Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-598

162 598. országos ülés 1900. október 25-én, csütörtökön. hatjuk, hogy ily alkalommal a közhatóság teljesítse kötelességét, csináljon rendet, távolítsa el a rendetlenkedőket, hiszen, ha egy liberális gyűlésen a néppártiak tennének ilyent, nemcsak elvezetné, hanem még vasra is verné őket az erre mindig kész csendőrség. (Zaj és ellenmondás a szélső baloldalon) Ép ezért bátorkodom a t. belügyminiszter lirhoz a következő interpellácziót intézni (olvassa) : »Interpelláczió a belügyminiszter úrhoz! 1. Van-e tudomása a t. belügyminiszter urnak arról, hogy Csiktusnádon folyó hó 20-án déli háromnegyed tizenkét órakor, noha folyó hó 21-ére a néppárti népgyűlés belügyminiszterileg engedélyezve volt, a községi elöljáróság mégis azt doboltatta: ki, hogy azon a népgyűlésen megjelenni tilos, mert azt a csikszentmártoni szolgabíró nem engedélyezte? 2. Továbbá, van-e tudomása, hogy ugyanazon napon, vagyis folyó hó 20-ának délutánján Csiktusnádon Bartalits Ágoston esikszentmártoni főszolgabíró a jelzett népgyűlés rendezőségének azon kérelmét, hogy a, valótlanságot tartalmazó dobolás ellensúlyozására, doboltassa ki, hogy igenis meg lesz tartva az a gyűlés, megtagadta ? 3. Nemkülönben, van-e tudomása arról, hogy ugyanazon főszolgabíró ép a gyűlés napjára, vagyis folyó hó 21-ére az egész Tusnádot, vagyis minden házból egy-egy egyént kirendelt az erdőre egy, két hót előtt eltűnt erdőőr keresésére ? 4. Tudja-e azt is, hogy ugyanezen napon Osikszentmártonban délután 1 óra, 23 perczkor a néppárti népgyűlést egy 18 tagból álló részeg suhancz-csoport a községi biró vezérlete alatt megzavarta a nélkül, hogy azt a kirendelt hatóságbeli közeg : Zakariás Lukács csikszentmártoni szolgabíró meggátolta, illetőleg a zavargókat eltávolította volna? 5. Nem látja-e mindebből azt, hogy egyenesen a hatóság volt mind Csiktusnádon, mind Osikszentmártonban az oka annak, hogy alkotmányos jogainak egyik legsarkalatosabbját, a gyülekezés szabadságát a megnevezett helyeken a polgárság nagyszámmal nem gyakorolhatta ? 6. Szándékozik-e mindezt vizsgálat tárgyává tenni és erélyesen megtorolni ?« Megvallom, t. képviselőház, hogy nagy aggodalmaim vannak ezen interpellácziót illetőleg. Nem azért, mintha, annak csak egyetlen betűje, egyetlen sora nem alapúina igazságon, még pedig bebizonyítható igazságon, hanem azért, mert nagyon jól tudom az interpellácziók sorsát, hogy tudniillik az ugyanazon Becze alispánnak, ugyanazon Zakariás Lukácsnak ós Bartalis Ágostonnak lesz kiadva, a kik ellen én épen itt panaszt emeltem, már pedig azoknak lesz annyi eszük, kogy maguk ellen nem fognak argumentálni. Mindazonáltal interpellácziót intéztem a belügyminiszter úrhoz főleg két okból. Először, hogy lássa ország-világ, hog3^ az a rendszer, a melynek kimúlásáról beszéltek, tudniillik a Bánffy-korszak, még nem halt meg és nem tűnt el egészen, (Igaz! Úgy vn! a baloldalon) hanem mind jobban, mind sűrűbben emelgeti fel fejét. Másodszor pedig, hogy módot és alkalmat nyújtsak a t. miniszterelnök úrnak, hogy azon erélyt, a melyet ő folyton hangoztat, a mehyet azonban — bocsássa meg — mi még nagyon kevésszer éreztünk és tapasztaltunk, bebizonyíthassa, dokumentálhassa. A mit, azt hiszem, annál is inkább meg fog cselekedni, mert először, ha azok a kiváló férfiak, a kik oly hosszú időn keresztül oly férfias nyíltsággal, őszinteséggel, bátorsággal és kitartással küzdöttek a választások tisztaságáért, ha, mondom, azok azt látnák, hogy a választások tisztasága még csirájában, tudniillik a népgyűléseknek ós a szólásszabadságnak alakjában sincs kellőleg megvédelmezve, könnyen megtörténhetik, hogy ismervén az ő nemes jellemüket, majd kilépnek azon pártból, a melybe beléptek ; és másodszor, mert ha mi azt tapasztalnók, t. miniszterelnök úr, hogy mi époly mértékben vagyunk elnyomva,, eltiporva, mint a hogy az a Bánffy-korszak idejében történt, akkor mi ép olyan modorban, ép olyan erélylyel és hatály lyal lépnénk fel itt a parlamentben is a t. miniszterelnök úr ellen, mint akkor cselekedtük Bánffyval szemben. (Úgy van! a baloldalon.) És ha arra tán mosolyog a t. miniszterelnök úr, hogy egy maroknyi párt ilyen nyilatkozatot tesz, méltóztassék figyelembe venni azt, hogy nagyon könnyen megtörténhetik, hogy mi e tekintetben, noha nem kérjük, és noha más tekintetben nagyon is messze állunk tőlük, mondom, e tekintetben majd készséges fegyvertársakat találunk azokban, a kik még most sem tudják felejteni a Bánffy-rendszert, a kik most is visszasírják azt, még pedig épen a t. miniszter úrnak a pártjában. (Mozgás a jobboldalon). Elnök: Az interpelláczió kiadatik a belügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök úrnak. Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! Az az eset, a melynek egyes fázisairól, vagy inczidenseiről a t. képviselő úr most hozzám interpellácziót intézett, előttem is ismeretes, de csak annyiban, a mennyit futólagosan és legnagyobbrészt a lapokból vett közlemények alapján tudhatók. Hivatalos jelentésem a dologról még nincsen; azt hiszem,