Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-612

612. országos ülés 1900. HOT ember lft-án, pénteken. 427 is, másik helyt is, a hol Bosznia-Herrczegovina múltjával foglalkozik, mint egy kéjelegve áll meg azon pontoknál, melyek az erőszak által való kormányzatnak munkáját írják le Boszniában. »Nyugoti értelemben vett loyalitás ez országban sohasem fejlődött, a bánnak, vagy királynak csak akkor volt tekintélye, ha ereje volt a főemberek megzabolázására. Mert a bosnyák nemzetségek fejei a felelősség jogáról sohasem mondtak le magánbirtokukon, s a közügy, közérdek szempontjait csak akkor ismerték el döntőknek, ha abból nekik magoknak volt hasznok.* Azt látjuk, hogy ilyen szempontok által vezéreltetve állapítják meg ott a kormányzat irányát. A 417. lap különösen érdekes, a melyben szemrehányást tesz a hivatalos czikkiró, hogy a francziák nem értettek Dalmáczia kormányzatához, midőn azt 1809-ben Ausztriától elvették. Azt mondja : »A párisiak nem értettek a szervezéshez, és elvetettek minden olyan rendszert, mely nózetök szerint az ő előítéleteiket megsértette. Rajongván az egyenlőségi eszméért, s elvont elveken nyargalva nem tudták, hogy ezeknek alkalmazása károsan hat a népségre. Nem értették meg, hogy a dolgok természete azt hozza magával, hogy a haladást csak módjával lehet beoltani. Nem is sejtették, hogy a barbárok megczivilizálásának alapföltétele, az erélyes szervezés. Először rendet kell csinálni, hogy aztán közülük valÖ értelmes vezetőik lehessenek. « Tehát a rend, az erély, az alkotmánykivüliség ós a szabadság mellőzésének politikája az, mely a, czikkirót lelkesíti, és lelkesítette mindig Bosznia kormányzóit is. Hiába látja, ott a czikkiró a szultánoknak példáit. Hogy ezek, midőn a középkorban a XV. ós XVI. század elején Boszniát és Herczegovinát elfoglalták, mit csináltak, erről is beszámol Kállay Béni közös pénzügyminiszter úr czikkében, és azt mondja: » Számoltak a körülményekkel, nem vakul hódítottak, nem az általános mohamedán egyforma elvek alapján akarták egyesíteni a félsziget laktat, Privilógiumképen meghagyták a mohamedánizmustól elütő középkori előjogaikat, uraságokat és így illesztették be a mohamedánt államalkat keretébe.« Ezek a tanulságok volnának azok, melyeket Bosznia ós Herczegovina kormányzata szem előtt kell, hogy tartson, mert kétségtelen, hogy az erőszaknak, az úgy nevezett erólyek sablonja épúgy megbosszulhatja magát, mint a, szabadság sablonja, ha szabadosságba tör ki. En úgy vélem, hogy ezen kérdésnek helyes megoldása csak az lehet, hogy ha az ottani viszonyok helyes mérlegelésével, a század szellemével, a mi hagyománya iidikal, a monarchia közjogi viszonyaival is számolva, mégis bizonyos ^ alkotmányos intézmények létesíttettnek ott. Igen sajnálom, hogy a t. miniszterelnök úr engem ebben ,a tekintetben nem nyugtatott meg. Nem nyugtatott meg a Trebevics-ünnepélyt illetőleg sem. Ennek a ír ebe vics-ünnepélynek nyilvános hivatalos jellegét egészen elvitatni talán mégsem lehet. Ha tekintetbe veszszük, hogy az ünnepnek egyik vezetője. az ottani- legfőbb törvényszéknek az elnöke volt, valami Tengelics Márton, kinek neje volt a zászlóanya; résztvett benne Trezecs György udvari tanácsos, ki a vallásügyi osztály főnöke. Széll Kálmán miniszterelnök: Tagjai az egyletnek! Visontai Soma: Ez mindenesetre jogot ad nekik, hogy az ünnepélyen részt vegyenek, de ők számotadó szerepet vittek, s az akkori összes kormánypárti és ellenzéki lapok úgy irtak erről az ünnepről, mint hivatalos ünnepről. De, ha ez az ünnep akkor, mikor interpelláltam, nem okozott aggodalmat a t. miniszterelnök urnak, a szerajevói érseknek, Stacller érsek úrnak magaviselete a zágrábi katholikus kongresszuson, hol a nagy Horvátországra ürítette poharát, és kívánta, hogy Bosznia és Herczegoviim mielőbb csatoltassók Horvátországhoz, meggyőzhette volna a t. magyar kormányt, hogy nem olyan ártatlan mulatságok azok, melyek ott megtörténtek, a melyeken olyan könnyen átsiklani lehet. Nem akarom tovább fűzni, az én fejtegetéseimet. Megtettem megjegyzéseimet a, t. miniszterelnök úr válaszára, fentartom magamnak, hogy erről a kérdésről, melyet sokkal nagyobb horderejűnek tartok, semhogy itt megoldható lenne, valamikor megfelelő vitánál ismét szólhassak, most csak sajnálattal jelentem ki, hogy a t. miniszterelnök úr válaszát nem vehetem tudomásul. (Zaj jobb felől. Helyeslés a hal- és széhő baloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. ház! Azok után, a miket előbb bőven előadtam, a t. képviselő-úrral polemizálni nem fogok, pedig sok megjegyzésem volna. Nem akarok belemenni annak a kérdésnek fejtegetésébe, hogy ott a. keleten, azon népek közé, melyek 400 éven keresztül török járom alatt nyögtek, a legsötétebb abszolutizmus alatt éltek, kikre nézve a modern jogélet ós a modern adminisztráczió csak 22 év óta nyílott meg, az alkotmányos élet bevitele ma már indokolt-e, vagy sem. Ezt én a t. képviselő úr megítélésére bizom. Abba sem megyek bele, a mit a 54*