Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-598

152 598. országos ülés 190O. október 25-én, csütörtökön. bele az osztrák Reichsrathba, a mely munkaképtelen? Hátha munkaképes lesz? Hátha az lesz a dolga, hogy a kieg3^ezési törvényjavaslatokat, a melyek ott még fedél alá hozva nincsenek, megbuktassa? Ki biztosítja a t. miniszterelnök urat arról, hogy az osztrák képviselőház nem iparkodik majd ezt a quótadöntóst megbuktatni ? Ha valahol volt, t. miniszterelnök úr, helye a politikai elővigyázatosságnak és annak az igazi államférfiúi qualitásnak, a melyet hangoztatni kétségtelenül joga van a t. miniszterelnök úrnak, ha valahol volt helye annak a diplomácziának, a melyben mi is szívesen elismerjük, a t. miniszterelnök kitűnik, akkor annak a diplomácziai előrelátásnak itt kellett volna érvényesülnie, mert ha valaha volt idő, a mikor nem volt szabad a quótát több időre megállapítani, mint hat hónapra, a mikor kellett volna várni, hogy mi történik majd Ausztriában az utolsó kísérlet alkalmával, úgy épen most lett volna ennek helye és ideje. Erre méltóztassék a t. miniszterelnök urnak válaszolni! A miniszterelnök úr nagyon jól előrelátja a helyzetet; a miniszterelnök úr nagyon jól előrelátja, hogy februárban nagyon nagy bonyadalmak fognak bekövetkezni odaát, nagyon jól előrelátja, hogj^ be fognak következni azok az idők, a melyekre oly fényes szónoki tehetséggel mutatott rá gróf Apponyi Albert jászberényi beszédében, hogy az 1867-iki kiegyezéshez hozzá kell nyúlni, s azért meg kell mutatni az irányt, a melyben azt fejleszteni ennek a nemzetnek kötelessége ; nagyon jól látja, hogy februárban ott még nagyobb felfordulás lesz •— ón azt tartom, hogy az lesz — és ezzel szemben lekötötte ennek a nemzetnek egy nagy jogát egy egész évre azzal, hogj? a közösügyi költségekhez való hozzájárulás aránya meg van állapítva, megkötötte csupán azért, hogy ne szaporítsa azokat a bonyodalmakat még azzal is, hogy Magyarország jogos követelését előtérbe helyezi. Erre méltóztassék a miniszterelnök úrnak válaszolni: miért állapíttatta meg a quótát épen most egj évre, a mikor Ausztriában ilyenek a viszonyok, és miért nem tett most úgy, mint 1899-ben, a mikor csak hat hónapra állapíttatta meg, a mikor urbi et orbi hirdették, hogy íme nem adja fel Széll Kálmán a nemzet jogát egy évre, a mint eddig törtónt, hanem csak hat hónapra állapíttatja meg a quótát? De most, mikor kiütött a válság odaát, most előáll és egy évre állapítja meg! Ezért nem veszem tudomásul a jelentést. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) Elnök: Szólásra felírva senki sincs. Ha senki szólani nem kivan, a vitát bezárom. Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! (Halljuk! Ralijuk!) Nem azért, mintha szükségét érezném, hogy bővebben czáfoljam, a miket a t. képviselő úr mondott, de azért szólalok fel, mert a mit nekem imputált, esetleg félreértésekre adhatna alkalmat, különösen Ausztriában, a mit nem szeretnék. Azért kell helyreigazítólag a következőket megjegyeznem : (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja a t. képviselő úr, hogy ón pálczát törtem az osztrák Reichsrath felett és megbélyegeztem, mert azt állítottam, hogy az egyáltalában nem képes munkára, nem akar dolgozni és általában teljesen megállott ott az alkotmányos gépezet. Mikor azután közbevetőleg olyasmit jegyeztem meg, a miből kitűnt, hogy ez nyílt elferdítése annak, a mit én mondottam, azzal a bókkal illetett engemet, hogy ezt tőlem tanulta ós engem ebben mesternek tekint. Nos, a t. képviselő úr ezt a kissé már elkopott frázist ezúttal rosszul alkalmazta, noha rámnézve mindig megtiszteltetés az, ha bármiben utánoznak, vagy kopiroznak. (Derültség jobb felöl.) De ezt most rosszul alkalmazta, mert nekem igen sok hibám lehet és van, de az a hibám nincs, attól mentesnek érzem magamat, hogy ón csűrni-csavarni, vagy ferdíteni szoktam. (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) Erre csak egyetlenegy tanút hivők fel — a képviselő úr, azt hiszem, meg fog előtte hajolni, már csak azért is, mert ő is benne van (Halljuk!) —- tudniillik ezt a házat. (Tetszés.) Én közel kétesztendei beszédeimre emlékeztetem a t. képviselőházat: nézzék meg a naplót, még egyetlen egyszer sem történt, — és erre adok valamit — hogy az én beszédem után, daczára annak, hogy igenis sokszor czáfoltam meg szónokokat, állottam szemben a legerősebb érvelőkkel ós mentem bele a legkényesebb kérdéseknek a fejtegetésébe, czáfolásába, hogy valaki utánam felszólalt volna, jogot kérve a házszabályok alapján ahhoz, hogy elferdített, vagy félremagyarázott szavait helyreigazítsa. (Úgy van! Úgy van!) Ez elég és a képviselő úrról lóvén szó, talán alkalmazhatom a latin közmondást: sapienti sat. (Tetszés) Azt mondja a képviselő úr, hogy utolsó kísérletnek mondatott Ausztriában annak az alkotmányos eszköznek az alkalmazása, a mely odaát még foganatba vétetett: a választások kiírása. Ki mondta, hogy mondta, mikép mondta, nem tudom; nem is vállalok vele szolidaritást. Pichler Győző: A miniszteri felhívásban benne van! Széll Kálmán miniszterelnök: A miniszteri felhívásban ez nem azzal a kitétellel és azzal a megszorító értelmezéssel van