Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-610

<Í10. országos ülés 1900. n melyben csak akkor vettünk részt, mikor egyenesen provokálva, lettünk. Ez volt az oka. hogy beterjesztettük módosítványunkat, mert a mint most látjuk, a t. miniszterelnök úr kénytelen volt a mi álláspontunkra, helyezkedni, kénytelen volt a. mi határozati javaslatunkat elfogadni, kénytelen volt annak helyet szorítani a törvényjavaslatban, de nem ott. a hol mi az ország ós dynasztia érdekében kívántuk. T. ház! Zárom felszólalásomat. ítéljen meg t. képviselőtársam; imputáljon, a hogy neki tetszik; ítéljen a t. esküdtszék, a hogy neki tetszik: az a mi pártunkra tökéletesen kö'zönbös. Mi ebben a nehéz kérdésben bírtunk annyi önérzettel, bátorsággal, hogy olyan inszinuácziók ellen, mint a milyent ma, is olvastam a »Budapesti Napló -ban . . . (Igaz! Ugy van! a balközépen. Mozgás jobb/e'ől.) Buzáth Ferencz: Egyenesen forradalmároknak nevez bennünket! (Bálijuk! Halljuk! Rakovszky István: . . . kiálljunk az ország elé s azt mondjuk : Mi tiszta bort akarunk önteni a, nemzet poharába ; mi azt akarjuk, hogy tudja, mit csinál s nem akarjuk ilyen mesterséges okoskodásokkal elaltatni a, nemzetet, azt mondva, neki: Itt van egy törvényjavaslat, szokjatok ahhoz, hogy ezen törvény előtt, mely előtt mindenkinek meg kellene hajolnia, ne hajoljatok meg, mert van ebben a, törvényben egy rész, a, mely rátok nem kötelező, mert ez a törvén)' szét van tagolva. Én a törvénynek ezt a részét kiveszem, de vagyok felfelé olyan elővigyázatos, s a rendelkező részben ráteszem, hogy kötelező mindenkire. Kétféle játékot, akárki akarja is, nem engedünk az országgal játszani. (Elénk helyeslés a baloldalon.) S ha a későbbi korban olvasni fogja valaki a naplót, olvassa, hogy volt ember ós volt párt, mely előre látott s figyelmeztette, felhívta ezt az esküdtszéket, ezt a, t. parlamentet, hogy vigyázzatok, ez nem olyan értékpapír, nem olyan kérdés, a melyre a ti liberális alapelveiteket alkalmazni, az országban mindent, még a trón örökösödés rendjét is mozgóvá tenni lehetne. Mi a pragmatika szankcziót megtáma,dhatatlan, biztos alapkőnek tekintettük, mely eddig bevált. Ebbe belemagyarázni, mint azt igen tisztelt képviselőtársam Szilágyi Dezső akarja tenni, hogy a törvénynek egy része érvényes, a másik nem, nem engedjük; mert egyáltalában el akarjuk kerülni, hogy a, trónöröklés kérdésébe kételyek hozassanak be. (Helyeslés a balo'dal némely padjain.) Ez volt az egyik oldal. Másik oldala magatartásunknak az, hogy mi a nemzetért is sikra oyember 13-án, keiden, g$9 akartunk szállni. >S itt eszembe jut Hódossy Imre t. barátom felszólalásának egy gyönyörű helye, Az 1889-iki véderővita alkalmával ugyanis ezt mondotta : »A mi alkotmánymik nyíltan és erőszakkal már ismételve meg lett támadva. Van azonban ezen nyílt, egyenes, erőszakos támadásnál egy sokkal veszedelmesebb módszer: ez az alkotmánynak, a nemzeti individualitásnak elmorzsolása. az önkény lassú belopódzása.« Ezt látom én e törvényjavaslatba is belopódzni, s biztos vagyok, hogy ez a belopódzás, ez a szerencsétlen törvényjavaslat meg fogja hozni rossz gyümölcseit, hogy ezt a t. miniszterelnök úr kívánja-e, vagy nem. magam sem tudom; de meg fogja élni. hogy meghozza a rossz gyümölcseit. A trónöröklés lesz ebben az országban a pártoskodásoknak a versenydíja s ezt nem szabad egy államférfiúnak tenni. A törvényjavaslatot csakis gróf Zichy János határozati javaslatával fogadom el. (Élénk helyeslés a baloldalon. Szónokot számosan üdvözlik. Felki'ltások: Kérünk őt pereznyi s-tinetetf) Szilágyi Dezső: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A dolog érdemére nézve igen természetesen nem válaszolok. Ehhez jogom nincsen, azonban felszólalhatok szavaim értelmének megmagyarázására és felszólalhatok személyes kérdésben. At. képviselő úr legelőször a Deák Ferencz véleményére vonatkozó vitás kérdésre tett megjegyzést. T. ház! A ház előtt van a, képviselő) úr véleménye és idézete, az enyém is: nekem hozzábemii valóm nincs semmi, szükség sincs semmire, (Helyeslés jobbfelöl.) sőt magyarázni valóm sincs; hanem, mikor a képviselő úr azt mondja, hogy én, midőn Deák Ferencz adalékaiból véleményét idéztem neki, — a legteljesebb véleményt ebben a kérdésben. — hogy akkor én félremagyaráztam azt az által, hogy ott nem maga Deák Ferencz véleményéről van szó. hanem Deák a vita kedvéért odahelyezkedik a Lustkandel álláspontjára ; hát, t. képviselő úr, tessék azt elolvasni, a, mit idéztein, és akkor meglátszik, hogy a képviselő űr nemcsak Deák Ferencz nyilatkozatának értelmét, hanem azt is félreértette, hogy mikor helyezkedik Deák Ferencz a vita kedvéért a más álláspontjára, és mikor mondja maga véleményét. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez tehát az egész ; egyik félreértését megtoldotta a másikkal. (Úgy van! job'rról.) A képviselő úr szavaimat szintén félreértette abban, a mikor azt mondj;!, hogy én a XII. törvónyezikk bekezdésében előforduló passzust abban az értelemben idéztem, hogy az csak az ausztriai tartományok közti