Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.
Ülésnapok - 1896-610
388 filü, országos ülés 1900. november lä-án, kedden. hozatott meg a Hohenzollern, a mostani német császári, porosz királyi és herczegi családban, a hol a, 8. §-ban ki van mondva, hogy »ebenbürtig« minden »reichständig gräíliche Familie.« Ezeket az én t. képviselőtársam nem hozta fel. Nem akarom róla feltételezni, hogy készakarva hallgatta: el azokat, hanem azért történt az elnézés csupán, hogy okoskodását meg ne döntse. És ha a>zt mondja t. képviselőtársam, hogy nem hoztam fel jó példákat, leszek szerencsés egynehány példát még fölemlíteni, a melyeket kegyes kezelésére bizok. Itt van a würtembergi uralkodó-család, a hol 1803-ban a családi törvényben szintén ilyen kikötés foglaltatik, és vannak még más példák is ebben az időben, például a Waldeck-Bergheim uralkodó-család, a hol ilyen szabály a kötelező, mert a Freiher Schilling von Cannstadt-családból származó leánynyal történt az egybekelés, ós ebből származik a most is uralkodó Waldeckcsalád. És még számos ily péklát említhetnék. T. képviselőtársam azután felemlíti, ós ebben eltér a t. miniszterelnök úr felfogásától, hogy- akármit bizonyítok, semmit sem bizonyítok, akárhogyan bizonyítok, sohasem bizonyítok semmit. (Derültség 'balfelöl.) T. képviselőtársam felteszi okoskodásában a kérdést, hogy benn van-e a pragmatika szankczióban a legitim házasság, igen, vagy nem, és a mikor azt mondom, hogy igen, ő azt feleli, nem; ha azt mondom, hogy nem, azt feleli, hogy de hát mégis. (Elénk derűlts'g.) Ilyen okoskodások után eligazodni nehéz. De t. képviselőtársam elmondja azt is, hogy a Habsburg-családban a legszigorúbb obszerváncziát tartották fenn és azt mondja, ez nem terjed ki, ezt nem lehet a német jogból deriválni, sem a családi jogból. Szilágyi Dezső: Nem azt mondom. Ez házi obszervanczia volt ós a reichsfürstliches Recht minden alkalmazásának korláta. Rakovszky István: Hát akkor t. képviselőtársamat ebben, félreértettem. De nem értettem félre, mikor azt mondja, hiszen látjuk, történt a 20-as években János főherczeg morganatikus házassága és történt morganatikus házasság 1850-ben is. Ha ezek történtek, miért nem czikkelyeztettek be ezek is? Mert vagy szükséges az a hatályra, vagy nem szükséges. Szilágyi Dezső: Nem szükséges! Rakovszky István: Ha nem szükséges, akkor fölösleges munkával fárasztjuk magunkat. .Polónyi Géza: Fognak-e azok a gyermekek uralkodni, a kik nem lettek beqzikkelyezve, ez a kérdés ! Rakovszky István: T. képviselőház! Ezzel bevégzem felszólalásomat ós ismételve köszönöm a, t. ház figyelmét, a melylyel kegyes volt.megajándékozni. Csak röviden akarok még kitérni, hogy a néppárt álláspontját preczizirozzam. T. képviselőtársam kórdóseket intézett hozzám, a melyekre én már azért sem félelek mindannyira, mert lehetetlen, oly sok kérdést intézett és mert ő is adós maradt nekem sokszor az ő feleletével. Szilágyi Dezső: Például? Rakovszky István: Példának okáért mindjárt arra, hogy a törvényt három részre tagolja. A t. képviselőtársam azt mondja, hogy nem érti a mi felfogásunkat. Ha azok a nézetek, a melyeket én vallok, a néppárt nézetei. akkor a pártnak nem arra a konklúzióra kellett volna jutnia, a melyre jutott, hanem arra, hogy nem fogadja el a törvényjavaslatot. Abszolúte nem ! T. képviselőtársam tudja, hogy mikor én első izben felszólaltam, (Halljuk! Halljuk!) kijelentettem, hogy mi ezt a törvényjavaslatot tökéletesen fölöslegesnek, károsnak tartjuk; hogy sajnáljuk, hogy ezen törvényjavaslat a ház elé kerül, mert addig, míg a fenséges úr ezt a kérdést családi körben rendezi, én tudomást sem szereztem volna róla, nekem ahoz hozzászólásom nincsen, különösen ha áll az, a mit az én t. képviselőtársam mondott, hogy a. nyilatkozat első és második része nem is tartozik ide, nem is kötelező miránk nézve s csak a. harmadik része kötelező. Akkor legalább ezt a nyilatkozatot megcsonkítva kellett volna a ház elé vinni, hogy így minden kétely el legyen oszlatva. Mondom, mi ezt sajnáltuk és kárhoztattuk. Mikor ez a: hiba megtörtént, minden igyekezetünk arra irányúit, hogy kiküszöböljünk belőle annyit, a mennyit lehet, ós azért karoltuk fel t. képviselőtársam közjogi öntudatát ós az ország közjogi öntudatát. Szilágyi Dezső: Helyesen! Rakovszky István: örülök, hogy legalább most egy kis elismerésben v részesít. Igyekeztünk, hogy ezt a közjogi öntudatot belejuttassuk a törvénybe ós a törvény káros hatásait a mennyire lehet, paralizáljuk. Azért akartuk kihagyni azt is, hogy az 1723 : I. és II. törvény czikkre hivatkozás történjék, mert a mi meggyőződésünk szerint a törvénynek határozott, nyilt és tiszta kifejezéseivel szemben nem lehet egy ily nyilatkozatba burkolva magyarázatokat behozni a törvénytárba, a melyre az én t. képviselőtársam azt mondja,, hogy nem kötelező az országra nézve, az én meggyőződésem szerint azonban igenis kötelezők abban a perczben, mikor beczikkelyezzük. Ezek voltak az indokok. Ez volt az oka annak, hogy gróf Zichy János bővebben fel nem szólalt, mert kerülni akarta a vitát, a
