Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.
Ülésnapok - 1896-610
392 6 h)» országos ülés 1900. adni, nem voltam szerénytelen; csupán az intelligens újságolvasó auktoritásának ezímén. Mert a ki Magyarországon újságot olvas, értesült bizonyos dolgokról. Ma már ugyanis nem status-titok, hogy Ausztriában, a hol az osztrák parlamentarizmus folytonosságának megszakíttatlansága mellett több ily eset csak egyszerű tudomás vétel végett közöltetett az osztrák törvényhozással, de beczikkelyezés végett nem; hogy — mondom — ezekre a jjreczedensekre való hivatkozással az osztrák kormányzati körök felfogása szerint, a mint köztudomású dolog, ez is csak tudomásvétel végett fog közöltetni, és nem beczikkelyezés végett, az osztrák parlamenttel. (Ügy v n! jobbról.) Polónyi Géza: Ez a, Neue Freie Presse tegnapi vezórczikkével is ellenkezik! Vészi József: Én nem egyik-másik lap álláspontjáról, hanem a kormányzati körök köztudomású szándékáról beszélek. E szándókkal, többet mondhatnék, talán elhatározásával egyezik ez a felvilágosítás, és ehhez csak e nagy auktoritás kellett: az intelligens újságolvasó auktoritása. A t. képviselő úr mégis az ő elragadtatásában és azzal a temperamentummal, a mely őt jellemzi, nekem támad ós azt kérdi, mily czímen szólok, mily auktoritás ezímén? Tévedek, ha azt hiszem, hogy Ausztriáim is auktoritás vagyok, mint — nem tudom, mily köröket értett — itt bizonyos körökben. T. képviselőház! Nem vagyok auktoritás sem itt, sem Ausztriában. Zmeskál Zoltán: Sehol a világon! Vészi József: Rakovszky István t. képviselő úr sem az. A különbség az, hogy rólam még nem sült ki, róla pedig kisült, itt is, Ausztriában is, hogy nem auktoritás. Kisült ebben a vitában, a melyben Antheusz szerepót játszotta; valahányszor a Titán földhöz vágta, mindig szilajabb támadókedvben ugrott fel a. rögről. (Élénk tetszés jobbról.) Kikaptam a t. képviselő úrtól más czímen is, mert nem ugyan én, de egy orgánum, a melylyel természetesen azonosítom magamat, ma forradalmi czélzattal vádolta őket. Legyen szabad erre egészen rövid, de szabados felvilágosítást adnom. (Halljuk! Halljuk! a jobbés baloldalon.) Nem tudom miféle czélzattal, de az a része a képviselőháznak, a mely Rakovszky István t. képviselő úr virtuális vezérlete alatt áll, nem érte be ezen javaslat kritikájával, nem érte be a javaslathoz természetesen és logikusan fűződő közjogi kérdéseknek kritikájával, hanem megbolygatta a magyar közjog legalapvetőbb kérdését: azt, hogy az ^indivizibiliter*. és »inszeparabiliter«. csupán Magyarországra ós Ausztriára egymagában nOTeinber 13-án, kedden. vonatkozik-e, vagy kettőre együttvéve. Pedig ezt a kórdóst még fél nem vetette senki Magyarországon, sem a parlamentben, sem a publiczisztikában. Ha azt látjuk már most, hogy a t. képviselő urak még idáig is elmennek, még innen is szednek fegyvereket e javaslat ellen ós ha azt látjuk, hogy meggyanúsítják a vita rendjén ezen az oldalon megnyilatkozott becsületes törekvést arra, hogy minden homály már most kiküszöböltessék, hogy majdan, ha e kérdések felmerülnek, már meg is legyenek oldva, úgy hogy e megoldás még csiráját is elfojtsa minden később keletkezhető aggodalomnak ós zavarnak; ha azt látjuk, hogy a t. képviselő urak velünk szemben foglalva állást, végigmennek az ő lancettejükkel és pincettejükkel a magyar közjognak eleven testén és mindenáron operálni ós amputálni akarnak ott, ahol semmi kórság nincs : ha azt látjuk, hogy a homályt, a melyet ma ők maguk támasztanak, perpetuálni akarják s erre a homályra már előre jelzálogi betäblázást akarnak csinálni a magyar törvényben : (Igás ! Ugy van! jobb fel öl.) akkor igenis kimondhatom, akár tetszik a képviselő uraknak, akár nem, akár haragusznak akár nem. és ha tízezerszer is tagadják, kimondom, hogy ez forradalom.'(DÍTültség és zaj a bal- és szélső baloldalon. Egy hang; Rendre!) Forradalom a magyar nemzet jövőjének nyugalma és a trónöröklés rendje, a trón szilárdsága ellen. (Élénk tetszés és helyeslés jobbfelöl. Nagy zaj és felkiáltások balfelöl: Nem kell rá felelni!) Elnök: Most már kérdem a t. házat, akar-e valaki szólni vagy nem? Ha szólni nem kíván senki, a vitát bezárom. A miniszterelnök úr kíván szólni. (Zajos felkiáltások bal felöl: Öt perczet kérünk!) Széll Kálmán miniszterelnök: T. »ház! (Halljuk! Halljuk! jobb fel öl. Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Széll Kálmán miniszterelnök: Kérem az öt perezórt buzgólkodó képviselő urakat, a kik oly nagy hévvel kérik az öt perczet, lássák be, hogyha én nem fáradtam el oly mórtékben, hogy ne éreznék magamban kedvet a felszólalásra öt perez nélkül, talán a t. képviselő urak sem fáradtak ki oly mértékben, hogy egy kis türelemmel meg ne ajándékozzanak. (Zaj a szélsőbalon.) Az itt szemben ülő. t. képviselő máknak, a kik annyira zajonganak, igen rövid az emlékező tehetségük. Csak tegnap történt az, hogy én az onnan jövő kívánságnak előzékenyen eleget tettein; pedig arról volt szó, hogy ezt a vitát, a mely — egyetértek Yészi képviselőtársammal — már talán túl terjedt azon határokon, melyeket meg-
