Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-600

600. országos ülés 1900. október 30-én, kedden. 1 73 Győry Elek: Nem értik azok sem! Kossuth Ferencz: Ép azért, mert talán sokan lesznek, kik így vélekednek, vagyok bátor azt már előre is kellő értékre leszállítani. Vészi József: Nagyon érdekes grammatikai vita lesz ! Kossuth Ferencz: A deák szövegnek szószerinti fordítása a következő; és ne hogy azt mondják, hogy én esetleges rossz deákságom mal fordítottam rosszul, ámbár az még »erat dernonstrandum«, hogy az én deákságom rossz; ós ne hogy grammatikai vita fejlődjék ki, megjegyzem, hogy nem én fordítottam úgy, a hogy fel fogom olvasni, hanem Salamon, ki valószínűleg tudott deákul, és hozzáteszem, hogy ezt az interpretácziót, a melyet ón adok a szövegnek, Deák Ferencz is adta, ki valószínűleg szintén tudott deákul. (Derültség.) A felolvasott szöveg szószerinti fordítása a következő: »A fiágnak magvaszakadtával a következés öröklési jogát a magyarországi királyságra nézve átruházzák ausztriai háza leányágára is első helyen, most uralkodó királyi felségétől, azután ennek kihaltával Józseftől, ezeknek kihaltával Leopoldtól leszármazókra, s azoknak mindkét nemen levő törvényes, római katholikus ausztriai főherezegi utódaira* stb. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) E kifejezés, hogy főherezegi utódok, nem jelenthette azt, hogy az utódoknak főherczegeknek kell lenni, hanem azt, hogy főherezegi ivadéknak kell lenni, vagy más szóval főherczegtől vagy főherczegnőtől kell származnia. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Világossá, sőt teljesen ellenmondhatatlanná válik ez, ha tekintetbe vesszük azt, hogy az 1723-iki törvény nemcsak III. Károly két leányára, hanem József és Lipót nőágaira s azoknak törvényes leszármazására is kiterjeszti a trónörökösödési jogot. Már pedig Józseftől és Lipóttól származott öt nő más uralkodó családokba házasodván bele, például a szász, a bajor s a portugáli uralkodó családokba, ezeknek ivadékai nem osztrák főherczegek ós nem is lehetnek azok, hanem más uralkodó családokhoz tartozó czímeket viseltek és viselnek, azért mégis az alaptörvény szerint lehetnek magyar királyok, bár nem osztrák főherczegek, ha az előttük sorrendben következők kihalnak. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Tiszta dolog!) Igaz, hogy József két leánya lemondott az örökösödési jogról, de csak arról, a mely őket József és Károly közt kötött szerződés szerint előbb illette volna meg, mint Károly nőörököseit. íme, ez olyan tisztán, a milyen tisztán csak magyarul beszólni lehet, demonstrálja azt, hog3^ nem szükséges az, hogy osztrák főherczeg leg3?en a magyar király. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Bár kevésbbé megkapóan és inkontestabiliter, de azért mégis alaposan meg lehet dönteni a másik fennen hangoztatott érvet is, hogy tudniillik ugyanannak kell uralkodni Magyarországon, a ki Ausztriában uralkodik. Erre nézve az egész attól függ, hogy hol kezdi az illető az uralkodást, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) ha. a magyar törvény szerint, mint osztrák főherczeg törvényes ivadéka, és római katholikus, beleül a magyar trónusba, a hogy erre a magyar közjog szerint joga van, akkor az elválaszthatlanság elve azt hozza magával, hogy Ausztriában is kell uralkodnia. (Úgy van! a szélső' baloldalon.) Ha Magyarországon jogosan ülne a trónon, az elválaszthatatlanság érvényesülhetése kedvéért nem azt lehetne helyesen következtetni, hogy változtassák meg egy alapszerződés, melyet a magyar nemzet a királyi családdal kötött, hanem azt, hogy a családi törvény, mely nem szerződésen alapszik, hanem kizárólag a családfőnek szabad akaratától függ, alkalmazkodjék a magyar közjoghoz. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) Teljességgel nincs ok arra, hogy a magyar közjog, ós egy minden perezben megváltoztatható családi törvény ellenmondása esetén a magyar közjognak kelljen engedni; sőt ellenkezőleg: ha, az 1723-ban adott új jogot élvezi az uralkodó család, alkalmazza családi törvéiryót az új joghoz kötött feltótelekhez. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezt joga van a nemzetnek hódolatteljesen megkívánni. Ilyen világításban látván mi a trónörökös nyilatkozatát, szükségszerűleg olyannak látjuk, mint a. mely a magyar közjogot, alkotmányosságot és magánjogot sérti; tehát beczikkelyezóse ellen tiltakoznunk kell. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Tiltakozunk az ellen, hogy a trónörökös törvényes felesége ne lehessen királyné, és törvényes ivadéka ne örökölhesse a trónt. Tiltakozunk az ellen, hogy a trónörökösödés természetes ós jogos rendje változtatást szenvedjen ismeretlen családi törvények miatt. Tiltakozunk az ellen, hogy a jövendőbeli magyar kiráty akarata előre leköttessék. Tiltakozunk az ellen, hogy a magyar örökösödési rend sok bonj^odalmat előidézhető módon megzavartassék. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ne jegyezze fel a történelem, hogy mindez megtörténhetett a nélkül, hogy az ország-