Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.
Ülésnapok - 1896-598
IgO S98. országos ülés 1900. október 25-én, csütörtökön. közöttük a községi biró nevét is, felpattant, ós azt mondta a plébánosnak, hogy azonnal fel fogja függesztem azt a két "bírót. (Mozgás balfelöl) Hogy mily jogon és mily alapon, azt nekem se tudta megmondani a t. főbiró úr, midőn ottlétemkor kérdeztem vala őt. Item perpatvarral ugyan, azonban mégis megkapták az engedélyt ezekre. Most következett a harmadik : a csiktusnádi. A. csiktusnádiak népgyűlése tekintetében Bartalits Ágoston t. főszolgabíró úr, a: midőn meghallotta, hogy ott népgyűlést akarnak tartani, egészen elképedt, és egy képtelen, hogy ne mondjam képmutató kegyelmes végzéssel nem engedélyezte azt. Okai pedig* különbözők valának. ({./álljuk! IIálljuk!) Először is azt mondja, hogy ilyen távolfekvő községekben ő a rendet nem tudja majd fentartani. Fekszik pedig, t. ház, Csiktusnád — ha nem mondok igazat, tessék megczáfolni akármelyik földrajzból — Csikkozmástól vagy helyesebben Csikkozmás Csiktusnádtól 3, mondd: három kilométernyire, Osikszentmárton pedig Csikkozmástól 0 kilométerre, az a község tudniillik, a. hol délután voltunk tartandók a gyűlést. És fi főbiró azt mondja:, hogy ezek távol fekszenek egymástól. Azután a. szemíbrgatásnak valóságos díszpéldánya gyanánt, a vallásosságot, a. pietást akarja ő, a modern szolgabíró úr megvédeni, mert azt mondja, hogy netalán előforduló vallás- ós ünnepsórtő botrányért ő felelősséget nem vállal és azért nem engedi meg, hogy az istenitisztelet előtt megtartsák a gyűlést. (Derültség balfelöl) Mintha bizony csak egyetlen egyszer is fordult volna: elő a, legkisebb rendellenesség a néppárti gyűléseken 1895 óta, a. mióta tudniillik csak megkezdtük, kivéve azon rendellenességeket, a,, melyeket maga a: köztisztviselő, maga a közhabóság idézett elő. (Mozgás < : s ellenmondás a szélső baloldalon. Elnök csenget) Azután megrójja a kérelmezők elsejét, tudniillik a ; plébánost, és szemére veti, hogy ő, tudniillik a csiki papság egyik tagja az, a ki legelőször megszegi az alispán azon rendeletét, a melynél fogva épen a csiki papság kérésére elrendelte, hogy vasárnap semmiféle gyűlést nem szabad tartani, még maguknak az elöljáróknak sem. (Helyeslés jobbfelöl) Ügy látszik, nem akarja látni ós tudni a t. főszolgabíró fir, hogy hiszen a néppárt a legnagyobb óvatosággal és kímélettel jár el mindenütt és féltékenyen őrizkedik attól, nehogy valamikép elvonassék a nép a templombameneteltől, az isteni tisztelettől; sőt a néppárt szónokai rendesen részt is vesznek azon. Továbbá azt sem akarja tudni, hogy miért kérte a csikmegyei papság az alispántól azt, hogy tiltsa el a vasárnapi gyűlésezést? Aaórt, mert ezen elüljárósági ülések is akárhányszor akkor lettek tartva, mikor az istenitisztelet állott ós ezzel elvonta a népet az isteni tisztelettől. Tehát a néppárt épen nem tartozik azok közé, a, melyek eltiltandók volnának. A belügyminiszter úr, illetőleg a belügyminisztérium átlátván azt, hogy itt csak vexával és nem argumentummal állunk szemben, megváltoztatta a végzést, és kérelmemre október 19-én engedélyezte a gyűlést, s azt meg is sürgönyözte a szentmártoni főbírónak. De mi egy miniszteri rendelet Csikmegyében egy főbírónak. Ha egy miniszteri rendelet két-három évig kuksolhat az alispánnak asztalfiókjában, akkor miért ne játszhatnám ón is ki azt?! így gondolkozott és cselekedett a főbiró úr. És mi történt? Noha már október 19-én pénteken kezében volt a főbírónak a gyűlést elrendelő miniszteri rendelet sürgönyileg, mégis a következő napon, szombaton, a gyűlés előtt háromnegyed tizenkét órakor a köztéren kidoboltatta Osiktusnádon az elöljáróság, hogy a másnapra ugyanott összehívott gyűlés megtartását a főbiró nem engedélyezte és így azon senki megjelenni ne merjen! De kérem, t. ház, az a szegény, ártatlan főszolgabíró csak nem tehet arról, hogy oly túlbuzgó volt az elöljáróság, ós hogy az ő hire, tudta és beleegyezése nélkül ilyen valótlanságot doboltatott ki? Mindjárt kitűnik a- szeg a zsákból, a főbírói ártatlansága a dologból. Mert délután megjelenvén a főszolgabíró Csík-Tusnádon, a plébános tőle azt kérte, hogy miután ezt dobolták ki, hogy nem lesz gyűlés, tehát valótlanságot, legyen szíves vissza doboltatni ezt a dolgot, illetőleg kidoboltatni, hogy igen is lesz gyűlés. És mit felelt erre a főszolgabiró? Azt felelte, hogy »azt doboltatjuk, hogy semmit sem doboltatunk.« Ezt gróf Zichy Aladár, Kálmán Károly t. képviselőtársaim, Bónitz Ferencz és Csathó Aurél lapszerkesztő urak jelenlétében bevallotta ós beismerte maga az illető főbiró úr is, midőn e tekintetben interpelláltam őt a tusnádi gyűlés után a csikkozmási plébánia ebódlőtermében. Hogy azonban bebizonyítsam azt, hogy a főbiró úr minden áron meg akarta gátolni a mi gyűlésünket, be kell jelentenem és tudatnom azt is, hogy már előzőleg, épen a gyűlés napjára, október 21-ére kirendelte a főbiró az egész Tusnád községet, vagyis minden házból egy-egy egyént, ki hogy sem gyermek, sem asszony nem leendett, magától értetődik, egy-két hét előtt eltűnt erdőőrnek a keresésére. Az, t. ház, hogy azután véletlenül épen szombatra este megtalálták azon erdőőrnek mohával kitömött ruháját és nem hajtották ki az erdőre a közönséget, épen
