Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-612

612. országos ülés 190Ö. november 16-án, pénteken. 481 yajjon miképen vagyunk képesek közlekedési érdekeinket igazán, támogatni, ós istápolni. Itt volt az alkalom a Bosnyák vasúti kérdésben. (Ügy van! bat'fel'öl.)..Ezeket az érdekeket, illetőleg Magyarország ebben az irányban támasztható jogos igényeit akkoriban dr. Prazák osztrák miniszter is elismerte ; belátták, hogy ezek elől Ausztriának elzárkóznia nem szabad ós nem lehet, ós ilyen értelemben a miniszter a Reichsrathban is nyilatkozott. Ez tehát, bár formaszerű megegyezés nem volt, de mindenkinek a tudatába, a köztudatba ment át. Es ma, 18 óv múlva, ott vagyunk, hogy a magyar összeköttetés megállapítását kompénzácziónak tekintik, holott ez már elfogadott elv, elfogadott megállapodás volt. Másként nem is lett volna, lehetséges, hogy a képviselőház határozati javaslatot fogadjon el épen Hegedüs Sándor akkori előadó által beterjesztve, hogy ez a vasiít mielőbb szóles vágányára alakíttassák át. Majd akkor leszek bátor rámutatni azon fontos érdekekre is, a melyek ma részben koczkáztatva vannak. Rámutatok majd arra is. mennyiben akadályoztatott meg tendencziózusan éveken keresztül, hogy a magyar közlekedésnek ós a magyar forgalomnak szempontjából kívánatos, budapest-szerajevói irány szóles vágányává kiépíttessék, s rámutatok majd arra is. hogy a stratégiai érdekek elsősorban azt kívánják, hogy épen ez a vonal építtessék ki szélesvágányúvá Budapest, azaz Samacz, Doboj, Szerajevón át Mitroviezig, nem pedig megépítésével a, Spalató és Arsano közti vonalnak. A spalato-arsanoi nem stratégiai vonal, csak kis mértékben keresztelhető annak. Ott van egy másik stratégiai vonal, a mely lemegy Szerajevótól Mostár-Metkoviczig és most épül Raguzáig és Castelnuovoig. Ez stratégiai vonal, a mely feltétlenül védi Dalmácziát, Herczegovinát Montenegróval szemben. De ezt a vonalat Spalató ós Bugajnó között, a melynek kiépítése elhatározva van, lehet ugyan elkeresztelni stratégiai, vonalnak, de tulajdonképen más czélokat fog szolgálni és más özeinkért követelték az osztrákok, (ügy van! a baloldalon ) Rámutatok majd arra is, hogy magának Boszniának sem áll érdekében, hogy ilyenképen bonyolíttassanak le az ő közlekedési viszonyai, s be fogom akkor bizonyítani azt is, hogy a bosnyákoknak igenis érdekében áll, hogy velünk szoros összeköttetésbe lépjenek, mert ez csak hasznukra válik. Eltekintek attól, hogy tulaj donképen egy erkölcsi kötelezettséggel állunk itt szemben a tekintetben, hogy a bród-szerajevói vonal végre-valahára bekapcsoltassék a nagy közópeurópai közlekedési vonalba, ós meghosszabbíttassók egész Mitröviczáig. Most mindezeket csak nagyjában jelzem, de fentartom magamnak későbbre a jogot ós hiszem, alkalmam is lesz bebizonyíthatni mindazokat, a miket itt előre jelezni az ügy érdekében szükségesnek véltem. Remélem, hogy a magyar közvélemény valahára meg fog majd mozdiüni. Mert nem úgy van, a mint a t. miniszterelnök úr mondja, midőn felkér bennünket, hogy mi itt ne beszéljünk erről, mikor odaát a, legnagyobb agitáczió folyik hetek ós hónapok óta a sajtóban ós mindenütt, épen a mi rovásunkra az ő érdekükben. Szükséges tehát, hogy a, magyar közvélemény is tájékozva legyen, hogy szembeszálljon olyan tendencziákkal, a melyek határozottan nem felelnek meg sem a múlt eseményeinek, sem azon jogos érdekeknek, a melyek bennünket Boszniára vonatkozólag igenis feltétlenül megilletnek. Ezt nem tekintem pártkórdésnek: ez közgazdasági kórdós, a. mely kell, hogy egyszer a magyar parlamentet foglalkoztassa. Eddig csak a viczinális dolgokkal foglalkoztunk, a melyekben túltengés van már, ós azokért elhanyagoltuk azon összekötő vonalakat, a melyekre ügyelemmel kellett volna lennünk. Csak per tangentem jegyzem meg, hogy hogyan lehetséges az, hogy nagy vasúti hálózatunk da.czára. Oroszországgal még nincsen direkt összeköttetésünk; legalább gyorsvonati összeköttetés nincsen. A ki egyenesen Oroszországba akar utazni, annak előbb Bécsbe kell mennie s onnan utazhat csak direkte Oroszországba. Ideje volna, hogy a magyar vasúti politika, erre is fektessen súlyt. Ha már egyszer annyi stratégiai vonalat építünk a batáron, legyen egyszer direkt összeköttetésünk is azzal a nagy állammal, a mely uralja a világ egy részét. Épúgy nem szabad figyelmen kivül hagynunk, hogy mindig vannak erőszakolt konkurrenseink, hisz köztudomású, hogy az a vonal is, a mely tőlünk Konstantinápolyba vezet, tavaly mesterséges konkurrenst kapott egy másik vonalban, a mely Graliczián, Moldován ós Románián keresztül jut Konstantinápolyim, az új berlini versenyvonal. Ideje már egyszer, t. ház, hogy az igazán magyar közgazdasági politikával törődjünk, s azt úgy bíráljuk meg, a mint az a mi érdekeink szempontjából kívánatos. Ezt óhajtottam ez alkalommal már előre is megjegyezni, különben fentartom magamnak, hogy a törvényjavaslat tárgyalásakor részletesebben nyilatkozzam. (Helyeslés bal felől.) Elnök: A miniszterelnök úr kivan szólani! (Halljuk! Halljuk!) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Én nem tehetek