Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-591

^S 591. országos ülés 1900. október 10-én, szerdán. és véget vet annak a jogi bizonytalanságnak, a mely eddig a birtokos és gazdatiszt helyzetében mutatkozott. Ilyformán a javaslat közszükséget képez, miért is ajánlom a t. képviselőháznak, méltóztassék a, javaslatot általánosságban a részletes társn alapjául elfogadni. (Élénk helyeslés a jobb* és haloldalon) Buzáth Ferencz jegyző: Rigó Ferencz! (líalljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) '\BJgÓ Ferencz! T. ház! Az igazságügyiés fwíSmívelésügyi bizottság jelentéséből és az előadó úr előadásából is kétségtelenül kitűnik az, hogy milyen javaslatot tárgyalunk, és így annak részletezésébe nem bocsátkozom. Hogy az régen hiányzó szükséget pótol, az bizonyos; hogy fontos dolgokat akar megoldani, azt is tudjuk; hogy a helyes ós jó irányt és az úgynevezett humanitást sem nélkülözi, azt is látjuk, el is hisszük; de mindazonáltal ez a törvényjavaslat, a mint most a képviselőház előtt fekszik, törvénybe nem iktatható. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Először is, t. ház, a mint már jeleztem, meglehet, hogy jóakaratú, jó irányú ós szabadelvű ugyan, de már a, javaslat czímébe be kellett volna illesztetni az úgynevezett gazdasági alkalmazottakat is, mert ezekről többször intézkedik, reájuk többször hivatkozik, s azoknak a dolgát többször intézni akarja. Azonban legfőbb hibája ezen javaslatnak, a mi nagyon megszívlelendő, és a minek kiigazításától teszi függővé az általánosságban való elfogadását pártom, a függetlenségi párt, a, melynek megbízásából most felszólalni szerencsém van : az, hogy az első szakaszban világosan ki kellett volna domborítani azt, hogy gazdatiszt ebben az országban egyedül és kizárólag csak magyar honos lehet. (Helyeslés a szélső haloldalon ) Ezeknek az előrebocsátása, után, azt hiszem, kegyeskednek nekem megengedni, hogy egy pár szakaszt illetőleg megjegyzéseket tegyek. Azt nem is akarom említeni, mert nem akarom a bizottság tagjait bántam, vagy sértő kifejezéseket használni, hogy a javaslat szövegezése nem egészen tiszta, nem világos és nem is egészen magyaros, hazafiasnak pedig egyáltalában nem mondható. Zavaros a 2. §. ezen intézkedése: -gazdatisztek szerződtetésére, terményeknek nagyban vagy előre való eladására*. Méltóztassék megmondani, mit jelent e két szó »nagyban« és »előre« ? Mert a mi Pálnak nagy, az lehet Péternek nagyon kicsi. És mi az az »előre« való eladás? Az előre való eladás alatt azt értjük, hogy mikor a termény nincs készen ós magtározva, akkor adjuk el. Helyes, ha, ki van kötve, hogy ily termést a tiszt, csak felhatalmazás útján adhatja el; de miért nem követeli meg a javaslat, hogy akkor is csak felhatalmazás alapján adhassa el a tiszt a terményt, ha az már be van • raktározva ? (Helyeslés a szélsőbalon.) Thaly Kálmán: Tönkre teheti az urát! Rigó Ferencz: Ebből nagyon sok kellemetlenség ós visszaélés származhatik. (Úgy van! Úgy ián! a szélső baloldalon) Egy másik paragrafus azt mondja: — s ez megint nagyon lényeges ós fontos dolog, szerény fölfogásom szerint — >: ha a szerződés nem állapítja meg a javadalmazásnak, vagy egyes részeinek összegét, illetőleg menynyiségót, annak megszabásánál a helyi, ilyennek hiányában az országos szokás az irányadód (Mozgás a szélső baloldalon.) Ilyen abszurdumot törvénybe iktatni mégis csak nevetséges; mikor a mezei munkások ellátásánál világosan kiköttetett a mennyiség, akkor egy intelligens osztálynál, a milyen a gazdatiszti, a helyi vagy az országos szokás legyen az irányadó ?! (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A 16. §-nak a passzusa így szól: > A gazdatiszt szolgálatból azonnal elbocsájtható, ha jogerősen 30 napnál hosszabb időtartamú szabadságvesztés büntetésre ítéltetett, vagy ha 30 napot meghaladó időn át előzetesen le van tartóztatva. »A t. ház tagjai a gyakorlati életből tudhatják, hogy különösen az intelligens osztályhoz tartozó emberek sokszor jönnek olyan helyzetbe, hogy a büntető törvénykönyvvel összeütköznek, pl. párbajesetek. Már most egy qualifikáczióval bíró uri ember, gazdatiszt, kitől a társadalom mindenféle tisztességet megkövetel, jöhet önhibáján kivűl oly körülmények közé, hogy az igazságszolgáltatás elmarasztalja, pl. véletlen baleset folytán, mert fegyverét az ablaknál tisztította s az elsült. Már most az az ember szolgálatát azonnal kell, hogy elhagyja. Én azt hiszem, hogy ez sem nem hebyes, sem nem méltányos dolog. (Igaz! Úgy van!) Itt van a 24. §., a mely azt mondja: Okleveles gazdatisztnek tekintetik az a magyar állampolgár, a kinek valamely hazai gazdasági főiskola, vagy gazdasági tanintézet által kiállított, honosított oklevele vagy végbizonyítványa van.« Én, t. ház, a mikor iskolába jártam, azt tanultam és azóta is folyton azt tapasztalom, hogy honosítani lehet embereket, állatokat, növényeket, hanem hogy okleveleket honosítani lehet, azt megvallom, én nem vagyok képes felfogni. (Derültség!) Ebben a törvényjavaslatban olyan körmönfont és érthetetlen dolgok vannak, a milyeket csak nagyon ügyes, nagyon tanúit fiskális és nagy intelligencziával bíró ember képes megbírálni. A törvénynek rövidnek, érthetőnek és