Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.
Ülésnapok - 1896-610
382 610. országos Illés 1900, november 13-4n, kedden. tón azt mondja, hogy a felséges ausztriai ház nőágának örökösödése Magyarországban és a kapcsolt részekben ugyanazon fejedelmet illeti, a kit a megállapított örökösödési rend szerint elválaszthatatlanul, oszthatatlanul bírandó örökös tartományok.« Ezt az 1790 : X. törvéiryczikk mondja. T. ház! Most nézzük, (Halljuk! Halljuk!) mit mond az a Julius 21-iki, a magyar országgyűlésen Julius 22-én promulgált legfelsőbb leirat. Keresi a Magyarország ós »többi királyságaink ós országaink közötti kölcsönös egyetértésnek ós egyesülésnek minél szilárdabb támpontját.* Azt mondja: (olvassa): »Mindezt az 1790 : X. törvónyczikk megállapította, következtethetjük, de valamint ebből semmmikóp sem következik, hogy a Magyarországgal létező válhatatlan kapcsolatot csak az uralkodóház egysége képezze, úgy azon állítást is, hogy a Magyarország ós az »egyéb országaink« közötti viszony egyszerű személyes unió legyen, Magyarországnak a történet ós törvények folytában tettleg kifejlődött államjogi állása világosan megczáfolja.« Tehát tagadja, hogy uralkodóház ugyanazonossága egyedül képezi ezen kapcsolatot. (olvassa) : »A trón erősségei, a. közös hadsereg s a birodalmi közös pénzügyek központi vezetése a birodalom feloszthatatlanságát és szétválhatlanságát szentesítő pragmatika szankcziónak természetes következménye.« (Ügy van! a szélső baloldalon.) »Három százados közös uralom és közösen átélt események által Magyarország birodalmunk egyél) országaival sokkal szorosabb viszonyba lépett, semhogy azt puszta személyes uniónak nevezni lehetne. Ezen szorosabb viszony az 1723 : I. és II. törvónyczikk minden szavában ki van jelentve ós következményei is* . . . (Mozgás a szélső baloldalon.) És, t. képviselőház, bátran, ... de nem, nem merem erre az esküdtszékre rábízni a megítélését, de rábízom bárkire, a ki elfogulatlan az országban, kinek van köztünk igaza, nekem-e, vagy a t, képviselő úrnak? Szilágyi Dezső: En is rábízom! Szalay Károly: Ki is mondják a »bűnöst!« Szilágyi Dezső: Semmi köze hozzá a bűnösségnek! (Mozgás és zaj a szélső baloldalon. Elnök csenget.) Szalay Károly: Igenis van jogom hozzá ; mint képviselőnek hogyne volna ? ! (Helyeslés a szélső baloldalon. Derültség jobbfelöl.) Justh Gyula: A ki »bűnös«.-re szavaz, annak nincs köze hozzá, csak annak, a ki felmenti! (Mozgás jobbfelöl.) Rakovszky István: T. ház! És most eljutok azon ponthoz, hogy ki mellett foglalt Deák Ferencz állást. Ez ellen mit szól Deák Ferencz ? Az augusztus 8-án tartott ülésen, a mikor az a második leirat közöltetett a házzal, felkelt és ezt mondta (olvassa): »Mélyen tisztelt képviselőház! A legmagasabb királyi leirat az első felírásban felterjesztett jogos kivánatainkat megtagadta, ós annak tartalma általában olyan, hogy én azt képviselői állásomnál fogva el nem fogadhatom' « (Élénk éljenzés és helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ezt mondotta Deák Ferencz azon felfogás ellen, a mely a legfelsőbb leiratban kifejezve volt, ós a mely mindenesetre távolabb volt az ón felfogásomtól, mint az igen tisztelt képviselőtársamétól. Szilágyi Dezső: Az nem igaz, hogy hozzám közelebb állott! Rakovszky István: Az nézet dolga! T. ház! Erre elkészült a második felirat, a melyben ő czáfol és azt mondja (olvassa): »Egy sor sincs (Halljuk! Haljuk!) azon törvényekben« — az 1723 : I. ós II. törvényczikkekben, — »a melyeknek akár szószerinti, akár valóságos értelméből más kapcsolatot, szorosabb eg}; r esűlóst lehetne kimagyarázni, mint a. minőt mi említett feliratunkban elmondottunk.* Felolvastam hiven, egy szót sem hagytam ki; a szétválaszthatatlanság ós a, feloszthatatlanság egyedül a birtoklásra vonatkozik. (Mozgás és zaj balfelöl-) Beitter János: De ezt nem magyarázta meg! Rakovszky István: De igenis, kérem, megmagyaráztam ós annyi czitátumot hoztam fel, a- melyek Beitter János igen tisztelt képviselőtársam figyelmét kikerülték, a hol folyton ós folyvást, egyrészt Magyarországra, másrészt Ausztriára van ez vonatkoztatva, de a közös kapcsolatra semmi esetre. De, t. képviselőház, mellettem szól az 1867 : XII. törvónyczikk is. A t. képviselőtársam nagyon ügyesen és éleslátással sietett, tudva, hogy ez az Achilles-sarka, az 1867 : XII. törvényczikknek az illető részét maga felolvasni ; és a t. képviselőtársam azt mondotta, hogy ebben ugyan megvan, de a második szakaszban az magyarázatát leli. A t. képviselőtársam épúgy, sőt sokkal jobban tudja, mint én, hogy az 1867 : XII. törvónyczikk két lényeges főrészből áll: az egyik az elvi megállapodás, az elvnek kidomborítása, a legnagj'obb preczizitással való odaállítása, a mely minden kételyt kizár. (Helyeslés balfelöl) Az elvi megállapodás mintegy biztos alapként lefekteti, arra alapít okoskodásokat és ha feltéve, de meg nem engedve, ezek nem lennének olyan pontosak, nem lennének oly preczize,
