Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-600

600. országos ülés 1900. október 30-án, kedden. 171 Prileszki és Jeszenák sokkal kisebb összeg készpénzt kaptak azzal a kimondással, hogy nem akarnak akatholikust földbirtokhoz juttatni. Czímeket is adott az új jogot nyert családfő ; például Erdődy nyitrai püspök titkos tanácsossá lett. Hivatalt is adott, például a hunyadmegyei Nagy Andrásnak már Hunyadyvá lett ivadéka, László, perszonálissá lett. És így tovább. De nemcsak az új jogot nyert uralkodó fogadta el a joggal együtt a teltételeket is, hanem az új jogot elsőnek élvező asszonykirály is: Mária Terézia, a ki az 1741 : VIII. törvényczikkel újólag megerősítő az új joghoz kötött feltóteleket. Mik voltak ezek a feltótelek? (Ralijuk! Halljuk!) Ki lett, mondva, hogy Magyarországon is, szintúgy, mint az örökös tartományokban, az elsőszülöttség sora tartassék meg, s ennélfogva mind Magyarországban, mind az örökös tartományokban az uralkodóháznak ugyanazon tagját illesse a trón. Ki lett mondva mind Magyarországra és a magyar korona országaira, mind az örökös tartományokra nézve együtt és viszonosan az elválaszthatatlan ós feloszthatatlan birtoklás. Ki lett mondva,, hogy elsősorban III. Károly nőága, azután József nőága s végre Lipót nőága, vagyis ezen uralkodók ágyékából származó törvényes, római katholikus, mindkét nemen levő, osztrák főherczegi utódok örökölhetik a trónt az örökös tartományokban III. Károly által megállapított elsőszülöttségi rendben. Ezek az új jogot tartalmazó tételek. A mi pedig a nemzet által kikötött biztosítékokat illeti, ezek az 1723 : II. törvényczikk 9. pontjában vannak kijelölve, midőn az 1687 : II. ós különösen az 1715 : II. és III. törvényczikknek teljes épségben tartása lett kikötve, a mely törvények kötelezik az uralkodót s a jövendőbeli uralkodókat, az ország akkori s jövendőbeli törvényeit és szokásait, jogait, szabadságát és függetlenségét megtartani. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Végre a 11. pont fentartja az ország szabad választási jogát, ha az említett ágak kihalnának. A felsorolt feltételek kettőt bizonyítanak: először azt, hogy a nemzet határozottan kijelölte azt, hogy ki lehet trónörökös és megjelölte a trönöröklés azon feltóteleit, a melyekhez csak úgy inczidentaliter semmit sem lehet hozzátenni; mert az alapszerződést érinteni nem lehet, nem szabad, csak azon esetre, ha ezt a nemzet és a királjd ház közös akarattal elhatározzák; (Úgy van! Ugy vem! a szélső baloldalon-) másodszor azt, hogy az ország törvényeinek szentségét és függetlenségének sérthetetlenségét akarta biztosítani a nőági örökösök uralkodása alatt is a szerződós, melynek érinthetlensége, fájdalom — igen jól tudjuk •— csak a papiroson maradt meg. (Úgy van!- Úgy van! a szélső baloldalon.) Fölmerül tehát az a kérdés, hogy a trónörökös nyilatkozata változtat-e valamit azon az örökösödési renden, a melyet őseink az alapszerződésbe iktattak ? Pártunk meggyőződése szerint, igenis változtat, a következő okok miatt. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Láttuk már, hogy a trónöröklés kelléke az, hogy az ivadék törvényes, római katholikus és osztrák főherczegi utód legyen. Az alapszerződés törvényes utódról szól ós nem egyenrangú házasságból eredő ivadék ról. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) A trónörökös nyilatkozata pedig nem azt konstatálja, hogy az ő ivadéka nem lesz törvényes, hanem azt, hogy a házi törvény szerint az ő ivadéka nem egyenrangú házasságból fog eredni s ezért nem örökölheti a trónt. (Úgy van! Ugy vat! a szélső baloldalon.) • Hitem szerint tehát bebizonyítottam azt, hogy a nyilatkozat egy xíj teltételt hozna be az alapszerződés által körülirt trónöröklési képességek közé, illetőleg az egyenrangú házasságból való származást, a mit nemcsak az alapszerződés nem ismer, de a mi ellenkezik a magyar jogi fogalommal is, hogy a, törvényes ivadék csak azért essék el jogaitól, mert a hitves nem egyenrangú. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon) Nem is szükség bizonyítanom második tótelemet, hogy a magyar jog csak egyféle törvényes feleséget ismer, s a közjog is csak egyfélét. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt sem kell bizonyítanom, hogy a magyar jog fokozatosságot a feleség törvényességében nem ismer s ezen fogalom ellen tiltakozik a magyar jogérzék. (Ugy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Még a középkor homályában sem ismerte a magyar törvény a morganatikus házasság intézményét. Nem lenne megengedhető, hogy a mai felvilágosodott korszakban inczidentaliter csempésztessék be — bocsánat a kifejezésért — a magyar közjogba a morganatikus házasság. Egyébiránt ez az egyenrangúság nagyon is elasztikus fogalom; azért elasztikus, mert az egyenrangúság nagyon nehezen határozható meg még a tényleg uralkodó családok közt is, ha már neki állunk és a családfákat feszegetjük. Mert kérdem, (Halljuk! Halljuk! a 22*