Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-590

8 590. országos ülés 1900. október 8-én, hétfőn. Az a t. képviselő úr, a ki közbeszólt, csalódik, hogy ez a baj, mert nem baj. Még pedig azért nem baj,- mert kijelentettem, hogy ennek az országgyűlésnek folyama alatt igenis tárgyaltatni és tisztázni kívánom ezt a kérdést. Hát az én tudtommal ennek az országgyűlésnekmég nincsen vége. Én se nem proponáltam a koronának, se nem szóltam róla sehol, hogy ezt az országgyűlést most bezárják. Hiszen csak ma is hónapokra terjedő programmal szolgáltam a háznak. (Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) Az országgyűlésnek befejezése előtt igenis a magam részéről is kívánni fogom e törvényjavaslat tárgyalását. Hogy mikor legyen meg ez a tárgyalás, ez attól függ, hogy a bizottság mikor készül el. A mikor a bizottság jelentését itt beterjesztette, a t. háznak és a t. képviselő úrnak is akkor meg lesz adva az alkalom arra, hogy annak napirendre tűzése iránt határozzon. (Helyeslés jobb felől.) Ezeket voltam bátor előterjeszteni. (Helyeslés jobbfelöl) Buzáth Ferencz jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. ház! A t. miniszterelnök úrnak felszólalása után abba a kellemes helyzetbe jutottunk, hogy nem szükséges a dolognak úgynevezett pikáns oldalával foglalkoznunk. Ez a kérdés bátran elejthető, mert hisz nincsen napirenden. De mindenesetre elért, a felszólaló t. képviselőtársam annyit, hogy egy másik pikáns módon megtudtuk azt, hogy ez országyűlés, mely már elemeiben régen nem áll törvényes alapon, (Mozgás és ellenmondás jobbfelöl. Úgy van! Úgy van ! a szélső baloldalon.) nem fog most bezáratni. Ezzel most nem akarok foglalkozni; de foglalkozni kívánok a felhozott kérdéssel. Abban teljesen egyetértek a t. miniszterelnök úrral, hogy a kérdésnek magva és lényege az, hogy az inkompatibilitási törvény még ezen országgyűlés tartama alatt megalkottassék. Teljesen osztozom a t. miniszterelnök úrnak abbeli felfogásában is, hogy nem kormányilag előtérj esztett törvényjavaslatról van szó, hanem a ház határozatából működő bizottságnak az előterjesztéséről. De épen ezért nekünk gondoskodni kell más szánk czióról, mint a t. miniszterelnök úrnak platonikus ígéretéről! Én nem akarom kétségbe vonni azt, hogy a t. miniszterelnök úr maga is kívánja e törvényjavaslatnak tárgyalását, de gondoskodnunk kell arról, hogy az a bizottság, mely már régen adós ezzel a jelentéssel, azt a kellő időben betérj eszsze. A kérdés csak az, hogy mily módon történhetik ez. Miután nem kormány által előterjesztett törvényjavaslatról van szó, itt a házelnök urat illeti az a kötelezettség, hogy a képviselőház határozatainak végrehajtásáról gondoskodjék; ha valamely bizottság nem a kellő időben teljesíti kötelességét, a ház elnöke útján kell kötelezettsége teljesítésére felhivatnia. Én most nem akarok váddal előállani, hogy a bizottság késik, de azzal mindenesetre elő akarok állani, hogy felkérjem a t. elnökét, hogy a legközelebbi alkalmas időben tájékoztassa a házat arról, hogy mi történt abban a bizottságban, mi az oka annak, hogy az ennyi idő óta érdemleges jelentést nem tett, ós hogy mikor fog ilyet végre beterjeszteni. Azért szólaltam fel, hogy e kórelmet intézzem e helyről a képviselőház elnökéhez. Ha a bizottság javaslatát elég jókor beterjeszti, nekünk arra, hogy a javaslata tárgj^altassék, kétségkívül elég időnk lesz, még esetleg a költségvetés letárgyalása előtt is. Miután mindnyájan kívánjuk, hogy ez a javaslat tárgyaltassék, gondoskodnunk kell módokról: mit tegyünk, ha esetleg a t. bizottság nem akarná teljesíteni kötelezettségét, a mit nem teszek fel róla. De tényleg jelenségek mutatkoznak, hogy ezt a dolgot ott el akarják húzni; ennek pedig mindenesetre ellen kell állnia a háznak is, kellő eszközökről kell gondoskodnia, hogy a ház határozatai kellően végrehajtassanak. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk! a jobb- és baloldalon ) Polónyi Géza t. képviselő úr nézetében nem osztozom. Nem tartom helyesnek, és nem látom semmi okát, hogy a képviselőház egy, a ház által kiküldött bizottságot itt megrendszabályozzon. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) A t. képviselő úr azt mondja, hogy nem vádol. Mondja, de még is vádolt, (Igaz! Úgy van! a jobb- és baloldalon.) mert egyszerűen az állítja, hogy az a bizottság nem teljesíti kötelességét és szoríttassék erre az elnök által. Polónyi Géza: A ház által! Széll Kálmán miniszterelnök: A ház által sem! (Ellenmondás a szélső baloldalon.) A ház megteheti, ha akarja, de kérdés, hogy helyesen tenné-e. Az én nézetem az, hogy nem tenné helyesen. (Igaz! Úgy van! a jobb- és baloldalon.) Az a bizottság ki van küldve; nagyon szövevényes, nagyon nehéz feladattal van fölruházva. A bizottság dolgozott. Ha a t. képviselő úr azt mondhatná, hogy bizottság munkálkodását meg sem kezdte, akkor a t. képviselő úrnak igaza lenne. De a bizottság megkezdte munkálkodását; albizottságot küldött ki; az albizottság tárgyalta a dolgot, javaslatát, igaz, a nagybizottságnak még nem terjesztette be, de már dolgozott rajta. Ezt mindenki tudja, a ki a lapokat figyelemmel kiséri. Mikor így áll a dolog, — ós erről a t. képviselő úrnak ós másnak is tudomása lehet — s a mikor kijelentettem, épen az imént, hogy azon leszek, hogy