Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-610

384 OlO. országos illés WOÓ. november 13-án, kedden. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mert azok a theóriák, a melyeket önök segítségül akarnak hívni, hogy' ott nem kell beczikkeHezni, nem állnak meg, (Egy '• ang jobbról: Nem mondta!) Nem mondta, de hallottam magántársalgásban, hogy ez lehetséges. Széll Kálmán miniszterelnök: Én mondtam is; csak tessék róla szólni! Rakovszky István: Hát kérem, t. miniszterelnök úr, mi lesz, ha Ausztriában be n em ezikkely ezik ? Vészi József: Nem is kell! Rakovszky István: Vészi úr fogja ezt megmondani az osztrákoknak? Vészi úr csalódik, ha, azt hiszi, hogy Ausztriában oly tekintélye van, mint itt bizonyos körökben Magyarországon. Vészi úrra, ott fittyet sem adnak, ott nem fogják meghallgatni. (Zaj.) De azt is be akarom bizonyítani, hogy önöknek nincs igazuk. Tudom, mire czóloznak; arra, hogy ott egyszerű tudomásulvételre fogják bemutatni. De ez nem lesz így, mert az 1867-iki XII. törvényczikk biztosítja Ausztriának a teljes alkotmányosságot, a teljes alkotmányosságnak pedig ugyanoly értelműnek kell lennie, mint Magyarországon; a mit itt kell beczikkelyezni, a mi a közösségre vonatkozik, azt ott is be kell czikkelyezni. Oda akarok tehát konkludálni, hogyha, ezt tudomásvétel végett, beczikkelyezés végett az osztrák Reichsratb elé viszik, akkor az osztrákoknak, ha jogukban van ezt megszavazni, akkor jogukban van a beleegyezést megtagadni, és itt hogy egyezik azután ez a feloszthatatlan ós elválaszthatatlan birodalmi kapcsolat a, tényekkel, azt, bármennyire meghajlok egész deferencziával t. képviselőtársam előtt, bármennyire hiszem, hogy nagyon sokat képes megmagyarázni, de azt már nem tudom, hogyan fogja megmagyarázni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezzel, t. képviselőház, egy kis pikáns személyes dologra térek át. T. képviselőtársam a tegnapi vita folyamán azt mondta, hogy ő esküdtszéknek kívánja tekinteni ezt a parlamentet. Polónyi Géza: dél választotta! Rakovszky István: Igen elővigyázatosan, igen helyesen, elfogulatlan, minden pártérdektől ment, független esküdtszékre akarta a kérdést bizni. (Derültség a szélső baloldalon) Ne méltóztassék elfelejteni egyet. Én pervesztes vagyok ezen esküdtszók előtt. De volt idő, még pedig a közelmúltban, hogy t. képviselőtársam is pervesztes volt, pervesztes volt akkor, mikor az országnak nagy szolgálatot tett; pervesztes volt akkor, a mikor talán az ő elhatározó lépése következtében nagy bajtól szabadult meg az ország. Emlékezzék vissza, t. képviselőtársam, és — bocsánatot kérek, nem fogom elkövetni a legkisebb indiskrócziót sem — emlékezzék vissza abban a perezben, a mikor a széket odahagyta, a melyen nemcsak a parlamentnek, de egész Európának köztiszteletét élvezte, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) akkor megjelentek t. képviselőtársamnál az összes ellenzéki csoportok ós kérték t. képviselőtársamat, hogy ne hagyja el azt a széket. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Megvoltak a fontos, nyomós okai, helyesen tette, t. képviselőtársam, hogy nem ment vissza. Hol volt akkor Werner Gyula esküdt úr, hol volt Szentiványi Kálmán esküdt úr, és a, többi esküdt urak hol voltak? (Tets és balról) Pervesztes volt, t. képviselőtársam, akkor. Azt gondolom, hagyjuk ezt az esküdtszéket nyugodni; nyugodjék békével. (Élénk tetszés a szélsőbalon.) Polónyi Géza: Bánffy gyakorolta a visszavetósi jogot! (Derültség a szélső baloldalon.) Rakovszky István: T. képviselőtársam, foglalkoznom kell t. képviselőtársam beszédének azon részével, a mely magát a törvényjavaslatot érinti. És itt a t. képviselő úr, a kinek őszintén megmondom, a legnagyobb tisztelője vagyok, a legnagyobb bámulattal követtem az ő felszólalásait a múltban és a jelenben, egy oly mesterművet végzett, melyet ő kivűle senki sem képes nemcsak itt, ebben a házban, de gondolom az egész világon sem véghezvinni. A t. képviselő úr egy füst alatt akaratlanul, öntudatlanul, megdicsérte nagyon önmagát, akaratlanul minket is, a, néppártot, megdicsérte akarva, tudatosan a t. miniszterelnök urat, de egyszersmind megrótta öntudatlanul önmagát, megrótt öntudatlanul minket és csak a miniszterelnök úrnak hagyott akaratlanul dicséretet. T. képviselőtársam megdicsérte a miniszterelnök urat a miatt, hogy ő ezen határozati javaslatot, mely a mi, a ti, az ő és valamennyiünk határozati javaslata, mert t. képviselőtársam agyában szüleinlett meg ós az igazságügyi bizottság kiemelte, mi kölcsönöztük hozzá a mankókat, a t. miniszterelnök úr kidobta, azután utána ment, megszánta és bevitte. Széll Kálmán miniszterelnök: De nem azt! Rakovszky István: Azt, egészen azt! Széll Kálmán miniszterelnök: Akkor tessék elfogadni! (Derültség jobb felől.) Rakovszky István: Elfogadjuk, de nem azon a helyen, a hová a t. miniszterelnök úr kívánja tenni, mert mi egy szebb helyet kerestünk számára. A t. bizottságban elfogadtatott, mint »különösen kiemelendő* valamj, t. képviselőtársam