Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-598

o98. országos ülés 1900. október 25-én, csütörtökön. 159 oly egyesületnek, pártnak vagy bizottságnak, a melyek politikai kérdésekkel vagy a képviselőválasztások kérdéseivel foglalkoznak. (Felkiáltások jobbfelöl! Ez természetes! Ez helyes!) Nem mondtam egy szóval sem, hogy nem helyes. íme egy eldobott kő, a mely az alantas hatóságoknak szivére, lelkére, keblének tavára esett, s hogy az milyen kört irt le már egy vármegyei alispánnak is a szivében, a lelkében, azt majd azonnal kimutatom. Van Magyarországnak egy typikus megyéje, a melynek nevéhez mindaz a közigazgatási visszaélés, megrovandó cselekmény és eliminálandó dolog, a mi ösak képzelhető, hozzáfüződik és ennek neve: Trencsén vármegye. Erdélynek is van ilyen Trencsén vármegyéje, azzal a különbséggel, hogy annak a Szalavszkyja nem a főispán, a> ki igen jámbor úr, hanem az alispán, Becze Antal úr. Ez a Becze Antal úr olyan úr, a, ki fittyet hány még a miniszternek is, a belügyminiszternek, közvetlen főnökének; az onnan jött rendeletet egyszerűen elzárja a fiókjába és nem foganatosítja ; a. mit bizonyít példának okáért a csikszentmihályi lelkésznek az ügye, a ki a község pénztárából fizetendő járandóságát, noha annak kifizetését már a belügyminiszter is elrendelte, számosan és különféle helyről sürgették, még most, teljes öt év múltán sem birta megkapni, csak épen azért, mert nem úgy tánczol, a hogyan Becze alispán úr fütyörész. E megye községeiben nagyban divika nepotizmus. Csupa sógor, rokon, koma, atyafi, az egész elöljáróság; ép azért pajtáskodnak és osztozkozdnak, a minek a következménye az, hogy ez a község is, mint példának okáért Csikszentmihály, jajveszékel vizsgálatért; mert például az utóbbi helyen csak potom 12.000 koronát költött el az elülj áróság hatósági engedély nélkül. A megyei főszámvevő már kétszer volt büntetve, egyszer 400, másszor 500 forinttal, mint hallottam azért, mert ajándékot fogadott el olyanoktól, kiknek nagy szükségük volt arra. hogy bankókkal takarják el turpisságukat. Ezen jeles vármegyében, melyet csak akkor ismerne meg a t. belügyminiszter úr igazán, ha oda miniszteri biztost küldene, a mi nagyon kívánatos volna, szókel, trónol ós uralkodik mód és mérték nélkül Becze alispán úr, üldözvén ós eltiporván mindenkit, ki előtte nem bókol, körülvéve az ő szateleszeitől, kik közül kettőt azonnal be fogok a t. képviselőháznak mutatni. Ezen jeles vármegyében e hónap derekán őszi közgyűlést tartottak, a melyen a megye hivafalos lapjának értesítése szerint Becze Antal alispán felolvasta jelentését az általános közigazgatási állapotokról. Éljenzóssel fogadtatván a jelentés, ifjabb Molnár József bizottsági tagszói ott hozzá, ki rámutatott a jelentésnek egy hézagára,, tudniillik arra, hogy nem számol be azon körülményről, hogy bizonyos egyedek közelebbről agitácziót indítottak olyan idegen p hintáknak a megye talaján való tenyésztésére, a mely idegen plánták hivatva lesznek üszköt vetni a csiki társadalom közé ; értve ez alatt a néppártot. Az alispán Molnár József által érintett reakczionárius törekvésekről még nem látta az időt eljöttnek, hogy azokkal szembeszálljon. Biztosíthatja azonban a, közgyűlést a felől, hogyha szükségét látja-, a törvény korlátain belül a tiszti karral együtt szembe fog szállani az érintett mozgalmakkal. (Helyeslés a jobb- és szélső baloldalon.) Olay Lajos: Ez egy nagyon derék ember! (Nagy zaj. Elnök csenget.) Molnár János: Láthatja a t. miniszterelnök úr, hogy itt már mekkora az a kör, melyet az ő szavai előidéztek. Hogy meglássuk azt, milyen Becze Antal urnak a. felfogása a törvény korlátairól, nézzük alantas közegeinek, főbirájának és szolgabirájának az eljárását, mert akkor azt is meg fogjuk látni, hogy milyen szélessé lett vala az a [kör a perifériáknál. Két-három héttel ezelőtt Csikmegyének egyik választókerületében, tudniillik a csikszentmártoniban a néppártnak intézői azt határozták, hogy három néppárti gyűlést fognak egy napon és pedig folyó hó 21-én tartani, úgymint Csiktusnádon, Gsikkozmáson és Csikszentmártonban. A szólásszabadságnak s a gyülekezési jognak végtelen örömére és a letűntnek hirdetett Bánffy-korszak örök dicsőségére Magyarországon, a szabad államban néhány év óta a. népgyűlések számára a hatósági engedélyt kunyorálni kell. Akkor, a midőn a belügyminiszter ezt a rendeletet kibocsátotta, ezt avval motiválta, hogy a szocziálisták ellen kell ezen fegyverrel élni, jóllehet Poroszországban, a mely ugyancsak Polizei-állam és a melyben, a mint az urak mindnyájan tudják, roppant nagy harczot kell vívni a szocziáldemokráczia ellen: ott még sokkal fontosabb dologra sem kell semmiféle hatósági engedély, mert például ott a, társulatok társulati alapszabályaikat egyszerűen csak beküldik a hatóságnak és jóváhagyási záradékot nem kell kérelmezniök. De nálunk, a szabadság e hazájában, ez szükséges levén, mi is kértük azon három gyűlésre a főbírótól az engedélyt. A szentmártom nagyon könnyen ment; az ottani intéző körök nagyon könnyen megkapták az engedélyt, azonban a csikkozmásiak nem voltak ilyen szerencsések. Mikor a főbíró meglátta a 20 aláíró nevét és ott látta