Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-610

610. országos ülés 1900. noTember 18-án, kedden. 379 tona, nagyon nehezemre esett volna tegnap nyomban felszólalni, mert bármennyire megfeszített figyelemmel kisértem Szilágjd Dezső t. képviselőtársam felszólalását, voltak bizonyos részek, melyeket nem bírtam nyomban megérteni. Oka ennek természetesen az a szellemi mferioritás, a melyben én leledzem, oka ennek az én gyenge tehetségem, mert láttam, hogy.nem a t. képviselő úrnak talán homályba burkolt' szavai okozták azt, mert a t. túloldal igenlő fejcsóválásokkal kisérte a legfontosabb és a legfinomabb disztinkcziókat, azzal jelezve, hogy nyomban megértette, élükön Werner Gyula és Szentiványi Kálmán t. képviselőtársammal. Nagyon sajnálom, hogy ezek a szakértők nem vettek részt a vitában, s a helyzet tisztázásához nem járultak hozzá, mert láttam, hogy ők sokkal alaposabban foglalkozhattak a tárgy gyal, mint az én csekélységem, sokkal hatalmasabb tehetségük is van és így a vita nehézségei egyedül csak az én igen tisztelt képviselőtársamnak és a miniszterelnök úrnak vállait nyomták. T. képviselőház! Én hiven akarom követni a fejtegetések fonalán az én t. képviselőtársamat, Szilágyi Dezsőt. A legelső egy vitás közjogi kérdés iránt történt állásfoglalása Deák Ferencznek. T. képviselőtársam tegnapi felszólalásával úgy látszik, egy kis konczessziót tett szemben első felszólalásával. Ha nem tett, ha félreértettem volna, abban biztosan egyetért velem, hogy tegnapi fejtegetése arra a vitás kérdésre nézve mindenesetre sokkal világosabb, sokkal preczizirtabb és átlátszóbb volt, mint az első. Az első felszólalása ekkóp hangzott (olvassa) : »A törvénynek intézkedései a következők. Megállapítják mindezt úgy, hogy úgy az örökös országok és tartományok, mint a magyar korona országai az uralkodóház azonossága által az ugyanazon sorrendben következő, ugyanazon fejedelmek által együttesen, elválaszthatatlanul, felbonthatatlanúl, kölcsönösen birtoklandók is.« T. képviselőház! Én egy kis félreértésre vagyok bátor itt a t. képiselőtársamat figyelmeztetni. Csak az ő szemétével szemben engedem ezt meg magamnak, mert tudom, hogy ő nagy súlyt fektet a legnagyobb preczizióra, ós — nem merem azt a kifejezést használni, mivel nem illik rá, de nem jut rá jobb az eszembe, — ő majdnem a szőrszálhasogatásig szabatos akar lenni. Az ón t. képviselőtársam a » felbonthatatlan* szót használja. Indivizibiliter pedig nem azt jelenti, hanem . . . Szilágyi Dezső: Feloszthatatlanúl. Rakovszky István: ... Feloszthatatlanúl. Ezt. mondom, csakis az én t. képviselőtársammal szemben merem tenni, mert a t. kormánypártnak többi szakértőivel szemben nem használtam volna, fel ezt a kis eltérést. Tegnapi felszólalásában t. képviselőtársam — abban talán konczessziót fog tenni nekem — megközelíti azt az álláspontot, a mely az ón felfogásom szerint Deák Ferencznek az álláspontja. De megmarad mindennek daczára az a nagy különbség az ő magyarázata ós az ón magyarázatom között, tudniillik, hogy a felbonthatatlanság, feloszthatatlanság és elválaszthatatlanság a Lajthán túli és Lajthán inneni részek — a rövidség okáért mondom így — közt való viszonyra vonatkozik. A t. képviselőtársam a következőleg szólt (olvassa) : »Az első lesz, hogy egy vitás ügyet köztem ós Rakovszky István t. képviselő úr r között elintézzek. Ez pedig így hangzik: Én azt állítottam, hogy Deák Ferencz nézete az volt, hogy az 1723-iki törvényben megállapított elválhatatlan, feloszthatatlan birtoklás elve nemcsak Ausztriára külön. ---- ezt a külön szót én használom, — mint összesógére az örökös tartomám-oknak, nemcsak Magyarországra, mint összeségére a magyar koronához tartozó országoknak, hanem az uralkodóház ug3^anazonosságában levő kapcsolat által Ausztria ós Magyarország közti kapcsolatra is értendő*. Itt a végén van köztünk az eltérés; e körül 'forog a, vita mi köztünk. Erre nézve vagyok én köteles állításomat bebizonyítani. T. képviselőház! Én azt hiszem, — ós ebben ismét bizom a t. képviselő xír felfogásában, — hogy ha azt mondanám, hogy Deák Ferencznek az általam czitált 1835-iki kijelentését egyedül tartanám mérvadónak, a vitás kérdés az én előnyömre lenne eldöntve. De én ezt nem állítom, én csak azt állítom, hogy az 1835-iki felszólalás minden kétséget kizárólag t. képviselőtársamat ítélte el pervesztesnek. Én azonban nem akarok ebből semmi konzequencziát levonni, mert tökéletesen egyetértek vele abban, hogy egy olyan államférfiúnak ténykedését, nyilatkozatait, mint Deák Ferencz, nem lehet egyes nyilatkozatból megítélni, hanem meg kell ítélni egész politikai életén keresztül tett valamennyi nyilatkozatának, ténykedésének egész sorozatából. (TJgy van! palfelől.) így most kitérek t. képviselőtársamnak azon érvelésére, a mely Deák Ferencznek a »Budapesti Szemló*-ben megjelent értekezésére vonatkozik. Én egész lovalhassál elismerem, hogyha egyedül ezen értekezés alapján ítéljük meg Deák Ferencznek véleményét — épúgy, a hogy az ón meggyőződésem szerint az 1835-iki nyilatkozat értelmében t. képviselőtársam lenne pervesztes, •— ennek alapján, ha csak ebből 48*