Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-610

610. országos ülés 1900. november 13-án, kedden. B9t tálylyal nem bir. Egyenesen kimondom, (Egy hang balfelöl: Én is!) és ha ő is azt mondja, akkor miért teszi ő hozzám azt a kórdóst, hogy magyarázzam meg. Hiszen határozottabban ós világosabban nem lehetet szóhii, mint a mikor azt mondom, hogy a beczikkelyezós ténye, magára a nyilatkozatra, mint ilyenre, nem egyéb, mint a tudomásvételnek ünnepélyes formája, a, melyet a nyilatkozat legtöbb részével szemben további törvényhozási intézkedéssel nem volt szükség összekapcsolni. De igenis van a nyilatkozatnak egy része, a hol a főherczeg magyarázza az 1723-iki törvényt ós ebből következtetést von. Érre vonatkozólag igenis egy magyarázó törvényhohozási intézkedés helyes ós szükséges volt. És ez van abban az intézkedésben is, melyet a t. néppárt kihagyatni akart. Már most még egyszer hozzáteszem. Beczikkelyezóse ezen nyilatkozatnak nem teszi — mondtam százszor — ezt a- nyilatkozatot jogforrássá és az ebben hivatkozott házi statutomok egyik vagy másik szakaszát nem igtatja jogrendünk alkatrészei közé. Még az a magyarázat is, a. mit a főfőherczeg mond, és a mit az 1723 : I. és II. törvónyczikkre vonatkoztat, nern azért áll, mert a főherczegi nyilatkozatban benne van és ez a, nyilatkozat beczikketyeztett. Nern. A beczikkelyezós abszolúte ezen értelemmel és hatálylyal nem bir. Hanem az értelmezés azért áll, mert a bevezetésben a törvényhozás mondja, hogy az az értelem a helyes, hogy megegyezik a törvény értelmével. Ez a törvényhozásnak kijelentése, nem a főherczegi nyilatkozat bármely részének, vagy még ezen részének törvényerőre való emelése. Ez csak világos, ezt már csaknem lehet félremagyarázni. (Úgy van! jobb felől.) Itt már nem lehet sutty ónban való törvényhozásról beszélni. (Tetszés jobbfelöl) Lehetne akkor, ha az ő véleménye, vagyis az állana, hogy elég egy ilyen nyilatkozatban való hivatkozás valamely szabályra, mely eddig nem volt magyar jog és az ezen nyilatkozatban való hivatkozás azáltal, mert a nyilatkozat ünnepélyes tudomásvétel alapján beczikkelyeztetett,a magyar jogrend alkatrészévé, magyar jogforrása válik. Ez volna a suttyonban való törvényhozás. (Úgy van! jobbfelöl.) Azt mondja a t. képviselő úr utoljára, félreértve az én szavaimat, hogy miért nem nyilvánítottam semmi elismerést a néppártnak, hogy ezen kijelentésemet felkarolják ós ő még igen szerény nemével a. felkarolásnak jellemezte azt, mondván, hogy mankót képez, ők adták a mankót, melyen ezen sánta dolog felépült. Rakovszky István: Nem mondtam sánta! Szilágyi Dezső: Hát nem csak ón, hanem még maga a t. .miniszterelnök úr is megadta, már az önök amendementjának az elismerést, hogy annak tartalma helyes ós igaz. Hanem nagy árt szabtak. Ez a baj ós ezért nem fogadható el. Azt az árt szabták, hogy a törvényjavaslatot leglényegesebb tartalmától, törvónymagyarázó részétől foszszuk meg. (Úgy van! jobbfelöl.) Már most, ha azt kihagynék, a mi a törvényjavaslatnak ilyen fontos tartalma, a törvénymagyarázatot, ezzel elérnők azt, hogy — a mint a t. képviselő úr magát kifejezte — egy magától értetődő közjogi tétel a törvényben felemlíttetik, de a homály, a konfúzió e kérdésre nézve a, törvénymagyarázat kitörlése által továbbra is fenmarad, sőt fokozódik. A t. képviselő úrnak szerényebbnek kellett volna, lennie: nem kellett volna oly nagy árat követelni azért az amendement-ért, a melyet — maga mondta — tőlem vettek. Mi azt, a mi az amendemet-be volt, elértük ezen áldozat nélkül is, a t. miniszterelnök úr módosításával, ós megtartottuk a javaslatnak szükséges részét. Ha e magyarázat után, a, melyet t. képviselőtársam a saját ós pártja álláspontjának mondott, még sem fogadják el a miniszterelnök modósítványát, — bocsánatot kérek, — akkor ezután ós a képviselő úr felvilágosításai után még nagyobb homályban vagyok arra nézve, hogy mit aknrnak önök és mi a tulajdonképeni czóljuk. (Elénk hely slés és tetszés a jobb-és baloldalon) Elnök: Vészi József képviselő úrnak adtam a szót személves kérdésben. (Halljuk! Bálijuk!) Vészi József: T. ház! Ezt a vitát tartalmára nézve kimerítettnek, terjedelmére nézve elnyújtottalak tartom ; a dolog érdeméhez tehát nem fogok hozzászólni, noha jogom volna hozzá. De minthogy Rakovszky István t. képviselőtársam a maga beszédében kétszer is szives volt aposztrofálni, legyen szabad személyes kérdésben a, t. ház figyelmét néhány másodperezre igénybe vennem. (Halljuk! Halljuk! a jobb- és baloldalon.) A t. képviselő úr kipéczézett ezen az oldalon mindnyájunkat; olyikat egy taglejtésért, olyikat mosolyáért, olyikat egy felvilágosításért. Az utóbbi szerencsében én részesültem. A képviselő urnak egy kollegiális felvilágosítást adtam egy szerem" közbeszőlással, ós ezért reám förmedt. Felvetette ugyanis azt a kérdést, hogy mi fog történni Ausztriában, ha nem czikkelyezik be a javaslatot, és a.zt várta, hogy e kórdóst hátborzongással fogadjuk. Mi pedig kedélyesen fogadtuk, mert e kórdós nem is kérdés. A kérdés el van döntve. Igenis egy auktoritás czímén akartam neki felvilágosítást