Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-598

598. országos ülés 1900. < rémnek ismerem el, mert az 1867-iki törvényt annyira kicsavarni, a mint épen ő ezt most tette, csakis az ő talentumával ós kiváló tehetségével, a mely előtt készséggel meghajlom, lehetséges. T. ház! Az 1867 : XII. törvényczikkre nézve most újból, mint számtalan más alkalommal is, a t. miniszterelnök úr kijelentette, hogy miután nem volt képes a két országgyűlés dolgozni, mivel nem akartak, vagy nem tudtak dolgozni, ennélfog kiegyezésben letett elv, hogy a két országgyűlés megegyezése szükséges, eleve már ki volt zárva. A t. miniszterelnök úr két esetet mond, a mikor a királyi döntésnek nincsen helye. Az első eset, a midőn a két ház megegyezik; a második, ha nem volt azon helyzetben, hogy megegyezzék. T. ház! Kijelentem, hogy az osztrák országgyűlés igenis abban a hebyzetben volt, hogy megegyezzék. Az osztrák Reichsrath együtt volt, meg volt választva, üléseit megtartotta; az ülés határideje ki is volt tűzve. Hogy aztán előfordultak olyan belügyek, a melyek ott a szenvedélyeket lángra lobbantották, és lehetetlenné tették azt, hogy bizonyos dolgok tárgyaltassanak, abból még nem következik, hogy az osztrák belügyek miatt — a mint határozottan kijelentette a miniszterelnök úr, hogy ez volt az oka, — mi szenvedjük annyiban, hogy a törvénybe lefektetett jogunkat ne gyakorolhassuk ! Nekünk semmi közünk az osztrák belügyekhez és, ha a miniszterelnök úr a közös ügyeket oly roppant hasznosnak tartja az államra nézve, akkor méltóztassék ő Felségének előterjesztést tenni, hogy tessék Ausztriában olyan rendet csinálni, hogy a magyar törvényeket betarthassák ott is, mert ha nem tartják be, akkor életbe lép Magyarországnak a joga és akárhogy vitatja az igen tisztelt miniszterelnök úr, egy dolog bizonyos, az, hogy az 1867 : XII. törvényezikkben sehol sincsen kimondva az, hogy a királyi döntésből rendszert lehet csmálni. Már pedig ez rendszerré vált. íme most negyedszer lép elénk a miniszterelnök úr, és negyedszer akarja nálunk a törvény kivételes expediensét alkalmazni, a melyet a törvény, mint ritka kivételt állított fel. Miért csinál a kivételből rendszert, még pedig nem is időnkónt, hanem szabályosan egymásután visszatérő időközben? Még egy tiszteletteljes kérésem volna. A miniszterelnök úr nagyon jól tudja, hogy az osztrák Reischrath szét van kergetve ; jól tudja azt is, hogy januárban lesz a választás. Hogy milyen eredményeket hoz a választás, azt előre láthatja a miniszterelnök úr. Én nem akarok jövendőmondással foglalkozni, — nem volna tóber 25-én, csntiJrtiikÖn. j K j helyén — annyi azonban kétségtelen, hogy egy osztrák államférfi hivatalos nyilatkozata szerint ez lesz utolsó kísérlet az osztrák alkotmányosság terén. Ezt hivatalosan közölték Széll Kálmán miniszterelnök úr félhivatalos lapjai ópúgy, mint az osztrák lapok is. Közölték, hogy hivatalos kijelentés szerint az új választás az utolsó kísérlet; appellálnak az osztrák nemzetre azzal, hogy ez az utolsó kísérlet. Tehát az utolsó kísérlet január vége felé következik be, január elején pedig megalakul az osztrák képviselőház. Már most engedje meg az igen tisztelt miniszterelnök úr, hogy visszaemlékezzem 1899-re ós mint klasszikus tanukra, Vészi József és Beksics Gusztáv képviselő urakra hivatkozzam. Ha nem csalódom, 1899-ben volt, hogy a miniszterelnök úr a királyi quótadöntést nem egy évre, hanem hat hónapra állapította meg. A miniszterelnök úr félhivatalos lapjai, a hozzá legközelebb álló és politikáját a legodaadóbban támogató lapok ezt a félévre szóló döntést úgy állították oda, és maga a miniszterelnök úr is úgy emlegette, mint politikai diadalt, mert, — azt mondták — mi hivatva vagyunk nemcsak a magunk alkotmányát, hanem Ausztria alkotmányát is védeni. Akárhány ilyen ^ilatkozata van a miniszterelnök úrnak. Akkor csak hat hónapra állapították meg a. quótát, akkor azzal az indokolással, hogy az ausztriai viszonyok változása folytán nem szabad egy évre megkötni Magyarország kezét, hanem szabad kezet kell arra adni, hogy rövid időn belül törvényes állapotok térjenek vissza. Most pedig, t. képviselőház, a t. miniszterelnök úr a tizenkettedik órában egy törvényjavaslattal illetve egy királyi kézirattal áll elő, a melynek tudomásul vételére kényszeríti a házat, az ittlévő többség, a mely megszavazza, s ez a, királyi kézirat most egy évre állapítja meg a quótát. Nos, hát, ha 1899-ben helye volt a hathónapos quóta megállapításának, a mely oly nagyon emelte a miniszterelnök úr népszerűségét, akkor még inkább helye volna most, a midőn csak néhány hónapra terjedő idő választ el bennünket attól, hogy megtudjuk, mikép alakúinak Ausztriában a viszonyok, a midőn ott nyilvánosan, hivatalosan plakátirozzák mindenütt, hogy itt teszik meg az alkotmányosságnak fentartására az utolsó kísérletet, melynek az ott megléte az 1867-iki törvénynek fő alapelve. (Úgy van! a szélső baloldalon) S akkor a t. miniszterelnök úr megköti azzal a királyi kézirattal kezünket lábunkat és előidézi azt, hogy jelenleg semmiféle beleszólásunk a quóta megállapításába nincs. Ki biztosítja a t. miniszterelnök urat arról, hogy januárban vagy februárban oly többség kerül