Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-598

598. országos ülés 1900. ok semmit sem von le abból az állításomból, hogy tervszerűen előkészített főbírói maehináczióval állottunk szemben Tusnádon, a mely hogy oly fényesen sikerűit neki, azt nagyban előmozdította az a körülmény, hogy Csik-Tusnád község jegyzője, nem régen, vagy egy esztendőn át állott fegyelmi alatt, már pedig tudjuk, hogy a kinek Damocles-kard függ a feje felett, azzal nagyon könnyen lehet másutt is, de még inkább Csikmegyóben néppárti gyűlést meghiúsítani. Hogy ezek után az előzmények után fél kilencz órakor, a mikor a helyszínére értünk, nem volt publikum, azt nem is kell mondanom. De hozzá teszem, hogy igenis lett publikumunk mindjárt akkor, a mikor hire ment — úgy negyed tíz felé — hogy itt vannak a néppárti képviselők, beszélni fognak és a gyűlést megtartják. Meg kell még jegyeznem, hogy a főszolgabíró akkor, a mikor bevallotta azt, hogy igenis nem doboltatta vissza az illető hirdetést, azzal védekezett előttem, hogy hiszen az elöljárók este és reggel jártak és bemondták a gyűlést. Azt meg én nem tagadom, ós bevallom, hogy igenis jártak az elöljárók házról-házra, nemcsak este, de éjjel is és reggel is, de nem azért, hogy bemondják a gyűlést, hanem azért, hogy attól a népet elriaszszák, kit szép szóval, kit fenyegetéssel, úgy, a mint kire-kire hatni bírtak, sőt egyideig czivakodás is A^olt a községháznál. A gyűlést tehát meg nem tarthattuk a jelzett időben, mert később, a mikor már összegyülekezett a nép, és beküldtek hozzánk egy kereskedőt ós beküldték a községi bírót is, hogy jöjjünk ki, tartsuk meg a gyűlést, már nem tarthattuk meg, először is azért, mert közeledett az istentisztelet ideje, másodszor, mert távoznunk kellett a Osikkozmáson 11 órára kitűzött népgyűlés megtartására. Ez volt, t. képviselőház, Bartalits Ágoston főszolgabíró stiklijének első felvonása. A második felvonás délután Csik-Szent-Mártonban következett, a főszolgabíró álter egoje : Zakariás Lukács asszisztencziája mellett. Délután félhárom órára hivatott össze a csikszentmártoni ülés. Meg is jelentünk, felléptünk a szószékre és mit találtunk ott? Százakra és százakra menő hallgatóságot ós egy, névszerint is feljegyzett, kipirult arczú, teljesen részeg, tántorgó, összesen 18, úgy 16—20 éves suhanezból álló kiváló műórzókkel összeállított csoportot, a mely el volt helyezkedve, jobban mondva, helyezve a szószéktől vagy húsz lépésnyire, és mely éktelen ordítozást vitt vala véghez. Megvallom, t. képviselőház, hogy boszankodás helyett mosolyogtam ezen az előttem KÉPVH NAPLÓ. 1896—1901. XXX. KÖTET. tóber 25-én, csütörtökön. JgJ nem furcsa szczénán, mert mi hozzá vagyunk az ilyenekhez szokva a boldogúltnak mondoti Bánffy-korszak idejéből, a mely szerint itt is ott is, amott is így jártak el velünk szemben így a többek között Vasvárott is. Major Ferencz: Meg Szócsónyben, a Pulszky szókhelyén, (Derültség a jobboldalon.) Molnár János: Ott is szintén ily tán torgó alakokkal igyekeztek megtámasztani Í szabadelvűpárt jelöltjének poziczióját ós ígj nem csoda, ha elbukott. Ugy látszik Csik' szentmártonban is ettől tartanak. De ez nem tartozik a t. házhoz és így folytatom, a hol elhagytam. Összejöttünk tehát beszólni is kezdtünk, de ez a 18 suhancz, Í kiket a község bírája, a ki nem is választó vezényelt, nem hagyott szóhoz jutni, kiabált ordított úgy, hogy a szegény fiúknak már Í szájuk vérzett. (Derültség jobbfelöl.) Nem sajnál ják az ilyen szegény félrevezetetteket ? M nagyon sajnáljuk őket. Atvitettem tehát a szó széket a plébániának roppant tágas udvarárí ós felkértem a szolgabíró urat, a ki egész nyu godtan nézte ezt a dolgot, hogy ne engedni be azt a részeg csoportot a plébánia udvarába A t. szolgabíró úr felcsapott azonnal a né] jogainak védelmezőjévé és azt felelte nekem Kérem, ez nyilvános gyűlés, ón el nem tilt hatom azt senkinek, hogy itt ne éljenezzen A részeg csoport nem mert bejönni egy idei| a plébániára, de mikor látta, hogy a csendőröl a messze távolban meg sem mozdulnak, és bog] a szolgabíró is hagyja békén benyomulni egy kettőjüket, valamennyien bejöttek a bíró veze tése alatt és újra folytatták éktelen lármájukat sőt a biró kétszer még szónokolni is kezdett úgy, hogy a szolgabíróhoz fordulva ezt kellet kérdeznem: Kérem szolgabíró úr, kinek vai itt tulajdonkópen engedélye és joga beszélni a biró úrnak-e, vagy nekünk? Azonban szé beszéd hiába volt, a szolgabíró hallgatott, ; csoport pedig tovább ordítozott. T. ház! Ne méltóztassanak azt hinni, hog; én talán azért szólalok fel, mintha fájna, hog; a mi népgyűlésünket megzavarták, mert bizto síthatok mindenkit, és a ki a, dolgok felet komolyan gondolkozik, maga. is be fogja, látni hogy nekünk egy ilykép meggátolt népgyűlé többet használt, mint tiz legsikerültebb. Akko sem szólalnék fel, lm minket meghallgatni ; nép nem akart volna, a mi egyébként velün] még soha és sehol sem történt meg. De akkoi mikor a nép nyugodt, csendes és nemcsak ner zajong, hanem kér és könyörög, hogy beszé] jünk, mert meg akarnak hallgatni, akkor a né; meg legyen fosztva az ő jogának, a, szaba* gyülekezési jognak a jótéteményétől egy részeg csoport miatt? Azt hiszem, jogosan megkíván 21