Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-591

591. országos ülés 1900. világosnak kellene lennie, hogy a honpolgárok mind megérthessék. Távol legyen tőlem, hogy a bizottság tagjait bármikópen bántani vagy sérteni akarnám, de becses figyelmükbe ajánlom, hogy ha paragrafusokat gyártanak, akkor úgy gyártsák azokat, hogy azok a legközvetlenebbül érdekelt polgárok előtt is érthetők leg,yenek. (Helyeslés a szélső baloldalon) A 25. §. megint egészen czifra dolog. Annyira loyalis, hogy ón nem vagyok képes kísérni, messziről sem. Meg sem próbálom (olvassa): »A törvényhatóságok, a községek, egyházi testületek és egjdiázi személyek, mint ilyenek köz- és magánalapítványok ós hitbizományok, a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok stb. stb. az ötödik évtől kezdve csak okleveles gazdatisztet alkalmazhatnak.« »Továbbá azok — a harmadik kikezdós - a kik a megállapított minősítéssel nem birnak ugyan, de az ezen paragrafus első bekezdésében megjelölt időpontban tényleg gazdatiszti teendőket teljesítenek, ugyanazon birtokos által továbbra is alkalmazhatók.« T. képviselőház! Ebben az országban, fájdalom, nagyon sok idegen nagybirtokos van. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon) Eddig nem lehetett megakadályozni, ez a törvényhozás pedig egyáltalában meg sem akarja akadályozni, hogy ezek az idegen nagybirtokosok, idegenből ideszakadt hohenheimiakkal, cseh vadászokkal ne töltsék be azokat az erősebben javadalmazott állásokat, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon) a melyeket csak a magyar honos gazdatiszt van hivatva betölteni. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Beszéljünk magyarul. Akárkié legyen az a földbirtok Magyarországon, tekintet nélkül a személyiségre, ha Magyarországon mezei gazdaságot, vag}^ bármiféle gazdaságot folytat, tartsa kötelezettségének, hogy magyar honost alkalmazzon, ha pedig ilyen nincs, kösse legalább ki, hogy legkésőbb öt óv alatt az illető szerezze meg a magyar honosságot. (Tetszés a szélső baloldalon.) Ezek azok a dolgok főbb vonásaiban, a melyek miatt én ezt a törvényjavaslatot ekként való összeállításában és ezen alakjában pártom nevében nem fogadom el. Ezeket kívántam a t, háznak elmondani. (Tetszés és helyeslés szélső baloldalon.) Nyegre László jegyző: Roszíval István! Koszival István: T. képviselőház ! Előttünk van egy törvényjavaslat, a melyet én nagy fontosságánál fogva melegen üdvözlök. Magyarország kiváló értelemben földmívelóssel foglalkozó ország. Tehát arra van utalva, hogy megélhetésének eszközeit nagy mértékben a föld gyümölcseiből teremtse elő. Mert habár október 10-én, szerdán, 29 mi az ipar fejlesztésére különösen az utóbbi időben jelentékeny áldozatokat hoztunk, mindazonáltal e tekintetben még nehéz feladatok megoldása előtt állunk. A folyton szaporodó szükségletek, az egyéni és társadalmi igények parancsolólag kötelességünkké teszik, hogy a földnek termését lehetőleg fokozni iparkodjunk, és hogy a, nagyvilági versenyben le ne szoríttassunk, okvetlenül nagyobb figyelmet kell fordítanunk a földniívelésügyre, mert sok olyan feladat előtt állunk, melyek teljesítése elől a legszigorúbb takarókosság mellett sem térhetünk ki. Midőn ezen körülményt mérlegelem, csodálkoznom kell azon, hogy oly kevés történt a gazdatisztek érdekeinek megóvására, előmozdítására, holott mi feladatunk megoldásában ezen gazdatisztek kiváló működésére leginkább rászorulunk. A társadalom a gazdatiszti kar működésére sajnos, sok helyen a kicsinylés bizonyos nemével tekint. A gazdatiszt elismerést, becsülóst érdemel, mert ő szakértelmével összekötött szorgalma és iparkodásával mintegy kényszeríti az anyaföldet, hogy áldását bővebb termés adásával megsokszorozza és így előmozdítván az egyén táplálkozását, a nemzet gyarapodását elősegíti és a nemzetet azon helyzetbe hozza, hogy nagy kötelezettségeinek könnyebben eleget tehessen. Tiszteletet érdemel a gazdatiszt, mert a midőn nemes hivatását teljesíti, megfosztja magát sok élvezet, kényelem és szórakozás eszközeitől, a melyek különben meg vannak engedve. És ha én fontolóra veszem azt a körülményt, hogy az a gazdatiszt sok esetben a pusztán töltve életét, az év legnagyobb részében mintegy ki van rekesztve az emberi társadalomból és a nyers, műveletlen, mert hiszen a- körülmények hiányos voltánál fogva még elemi oktatásban sem részesülő nép között tölti életét, akkor ón készséggel kalapot emelek azon állás előtt, a melyben a gazdatiszt önfeláldozással működik a közjó előmozdításán. (Tetszés.) T. képviselőház! Ha az anyaföld a munkások gyomrát ki nem elégíti, azok kimerült izmaiba erőt nem ád, akkor a füstölgő gyárak tüze ki fog aludni. Ugyazért én lelkem egész melegével üdvözlöm az igen tisztelt miniszter urat, a ki ezen törvényjavaslat benyújtásával ezrek óhajtását teljesítette, és nekünk módot nyújtott arra, hogy a gazdatiszti kar érdekeinek előmozdítása körül eszmecserét folytathassuk. A törvényjavaslat tisztázza a gazdatiszt fogalmát. Különbséget tesz okleveles^ és oklevéllel nem bíró gazdatisztek között. Én ezen megkülönböztetést elfogadom, mert habár vannak, még pedig jelentékeny számban gazdatisztjeink, a kik nem az intézetek falai között