Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-610

MO. országos Ülés 19O0. november 18-án, keflden. - ggj uralkodás . . .* (Úgy van! ügy van! a szélső baloldalon) íme, t. képviselőház, Deák Ferencz nem mondta, hogy ez az eloszthatatlanság a kapcsot illeti Magyar ország ós Ausztria között. A 168. oldalon így szól (olvassa): »Midőn egyrészről mind a szankczió pragmatikában, mind egyéb törvényeinkben ily világosan ki van fejezve a közöttünk és az örökös tartományok könt létező azon kapocs, a mely az uralkodóház ugyanazonosságában áll, vagyis a perszonál unió, ennél szorosabb kapcsolatnak, a valóságos reáluniónak nyoma törvényeinkben nincsen.« (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) De továbbmegy Deák Ferencz, és beigazolja az osztrák tartománynak akkoriban létezett közjogi állásával ós bebizonyítja, hogy ezen egészen különböző közjogi felfogásoknál fogva is lehetetlen volt ily kapocs, mikor a a 169. oldalon a következőleg szól (olvassa): »De tekintsük az örökös tartományok politikai helyzetét a múltban és a jelenben. Akkor, a. mikor a szankczió pragmatika alkottatott, az örökös tartományok a német-római birodalomhoz tartoztak, Magyarország pedig annak része sohasem volt. A római német birodalom egyes országainak feudális természete annyira különböző volt Magyarországnak nem feudális, semmi más hatalomtól nem függő közjogi állásától, hogy ilyen különböző jogállású tartományok között mást, mint csupán personal-uniót létrehozni nem is lehetett.* (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Hogy ez mind igaz, erre nézve egy akkoriban, az 1861. országgyűlés idejében még fennállott politikai kapcsolatra utal Deák Ferencz. Nem akarom ezt a részt felolvasni, mivel nagyon hosszas lenne. Hivatkozik arra, hogy nem lehet más kapcsolat, mint az uralkodó azonossága már azon szempontból sem, mert az ausztriai örökös tartományok a német Bund-nak tagjai is egyszersmind, vannak ott érdekei a német Bundnak, a minek következtében könnyen előállhatna az az eset, hogy osztrák tartományok vérbeli, pénzbeli áldozatokat lennének kötelesek hozni a Bundórt, a melyekbe, ha szorosabb kapcsolat lenne, Magyarország is bevonatnék, és akkor Magyarország olyan érdekekért véreznék, a melyekben semmi érdeke nincsen, (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) holott a német Bund Magyarország határait meg nem védené. Ebből a kifejezésből, »ha ezek veszélyeztetve lennének«, ebből, t. képviselőtársam, nem lehet azt következtetni, hogy egy szoros kapcsolat volna eloszthatatlanúl, felbonthatatlanúl Magyarország s az osztrák tartományok között, a mely máson, mint egyedül az uralkodóház azonosságán, alapúina. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalún.) Szilágyi Dezső: Senkisem mondotta ezt! Rakovszky István: S ezt nem lehet úgy magyarázni, hogy ez a felbonthatatlanság az Ausztria és Magyarország között fennálló kapcsolatra vonatkozik. (Ügy van ! Ügy tan! Élénk helyeslés a baloldalon.) Sághy Gyula: Ezt nem állította senki! (Halljuk! Halljuk!) Rakovszky István: T. ház! Hogy ezt egyedül erre értette, — nem is érthette másra. — bebizonyíthatom a. pragmatika szankczió keletkezesének előtörténetéből. De itt Deák Ferencz felirati javaslatában a következőket olvasom : >>A tettleges egyesülésnek minél előbbi végrehajtását megtagadni pedig nem annyi volna., mint Erdélyt nem egyesíteni Magyarországgal, hanem annyi, mint Magyarországtól valósággal elszakadni, és az a szankczió pragmatikával ellenkezik.* Ezt mondotta első felirati javaslatában. Azon beszédben pedig, melyet Révész ellen tartott, a 37. oldalon a következőket olvasom : Ezt czitálta egyesegyedül t. képviselőtársam a 61. országgyűlésről s nem akarok itten hasonlót felelni, mint ő, midőn tegnap szememre vetette, hogy a czitátumok kikeresésében talán szerencsésebb is lehettem volna, mert mindenki saját szerencséjének kovácsa. Ezt az egyet választotta ki t. képviselőtársain, a hol Deák Ferencz a következőket mondotta.: »Kimondták továbbá, úgy Magyarországra, és a magyar korona országaira, mint az örökös tartományokra nézve egj'ütt és viszonosan az elválaszthatatlan és feloszhatatlan birtoklást.* Az előzmények után a. •>> viszonosan és együttesen* -t csak arra lehet alkalmazni, hogy a birtoklás egyrészt az egyik korpusra, másrészt a másik korpusra vonatkozik. (É'énk helyeslés a baloldalon) De, t. kópAdselöház, a 49. oldalon meg a. következőket mondja: »úgy, hogy azon nő, vagy annak férfi örököse, a ki a felséges ausztriai uralkodóház mondott országainak és tartományainak, a felséges ausztriai házba bevett és említett elsőszülöttség módja szerint örököse, ugyanazon trónrencl szerint ós a jövendő esetben örökösödési joggal a. Magyarország ós hozzácsatolt, szintén eloszthatatlannak értendő részek, országok és tartományok, csalhatatlan királyául választassék. * Kimondja ezt, s czitálja egyszersmind az 1790 : X. törvényczikket szó szerint: »Az a kapcsolat van közöttünk az uralkodónak ugyanazonosságában, vagyis personal unió és egyéb semmi. Ugyanazon törvény, a, melyre a t. úr* — Révész — »hivatkozik, az 1790 : X. szín-