Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-590

590. országos ülés 1900. i. október 8-án, hétfőn. H esen az országgyűlésen, tehát az általa kivánt terminus határán belül ez a törvényjavaslat ide kerüljön: akkor, bocsánatot kérek, valóban ok nélkül való sürgetésnek, (Igaz! Úgy vem! a jobb- és baloldalon) és helytelen dolognak tartom, (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) hogy az elnök úr által szólíttassók fel a bizottság munkára, s hogy részéről aztán a háznak jelentós tétessék olyasmiről, a mit a ház minden tagja amúgy is tud. (Igaz! Úgy van! a bal- és jobboldalon.) A t. képviselő úr egyszer kapjon engem rajta, hogy nem teljesítem, a mit Ígértem, akkor beszélhet így. A mit ígértem, azt teljesítettem, teljesítem ezután is, és itt a bizottság semmiféle megrendszabályozását nem látom szükségesnek. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobb- és baloldalon. Zaj a szélső báloldalon. Elnök csenget.) Polónyi Géza: Személyes kérdésben kérek szót! Elnök: Polónyi Géza képviselő úr személyes kérdésben kér szót! lEolÓnyi Géza: Szavaim helyes értelmének'helyreigazítása czínión kérek tiszteletteljesen meghallgattatása Valóban nem értem, hogy a t. miniszterelnök urat mi ragadta el annyira ? Széll Kálmán miniszterelnök: A vádja! Polónyi Géza: Sem őt, sem a bizottságot nem vádoltam. Széll Kálmán miniszterelnök: Dehogy nem! Polónyi Géza: Ha a t. miniszterelnök úr szavaimra figyelt, észrevehette, hogy a következőket tartalmazták. Az a bizottság már évek óta ki van küldve. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én tehát az elnök úrtól azt kértem és kérem, hogy szíveskedjék a házat tájékoztatni az iránt, hogy a bizottság miért késik idáig munkálatának előterjesztésével? SzóU Kálmán miniszterelnök: Nem készült el. Polónyi Géza: Csak akkor, ha az elnök úr ezt a jelentést megtette, lesz a ház abban a helyzetben, hogy határozzon az esetlégszükséges intézkedések iránt. Árva szóval sem mondtam, hogy a miniszterelnök úr késlelteti a bizottség munkáját. De minthogy a t. miniszterelnök úr maga distingvál, hogy ez nem a kormány előterjesztése, a mit hefyesen mondott, hanem a ház szuverén j#ga alapján benyújtandó javaslat: igen természetes, hogy a képviselőház, bár tisztelettel adózik a miniszterelnök ígéreteinek, de saját határozatainak végrehajtását és szankezióját nemcsak a miniszterelnöki székből tett Ígéretekkel, hanem a képviselőház elnöke útján és saját autonoKÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXX. KÖTET. miája alapján is kell, hogy ellenőrizze. Itt a distinkezió; és ezért voltam kénytelen szavaimat megmagyarázni. Abszolúte nem értem, miért akarja a t. miniszterelnök ixr hozzá szoktatni a képviselőket, hogy tiszteletteljes kórelmüket az ily tények tekintetében a ház elé ne terjesszék 1 Mert a, t. miniszterelnök úr semmiféle deklamácziója nem teszi meg nem történtté a tényt, hogy az a bizottság évek óta adós a jelentósével. Ez tény és ezért nem szükséges érzékenykedni! Buzáth Ferencz jegyző: Madarász József! íMadarász József: T. ház! Én a kormányelnök urat arra kérem, a mire engem a tapasztalat oktatott meg: hogy, habár a t. kormányelnök úrnak legjobb szándéka biztosít bennünket a felől, hogy ő óhajtja ezt az ügyet elintéztetni ezen országgyűlés alatt, többször tapasztaltam már, hogy a legjobbakarat mellett is az idő, a körülmények, közbejött események egy bizonyos tárgynak azon országgyűlésen még csak felvételét is megakadályozhatják. Nem veheti tehát rossz néven a t. kormány elnök úr, hogy a képviselők a ház által és a ház t. elnöke által figyelmeztetik a bízottságokat ; és nem is egyszer, hanem sokszor megtörtént, hogy a bizottságnak a ház végzésileg is határidőt adott, hogy ezalatt tegyen jelentést. Ezek azok az indokok, a melyek miatt, bár bizom a t. miniszterelnök urnak azon kijelentésében, hogy ő óhajtja, hogy ez elvégeztessék, én is kénytelen vagyok csatlakozni Polónyi Géza t. képviselőtársamnak az elnök úrhoz intézett és a ház által határozattá emelendő óhajtásához. De nemcsak ezért szólaltam fel. Én a t. kormányhoz és magához a kormányelnök úrhoz és a közoktatásügyi kormánytag úxhoz is óhajtok egy tisztes és mindenesetre oly egyénekre vonatkozó óhajtást kifejezni, a kik óhajtásom teljesülését megérdemlik. És ez az óhajtás az, hogy ez országgyűlést ne engedné befejeztetni a nélkül, hogy a néptanítók fizetésének javításáról intézkedés történjók. Inclítvánj't nem adok be, törvényjavaslattal ez iránt nem járulok a ház elé, csak fel kívántam hívni a kormány tagjainak figyelmét a nemzet leghívebb napszámosainak, a leginkább szomorú állapotban levő tanítóknak fizetésjavítása ügyére. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Kivan még valaki a napirendhez szólni? Ha nem, felteszem a kérdést: hozzájárúl-e a ház a miniszterelnök úr azon javaslatához, hogy a ház legközelebbi ülését holnapután, szerdán délelőtt tiz órakor tartsa és annak napirendjére a, birtokos ós a gazdatiszt közötti jogviszoixyok szabályozásáról szóló és, a mennyiben az elvégeztetnék, az 1884 :XVH.