Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-610

610. országos ülés 1ÍKM). vontunk, egy nappal tovább kihúzzuk, ós én most semmi egyebet nem kérek, mint hogy az öt perez szünet előtt elmondhassam, a mit elmondani akarok. (Felkiáltások lalfelől: Hiszen beleegyezünk!) Pichler Győző: Csak azt hittük, hogy hosszasan akar beszólni! Széll Kálmán miniszterelnök: Ne méltóztassék jósolni rám vonatkozólag, méltóztassék csak magánál maradni. Nem azért szólok, hogy enyém legyen az utolsó szó, hanem azért szólalok fel, mert az én t. képviselőtársam, Rakovszky István úr, egy súlyos váddal illetett, megtámadta azt a. télfogást, a mely benne van ezen törvényjavaslatban, annak intencziójában, a mely a törvényjavaslatnak lényegét érinti ós megvádolja azokat a szándokokat, a. melyek — mert ón inieziáltam a javaslatot — engem vezettek, midőn a törvényjavaslatot e házban előterjesztettem; a t. képviselő úr, gondolom, természetesnek találja, hogy ezt magamon száradni nem hagyom. (Helyeslés a jobboldalon.) Miután már szólok, meg fogja engedni nekem a, t. képviselőház azt is, hogy az ő érdemi fejtegetéseinek kettejére egy pár észrevételt tegyek. (Halljuk! Halljuk!) Nem arról a kontroverziáról szólok, a mely egy felszólalás folytán közte és t. barátom, Szilágyi Dezső között kifejlődött, mert ón semmi szükségét nem érzem annak, hogy azokhoz, miket tegnap Szilágyi Dezső t. barátom oly fényesen kifejtett, ós a miket én a magam részéről teljes mértékben osztok, egy szót is hozzátegyek. Bár higyje meg nekem, t. képviselő úr, hogy csábítana: engem, ingerelne engem ebbe a thómába belemenni, mert a t. képviselő úr oly távol áU az ő felfogásában- mindattól, a mi az 1867 : XII. törvényezikk keletkezésének vagy motívumának, vagy czéljainak helyes átérzéséből folyik, és távol áll attól az egész felfogástól, mely abban benne van, attól a magyarázattól, a, mely ebbe a felfogásba vitetett az 1723-iki törvényczikkből, a mebyet alapszerződésnek neveztem ón is ; mondom, engem nagyon ingerelne ebbe belemenni, mert foglalkoztam én is valamit ezzel a, nagy kérdéssel nem egyszer és talán korábban, mint a t. képviselő úr, gondolkodtam sokat, sőt beszéltem is ezekről a dolgokról. De nem teszem. Tavaly, a költségvetési vagy a kvóta-vita bezárása alkalmával mondott utolsó beszédemben fejtegettem e tüzetes kérdést Polónyi Géza és Ugron Gábor urakkal szemben ós a kik emlékeznek rá, emlékezni fognak, hogy fejtegettem olyan értelemben, ós teljesen egymást fedő kifejtéssel, a mint azt kifejteni mosKÉFVH. NAPLÓ. 1896 1901. XXX. KÖTET. ovember 18-án, kedden. 393 tanában hallottuk Szilágya Dezső képviselő úrtól; fejtegettem Deák Ferencz 65-ös, 67-es és 68-as beszédeiből. Kimutattam, hogy az indivizibiliter ós inszeparabiliter kifejezés az együttbirtoklást jelenti válhatlamíl és feloszthatlanúl Magyarország és a többi ország-ok között, sőt kifejtettem, hogy ebből az alapeszméből és az una invicem és simul kifejezésekből folyik a, védelem közössége is. A t. képviselő úr a kérdést felvetette; kérdésessé tett valamit, a. miről ón azt hittem, hogy azok, kik azt vallják, hogy 67-es alapon állanak, eltérő véleményben nem lehetnek. (Igás! Úgy van! a jobboldalon.) Mást cselekesznek — ebben a kérdésben állítom, — mint a. mit zászlójukra irnak. Megtagadják az 1867. alapot. Ha fölvetette a képviselő) úr a kérdést, jó; fölvette a keztyűt a. legelsőben, — mert közte és a képviselő úr közt merült fel a differenczia -— Szilágyi Dezső. Majd én is bátorkodom felvenni a keztyűt annak idejében, ha a képviselő úr ezeket a theóriákat még tovább akarja fejtegetni. (Helyeslés a jobboldalon) Elmondtam már most, miről nem akarok beszélni: meg kell mondanom, miről akarok beszélni. (Halljuk! Halljuk!) Kettőről; érdemi dologról. A t. képviselő úr nagy súlyt tulajdonít két tételnek. Azt mondja : Micsoda helytelen következésekre, micsoda képtelenségekre vezet az a felfogás, melyet én képviselek, a törvény képvisel, ós melyet Szilágyi Dezső képvisel. Valami nagy felfedezést vél tenni és igen nagy meglepetéssel vél szolgálni. Két dolgot hoz fel, a mi szerinte magában mutatja, hogy abszurdum, a, mit állítunk. Azt mondja,, hogy lehet, hogy mi napokon át vitatkozunk valamiről, az Ebenbürtigkeitról, a morganatikus házasságról, a mely — nem megyek be a dolog részleteibe, hisz kifejtettem két izben - - a százados szokásból, tényleg fennálló gyakorlatból és obszervancziából vétetett az a szabályzat, a mely ezen kérdésekben mérvadó. Mondom, azt kérdi, mit vitatkozunk mi itt erről, mikor a dolog micsoda abszurdmnra vezet! Hiszen, •— mondja — a magyar törvények szerint a nádor a gondnok az uralkodóház ilyen esetében, a nádor a gyám, pedig azon bizonyos házszabályok szerint nem a nádor, hanem a családfő az! Engedelmet kérek, ezt az ellenvetést én már hallottam és benne jó ismerőssel találkozom ; a t. képviselő úr közvetlen közelébe vonódott t. képviselő urnak, (Polónyi Gézára mutat) nagy beszédében volt benne. Nem feleltem akkor rá, mert azt hittem, hogy ez a dolog nem olyan súlyos motívum ős nem nyugszik olyan erős alapokon, hogy akkor, a mikor 50