Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-610

3g0 010, országos ülés 1900. november 18>á% kedden. ítélnénk, én lennék pervesztes. Ez köztünk vita tárgyát, azt hiszem, nem képezi. De ezen irat, ezen polémia értékének megítélésében és applikáeziójában eltérünk egy kicsit. Ezen polémia Lustkandl ellen Íratott, polémia akart lenni. Hisz mi valamennyien tudjuk, hogyha valaki ellen polemizálunk és meg akarjuk dönteni az ő érveit, a legkönnyebb ós a legegyszerűbb, hogy, ha lehetséges, ugyanazon álláspontra helyezkedünk, a melyre az illető helyezkedett, a ki a tételt felállította és azon az alapon akarjuk azt megdönteni. Az én igen tisztelt képviselőtársain velem szemben tegnap szintén így cselekedett. Mi természetesebb tehát, minthogy Deák Ferencz ezen polémiában szintén elfogadta Lustkandl kiindulási alapját, arra helyezkedett ós azon az alapon megczáfolta őt tökéletesen. (Helyeslés a hal- és szélső baloldalon Zaj jobbfelöl) Mert Lustkandl ezen művében az együttes, elválaszthatatlan, feloszthatatlan birtoklás elvéből azt akarta beigazolni, hogy ebből Magyarország kormányzatára szintén levonhatók jogok. Polónyi Géza: Gesammtreich! Rakovszky István: Az ón t. képviselőtársam be fogja látni, — idézni fogom — hog}

7 mennyire aberrált ezen elvnek keresztülvitelénél Lustkandl. Deák Ferencz ez ellen irta ezen értekezését; de nekünk azt is figyelembe kell venni, hogy miképen keletkezett ezen értekezés. Tudjuk, hogy az 1861. Julius 22-ón az országgyűlésen p romulgált legfelsőbb leirat épen azokat az állításokat vette alapúi, a melyeket Lustkandl bizonyítani törekedett tudományos úton és ez ellen — fel fogom olvasni azokat a részeket is, — Deák Ferencz a második feliratában határozottan tiltakozott. Ennek a következése volt az országgyűlés szétoszlatása. Ha tehát, t. képviselőház, az országgyűlést, & melynek ülésezésére nagy súlyt fektettek Bécsben, a miatt, hogy ily nézetekkel ellentétes felfogást vallott, szétoszlatták, könnyen éi'thető, hogy Deák Ferencz, a ki sohasem tévesztette szem elől az elérendő czélt, nagy óvatossággal ós előrelátással polemizált ebben Lustkandllel. Nem akarok arra mint érvre kiterjeszkedni, hogy czenzura alatt is irta azt és nem fejthette ki nézeteit úgy, a mint akarta. Én megadnám magamat ezen okoskodással szemben, ha ezzel nem volnának ellentétben Deák Ferencznek 1861-ben mondott beszédei és mindkét felirati javaslata, (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt ezt igazolnám, engedje meg a t. képviselőház, hogy arra figyelmeztessek, hogy ez az elválaszthatatlan és féloszthatatlan, theoria mily aberrácziókra vezette Lustkandlt. Erre vonatkozó nézetét fel fogom olvasni. Lustkandl ezt irja (olvassa): »Ő császári és apostoli királyi felsége I. Ferencz József, ha meg akarná is királyi hitlevél által erősíteni Magyarországnak 1848. évi törvényjavaslatait, erre a: többi örökös tartományok képviselőinek hozzájárulása nélkül jogosítva sem lehetne, mert e törvényjavaslatok egyenesen ellentótben állanak az ország azon kapcsolatával, a mely a pragmatika szankczióban van megállapítva*. Ez a szankczió pragmatikában megállapított kapocs pedig az elválaszthatlanság ós feloszthatatlanság kapcsa volt a két birodalom között. A t. képviselő úr beszédében továbbá azt mondja (olvassa): »Igy például, hogy épen a legvitásabb dologról szóljak, 1860/61-ben az első feliratban azt az értelmet ós azt a következtetést emelte ki Deák Ferencz, hogy a feloszthatatlan és elválaszthatatlan birtoklás a Magyarország ós Ausztria közötti kapocsra értendő, a melyre Révész Imre stb.« T. képviselőház! Ez az a pont, a hol egyikünk Deák Ferenczet félreértette. Ez tisztán áll. Leszek bátor a t. háznak az idevonatkozó részeket felolvasni, ós hogy jobban ellenőrizhessenek, megnevezem az idézett munkának oldalait is. Az 1861-iki magyar országgyűlésről megjelent munkában a 166. oldalon Deák Ferencz a következőket mondja (olvassa) : »Kimondották mind Magyarországra ós a magyar korona országaira, mind az örökös tartományokra nézve« tehát megkülönböztették, *eg}*ütt ós viszonosan az elválaszthatatlan és feloszthatatlan birtoklást, mert sem III. Károly, sem Magyarország, sem az örökös tartományok nem akarták, hogy jövendőben a fejedelem feloszthassa gyermekei között tartományait, a mint ez korábban gyakran és még I. Ferdinánd idejében is törtónt«. T. képviselőtársam, akkor még nem állott tisztán a történelem-tudomány előtt az a bizonyos I. Lipót-féle, 1705. április 26-án, néhány nappal halála előtt szerkesztett végrendelet, a hol ő, szakítva a régi szokással, osztozkodni akart az osztrák tartományokban, Tirolt ós Svábországot III. Károlynak akarta biztosítani az esetre, ha ő a. spanyol tartományokat képtelen lett volna megtartani. Az 167. oldalon továbbá ezt mondja Deák Ferencz (olvassa): » Habár az uralkodóház nőágának az 1723 : I. és II. törvényczikkben Magyarországra megállapított örökösödése ugyanazon fejedelmet illeti, kit a megállapított örökösödési rend szerint az elválaszthatatlanul ós feloszthatatlanúl birandó örökös tartományokban illet az