Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.
Ülésnapok - 1896-600
174 600. országos ülés 1900, i. október 30-án, kedden. gyűlésnek legalább egy része egész erejével ne küzdött és ne tiltakozott volna. Mi egész erőnkkel küzdeni ós tiltakozni fogunk és a törvényjavaslatot nem fogadjuk el. (Hosszantartó, élénk éljenzés és taps a szélső baloldalon. Szónokot számosan üdvözlik. Felkiáltások: Öt perez szünetet kérünk!) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. ház! Az ülést folytatjuk. Ki következik? Molnár Antal jegyző: Gróf Zichy János! Gr. Zichy János: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nem akarok ez alkalommal az előttünk fekvő törvényjavaslatnak részletezésébe bocsátkozni. Én ezen törvényjavaslatot olyannak tekintem, a mely egy befejezett közjogi tényt törvénybe szándékozik iktatni. Meghajolva a Felség akarata, s a fenséges Ferencz Ferdinánd trónörökös esküje előtt ós tiszteletben tartva azokat az indokokat, a melyek őt ezen eskü megtételére birták, elvben ezen nyilatkozat törvénybe való^zikkelyezése ellen kifogást nem emelhetek. Ámde, t. ház, épen az igazságügyi bizottságban a javaslat tárgyalásánál bizonyos nyilatkozatok tótettek, a melyekből határozott közjogi skmpulusokra lehet következtetni. És azt hiszem, hogy épen azért fogalmazta jelentését az igazságügyi bizottság úgy, a mint ezen törvényjavaslathoz csatolva lett, inert ezen közjogi skrupulusok az igazságügyi bizottságban mérlegelés tárgyát képezték. A javaslathoz csatolt jelentésben, t. ház, van egy passszus, a mely az ón felfogásom szerint a legnagyobb mértékben alkalmas arra, hogy a netalán létező, vagy esetleg keletkező skrupulusokat eloszlassa, azon esetben, ha ezen passzus nemcsak a jelentésben állana, hanem magában a törvényjavaslatban is felvétetnék. (Igaz! Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Én tehát, t. ház, méltányolva az igazságügyi bizottságnak előrelátható közjogi skrapulozitását ós tapintatát, bátorkodom pártom nevében és megbízásából javaslatba hozni, hogy az általam idézendő passzus szószerint felvétessék a törvényjavaslatba ós merem remélni épen azért, mert feltételezem, hogy a t. többség elfogadja az igazságügyi bizottság álláspontját, hogy az általam benyújtandó módosítványt is el méltóztatnak fogadni. Módosítvánj^om a következő (Halljuk! Hallmk! Olvassa a módosítványt) : ^Módosítás. A törvényjavaslat első bekezdése helyett a következő szöveg tótessék : ő császári és királyi Fensége ausztria- estei Ferencz Ferdinánd főherczeg úrnak chotkovai és woginini Ohotek Zsófia Mária Jozefina Albina grófnővel kötött házassága alkalmából tett nyilatkozata — azon megjegyzéssel, hogy a trónöröklésnek az 1723 : I. és II. törvényczikkben foglalt szabályozása, mely a törvényben elősorolt három ágon belül a trónöröklósnek ugyanazt a rendjét állapítja meg, mely az ő Felsége örökös országaiban és tartományaiban elrendeltetett és megállapíttatott, xígy keletkezésére, mint feltóteleire és tartalmára teljesen önálló, ós hogy minden idevágó kérdések annak rendeletei szerint ítólendők meg, és így az nem folyománya és közetkezése a trónöröklés azon megállapításának, a mely Ausztriára nézve történt, — ezennel törvénybe iktattatik, a mint következik.* (Élénk helyeslés a baloldalon. Felkiáltások : Halljuk a módosítványt mégegyszer!) Elnök: A ház kívánságához képest a módosítvány fel fog olva-statni. Molnár Antal jegyző (olvassa gróf Zichy János módosítványát). Buzáth Ferencz jegyző: Holló Lajos! Holló Lajos: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Azon hatalmas, nagy történeti háttérrel és argumentumokkal előadott beszéd után, a melyet Kossuth Ferencz t. képviselőtársam az ülés folyamán elmondott, a magam részéről hosszabb fejtegetésekbe a törvényjavaslattal kapcsolatban nem kívánok bocsátkozni, miután nagy mértékben és egészben véve a magam részéről is egyetértek az ő fejtegetéseivel és az ő előadásában hallottakat legalább főbb részeiben az én nézeteimmel is megegyezőknek találom. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Az ón megbízatásom pártom részéről egy indítvány beterjesztésére szól ós magam részéről azon kötelességnek óhajtok eleget tenni, hogy ezt néhány rövid szóval indokoljam és a t. ház elé terjeszszem. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház! Egy országra nézve, kétségtelen dolog, semmisem bír oly kiváló közjogi fontossággal, mint a trónöröklés kérdése, mint az, hogy minden homály, minden vita, minden félreértés kizárassók ezen a téren, hogy az ország későbbi időkben bonyadalmakba és veszélyekbe ne sodortassák. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon) T. képviselőház! Szerintem nagyon kellemetlen összeköttetése van a jelen esetben ezeknek a dolgoknak személyes vonatkozású kérdésekkel, tudniillik azzal, hogy adott helyzet előtt állunk, megtörtént esemónynyel áll szemben a nemzet, a melylyel szemben tehát érzelmi kórdóseket kell érintenünk, a melylyel szemben a közjogi követelmények előtérbe állítása bizonyos mértékben kellemetlen hatásokkal járhat ós ennek következtében oly érzelmeket érinthet, a melyeket érinteni ebben az országban ós ebben a törvényhozásban talán
