Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-610

610. országos ülés 1900. november 13-án, kedden. 387 Rakovszky István: Zavaros volt t. képviselőtársamnak ez a fejtegetése is, ezért vagyok én is zavaros e tekintetben. T. képviselőház! Ha akaratlanul t. képviselőtársam is belejutott egy ilyen kellemetlen dilemmába, mit igazol ez ? Azt, hogy egy igen nehéz kérdés előtt állunk, úgy, hogy még t. képviselőtársam is csak nagy nehezen tud vele megküzdeni és valamennyi érvével ós erejének egész megfeszítésével sem ér el egyebet, és a helyett, hogy un poco piu di luce, zavartabb, homályosabb lesz az ügy. Ennek oka az, hogy t. képviselőtársam nem birt megbirkózni ezzel a tárgygyal, a mely igazságtalan. De ki kell terjeszkednem t. képviselőtársam beszédének azon részére is, a hol engem czáfölni akar. T. képviselőtársam azt mondotta, hogy ón példáimnak megválasztásában szerencsétlen voltam, szerencsésebb is lehettem volna. Tökéletesen igaza van: szerencsései) is lehettem volna. Hogy nem voltam szerencsésebb, annak két oka van. Az egyik az, hogy nem akartam a példákkal, a melyek itt rendelkezésemre állottak, a t. házat, mely úgy is túlságos kegyes volt engem figyelmével megajándékozni, tovább is foglalkoztatni. A másik oka t. képviselőtársam maga. Szerencsésebb példákat találhattam volna, de oly szerencsés példát, a melyből Szilágyi Dezső nem tudta volna a legszerencsétlenebb példát konstruálni, nem találhattam. (Derültség a bal- és szélső balodalon.) T. képviselőtársam kiterjeszkedett az egyenrangúságra, és ug_yanazt mondotta, a mit ón. csakhogy én negatív formában mondottam, t. képviselőtársam pedig pozitív formában mondotta. T. képviselőtársam körülbelül ezeket mondotta : Az egyenrangú ós egyenrangú között kötött házasság egyenrangú házasság. Én negatív formában azt mondottam, hogy polgári személyekkel, personae turpes és viles-ekkel kötött házasságok nem egyenrangúak. Az én kedvencz Hefterem alapján, a kit, úgy látom, t. képviselőtársam sem vet meg, kimutattam beszédemben, hogy igenis áll az ón theoriám, illetőleg az övé, hogy a grófi családok mindenesetre, minden kétségen kívül ebenbürtigek voltak, akkor az ón t. képviselőtársam okoskodásomból kiragadja az én parádé-esetemet, a Promnitz grófnőét, idézi azt és megver fényesen vele. De, t. képviselőtársam, csak a Promnitz grófnő esetét czitálta. Annak a, herczegnek volt egy első felesége is, egy Fräulein von Wuthenau, én azt is czitáltam. hogy az is egyenrangú volt, de azt t. képviselőtársam nem említette. De, t. képviselőtársam, ez ellenzésből történt, bár lehet, hogy tévedek, azonban nem tudom, miként történt, hogy a míg éles szeme meglátta, az ón parádé esetemet, addig — mert volt én nekem e mellett egy udvari gálaesetem is, (Derültség.) — ezt az udvari gála esetemet t. képviselőtársam magas figyelmére nem méltatta. Vagy talán t. képviselőtársam annyira aulikus, hogy meghátrál ezen udvari gála eset előtt. Ezt nem tételezem fel róla. Szilágyi Dezső: Ezt maga sem hiszi! Rakovszky István: Igaza van a t. képviselő úrnak, ón sem hiszem. De én arra a feltevésre jövök, hogy ezen esetnek a czitálását azért kerülte el t. képviselőtársam, mert ez egész okoskodását ós theoriáját halomra döntötte volna. Mert ez az eset, a mely az ón gálaesetem, bizonyítja azt, a mit t. képviselőtársam tagadott, hogy tudniillik a reichständig — nem reichsunmittelbar — grófi, bárói és nemesi családok mind >>ebenbürtig« voltak. Szilágyi Dezső: Ez igaz! Rakovszky István: Ezt az esetet tehát t. képviselőtársam nem devoczióból, de azért hallgatta: el, mert okoskodásának nem felelt meg. Szilágyi Dezső: Promnicz grófné házassága is azért volt egyenrangú, mert reichständig családhoz tartozott. Rakovszky István: De a Chotek-család is reichständig! (Élénk tetszcs és helyeslés a balés szélső baloldalon.) Szilágyi Dezső: Én úgy vagyok értesülve, hoa'v nem. Rakovszky István: T. képviselőtársamat rosszul értesítették. Én nagyon jól tudom, hogy honnan van a félreértés. A félreértés abban rejlik, hogy. úgy beleélték magukat az 1815-iki Bundes-akta után a >>reichsunmittelbar« kifejezésbe a »reichständig« családokkal szemben, hogy nem vették figyelembe a különböző » reichständig, gräfiich, freiherrlich. adefig.' családokat ós a »landesfürstlich gräflich, freiherrlich és adelig« szemébyek közötti különbséget, de a reichständig és reichsumnittelbarok köztit. Innen van a félreértés, ós épen azért a Chotekcsalád épen olyan reichständig család, mint a Promitz-család. T. képviselőtársamnak tehát így sem lenne i 2faza. De, t. képviselőtársam, az ón gálaesetem azon levél, a melyet II. Frigyes intézett VII. Károlyhoz a választási kapituláczió előtt, a melvet múltkori beszédemben fel is olvastam, és a, melyben az Ebenbürtigségre a minimum, a mit kivan, az, hogy az >>aus altem grärlichen Hause<-. származást köti ki. T. képviselőtársam nem méltatta figyelmére azt a Hausgesetzet sem, a mely 1707-ben