Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-612

428 612. országos ülés 1900, november 16-án, péii'efcetL képviselő úr mondott, — mert hogyha rám nem alludált, miért mondta, — hogy a miniszterelnökök néha úgy jelentkeznek, mint hogyha magukat alárendelve éreznék a közös minisztereknek, Visontai Soma: Nem a miniszterelnök úrra mondtam! Széll Kálmán miniszterelnök: Akkor miért mondta ? Mert most más miniszterelnök itt nincs. Én kijelentem a képviselő úr előtt, nem is fogja senkisem dicsekedósszámba venni. a kik ismerik közelebbről vagy távolabbról, vagy kegyesek figyelemmel kísérni és kegyesek egy kis objektivitással, egy kis igazságérzettel megítélni az ón működésemet, mondhatnak igen sok mindent, de azt, hogy én ennek az állásnak tekintélyét és méltóságát, azt, a mit nekem a törvény ad ós felelősségem előir, bárkinek a világon alárendelném, azt, bocsánatot kérek, mondani nem lehet s nem is fogja mondhatni ezután som sekisem. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Hiszen talán ma is bizonyítottam, hogy ón önállóan válaszolok a

: magam meggyőződése szerint azokra, a miket a t. képviselő úr mondott, ós azok a válaszok, a melyeket nem egy kényes ügyben, külügyi, nemzetközi ós más kérdésben, itt, a pénzügyi bizottságban ós niásutt adtam, gondolom minden nyugodt szemlélő előtt azt tanúsítják, hogy én igenis nem megyek túl azon. a mit nekem a, törvény előir, de azt magamnak igenis egész terjedelmében pretendálom, vindikálom és teljesítem is. (Éénk Ms>és és helyeslét; jobboldalon.) Erről tehát nem szólok. A Trebevicsünnepre akarok csak egy megjegyzést tenni. A t. képviselő úr egy tósztra hivatkozott. . . Visontai Soma: Nem ott történt! Széll Kálmán miniszterelnök: Épen azt akartam mondani, hogy nem ott történt! A Trebevics-ünnepen a bankettet nem a kormáii3

T rendezte, hivatalosan képviselve nem volt és ha ott elmondattak is tósztok, hát a tószt olyan dolog, hogy abban nem lehet igazán olyan szigorú mórtékkel mérni, nem is lehet czenzeálni a jelenlevőket, hogy egyikük másikuk mit mond a fehér asztalnál. Tény az, hogy a kormány ott hivatalosan képviselve nem volt, a bankettet nem rendezte, tehát nem lehet érte felelős. A t. képviselő úr talán megenged nekem : csak még egyet akarok felemlíteni, a mit talán előbb kellett volna felhoznom, de elfelejtettem. A t. képviselő úr egy állítására azonban talán helyes, ha megjegyzést teszek mert azon körökben, melyekkel a t. képviselő úr ezen kérdésben érintkezésben van — nem akar ez vád lenni, hiszen a t. képviselő úr maga nem egyszer adta annak tanújelét — talán nem egészen helyesen adatik az vissza, a mit a t. képviselő úr maga is akart mondani. Mondom, talán helyes, ha bizonyos rektifikácziót teszek arra nézve, a mit a vakuf jövedelmeinek hovafordításáról mondott. Abból egy rész a központi alap számára tar tátik vissza. De azért nem vonatik el azon czéloktól, a melyekre a vakufok rendeltetve vannak : egyházi és iskolai czéloktól, mert tessék figyelembe venni, hog}

r Boszniában mohamedán egyházi segélyekre ós felekezeti iskolákra az utolsó 10 óv alatt az államkincstárból, nem a vakufból, 1,555.000 forint adatott ki, építkezésekre 163.000 forint, állami iskolákban a mohamedán vallás tanítására magára 72.000 forint ós kizárólag mohamedán tanulók számára létesített iskolákra 264.000 íorint, tehát összesen 2,055.000 forint. Ehhez hozzájárult a vakuf jövedelmeiből ezen 10 óv alatt másfél millió forint, azonfelül mecset építésére 40.000 forint; a 10 év alatt összesen 3,595.000 forint; évenként tehát átlag 359.000 forint fordíttatott iskolai és egyházi mohamedán czélokra, a miből, mint mondottam, magában az utolsó 10 évben kétmillió forint az állampénztárból fordíttatott e czélokra. Ebből az következik, hogy ha a vakuf jövedelméből, a mely 580.000 koronára rúg, 200.000 korona vissza is tartatik ós ezen czélokra fordíttatik, a visszatartott összegnél sokkal nagyobb összegek fordíttatnak magából az államkincstárból tisztán ezen felekezeti czélokra. Ezeket akartam csak rektifikálólag az ügy érdekében (Élénk helyeslés a jobboldalon.) ós — a, t. képviselő úr, gondolom ebben egyetért velem, — a kérdés tisztázása érdekében elmondani. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Visontai Soma: Először a vakufra vagyok bátor megjegyezni, hogy az ón beszédemből kitűnik, hogy ón felsoroltam mindazokat a hozzájárulásokat, a melyekkel maga a kormány, illetve az államkincstár járul hozzá az iskolák fentartásához, ós magam is kijelentettem, hogy e költségeknek csak egy része fedeztetik a vakufból. A mikor azonban arról beszéltem, hogy nem mindent fordítanak a vakuf pénzeiből iskolákra, és hogy e pénzekből szálodákat, bérházakat stb. építenek, azt nem úgy értettem és nem is úgy érthettem, mintha az a pénz a vakuftól elvonatnék, ós hogy az oda többé nem tartozik. Mert méltóztassék elhinni, hogy nekem is van annyi tájékozottságom e kérdésben és nem is lehet másként, mint úgy, hogy azon befektetés kamatjait a vakufnak ismét visszaszármaztatják. E felfogás jegyzeteimből is kitűnik. (Helyeslés.) Még csak azt vagyok bátor megjegyezni, t. képviselőház, hogy én nagy örömmel hal-