Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-610

392 6 h)» országos ülés 1900. adni, nem voltam szerénytelen; csupán az in­telligens újságolvasó auktoritásának ezímén. Mert a ki Magyarországon újságot olvas, érte­sült bizonyos dolgokról. Ma már ugyanis nem status-titok, hogy Ausztriában, a hol az oszt­rák parlamentarizmus folytonosságának meg­szakíttatlansága mellett több ily eset csak egy­szerű tudomás vétel végett közöltetett az oszt­rák törvényhozással, de beczikkelyezés végett nem; hogy — mondom — ezekre a jjrecze­densekre való hivatkozással az osztrák kor­mányzati körök felfogása szerint, a mint köz­tudomású dolog, ez is csak tudomásvétel végett fog közöltetni, és nem beczikkelyezés végett, az osztrák parlamenttel. (Ügy v n! jobbról.) Polónyi Géza: Ez a, Neue Freie Presse tegnapi vezórczikkével is ellenkezik! Vészi József: Én nem egyik-másik lap álláspontjáról, hanem a kormányzati körök köztudomású szándékáról beszélek. E szándók­kal, többet mondhatnék, talán elhatározá­sával egyezik ez a felvilágosítás, és ehhez csak e nagy auktoritás kellett: az intelligens újságolvasó auktoritása. A t. képviselő úr mégis az ő elragadtatásában és azzal a tempera­mentummal, a mely őt jellemzi, nekem támad ós azt kérdi, mily czímen szólok, mily aukto­ritás ezímén? Tévedek, ha azt hiszem, hogy Ausztriáim is auktoritás vagyok, mint — nem tudom, mily köröket értett — itt bizonyos körökben. T. képviselőház! Nem vagyok auktoritás sem itt, sem Ausztriában. Zmeskál Zoltán: Sehol a világon! Vészi József: Rakovszky István t. kép­viselő úr sem az. A különbség az, hogy rólam még nem sült ki, róla pedig kisült, itt is, Ausztriában is, hogy nem auktoritás. Kisült ebben a vitában, a melyben Antheusz sze­repót játszotta; valahányszor a Titán föld­höz vágta, mindig szilajabb támadókedvben ugrott fel a. rögről. (Élénk tetszés jobbról.) Kikaptam a t. képviselő úrtól más czímen is, mert nem ugyan én, de egy orgánum, a melylyel természetesen azonosítom magamat, ma forradalmi czélzattal vádolta őket. Legyen szabad erre egészen rövid, de szabados fel­világosítást adnom. (Halljuk! Halljuk! a jobb­és baloldalon.) Nem tudom miféle czélzattal, de az a része a képviselőháznak, a mely Ra­kovszky István t. képviselő úr virtuális vezér­lete alatt áll, nem érte be ezen javaslat kriti­kájával, nem érte be a javaslathoz természe­tesen és logikusan fűződő közjogi kérdéseknek kritikájával, hanem megbolygatta a magyar közjog legalapvetőbb kérdését: azt, hogy az ^indivizibiliter*. és »inszeparabiliter«. csupán Magyarországra ós Ausztriára egymagában nOTeinber 13-án, kedden. vonatkozik-e, vagy kettőre együttvéve. Pedig ezt a kórdóst még fél nem vetette senki Ma­gyarországon, sem a parlamentben, sem a publiczisztikában. Ha azt látjuk már most, hogy a t. képviselő urak még idáig is elmen­nek, még innen is szednek fegyvereket e ja­vaslat ellen ós ha azt látjuk, hogy meggyanú­sítják a vita rendjén ezen az oldalon meg­nyilatkozott becsületes törekvést arra, hogy minden homály már most kiküszöböltessék, hogy majdan, ha e kérdések felmerülnek, már meg is legyenek oldva, úgy hogy e megoldás még csiráját is elfojtsa minden később kelet­kezhető aggodalomnak ós zavarnak; ha azt látjuk, hogy a t. képviselő urak velünk szem­ben foglalva állást, végigmennek az ő lan­cettejükkel és pincettejükkel a magyar köz­jognak eleven testén és mindenáron operálni ós amputálni akarnak ott, ahol semmi kórság nincs : ha azt látjuk, hogy a homályt, a me­lyet ma ők maguk támasztanak, perpetuálni akarják s erre a homályra már előre jelzálogi betäblázást akarnak csinálni a magyar tör­vényben : (Igás ! Ugy van! jobb fel öl.) akkor igenis kimondhatom, akár tetszik a képviselő urak­nak, akár nem, akár haragusznak akár nem. és ha tízezerszer is tagadják, kimondom, hogy ez forradalom.'(DÍTültség és zaj a bal- és szélső balolda­lon. Egy hang; Rendre!) Forradalom a magyar nemzet jövőjének nyugalma és a trónöröklés rendje, a trón szilárdsága ellen. (Élénk tetszés és helyeslés jobbfelöl. Nagy zaj és felkiáltások bal­felöl: Nem kell rá felelni!) Elnök: Most már kérdem a t. házat, akar-e valaki szólni vagy nem? Ha szólni nem kíván senki, a vitát be­zárom. A miniszterelnök úr kíván szólni. (Zajos felkiáltások bal felöl: Öt perczet kérünk!) Széll Kálmán miniszterelnök: T. »ház! (Halljuk! Halljuk! jobb fel öl. Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Széll Kálmán miniszterelnök: Kérem az öt perezórt buzgólkodó képviselő urakat, a kik oly nagy hévvel kérik az öt perczet, lássák be, hogyha én nem fáradtam el oly mórték­ben, hogy ne éreznék magamban kedvet a felszólalásra öt perez nélkül, talán a t. kép­viselő urak sem fáradtak ki oly mértékben, hogy egy kis türelemmel meg ne ajándékoz­zanak. (Zaj a szélsőbalon.) Az itt szemben ülő. t. képviselő máknak, a kik annyira zajonga­nak, igen rövid az emlékező tehetségük. Csak tegnap történt az, hogy én az onnan jövő kívánságnak előzékenyen eleget tettein; pedig arról volt szó, hogy ezt a vitát, a mely — egyetértek Yészi képviselőtársammal — már talán túl terjedt azon határokon, melyeket meg-

Next

/
Thumbnails
Contents