Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-598

150 598. országos ülés lí)0O. október 25-éu, csütörtökön. tárgyalt, meg is egyezett. Aztán a két országgyűlés az előbb mondottaknál fogva részben nem akart, részben nem tudott megegyezni. Azt mondja a képviselő úr, hogy ez kontinuus és rendszeres. A törvény nem mondja, hogy nem szabad ismételni ezt az eljárást. Sajnos, hogy kell. A mi törvényünk pláne hosszabb időt is megenged, csak az osztrák törvény mondja ki az egy évet. Hát nincs kizárva, a törvény nem tiltja, hogy ha ugyanaz a helyzet forog fenn ós ugyanaz a szükség veti fel, ha tehát ez alkalmazandó, alkalmazni ne lehessen. De hát ki az oka? Én? vagy egyáltalában Magyarország? Kern. Tehát ne is tessék ebből vádat kovácsolni, valamint érdemét sem, hogy megjósolta. Előfordulhat bizony máskor is, még többször is. Azt mondja Polónyi Géza t. képviselő úr, hogy egyoldalúlag dönt a kiráhy. Ki mondhatja ezt? Dönt az előterjesztett adatok alapján, mint arbiter, úgy, a mint a törvény előírja. De azt mondja a képviselő úr: a parlamenteknek kell előterjeszteni az adatokat, az pedig nem történik. Bocsánat, a törvény ezt nem követeli; csak azt mondja, hogy az adatok alapján. Már most mi természetesebb, mint az az elj mely követtetett, előterjesztette az adatokat a két minisztérium, mindegyik a maga adatait; pláne ebben a helyzetben egész könnyű szerrel tehette, mert a két országgyűlésnek két küldöttsége meg is egyezett egymással. Azt, hogy a két országgyűlés által terjesztessenek fel az adatok, bocsánatot kérek, a törvényből kiolvasni nem lehet. Mert ha a két országgyűlés tárgyalná is, de nem tudna megegyezni, és döntésre kerülne a sor, ki terjeszti fel az adatokat? Akkor is a minisztérium, a mely exekutiv orgánuma az országnak, és akkor megmondaná ebben a felterjesztésében, hogy ezeknek az adatoknak az alapján határozott vagy tárgyalt a két országgyűlés, de nem tudván megegyezni, felségdöntésre került a sor. És helyes volna-e — tovább megyek — az, hogy először a két országgyűlés terjeszsze fel az adatait? Én, azt hiszem, hogy nem. Mivel volna inkább megkönnyítve a kérdés Polónyi Géza t. képviselő úr nézete szerint, mint a mi esetünkben? Semmivel. Hiszen a dolog még inkább össze volna zavarva. Vagy állást foglalna a két országgyűlés eltérő adatok felterjesztésével és a két országgyűlés által előterjesztett adatok feküdnének a királyi döntés előtt; vagy pedig az adatok azonosak, ós akkor meg is egyezett a két országgyűlés, még pedig sokkal hamarább, mintsem a lehetősége a döntésnek előáll. Én mindezek alapján a döntést, a melynek érvényességére vonatkozólag vita nem is lehet, és a melyre vonatkozólag a felelősséget teljesen elvállalom, törvényeinknek megfelelőnek tartom; (Igaz! Úgy van! a jobboldalon ) azt hiszem, hogy az egész döntés, úgy, a mint már három izben történt, teljesen a törvény betűjének és a törvény szellemének megfelelően ment végbe, ós azért kérem, hogy a miniszteri jelentést tudomásul venni méltóztassanak. (Élénk helyeslés a jobboldalon) Pichler Győző: T. képviselőház! Én a kimerített tárgyat, a melyre nézve előttem szólott Komjáthy Béla ós Csávolszky Lajos t. képviselőtársaim nézeteiket már kifejtették, nem akarom tovább feszegetni, csak egyszerűen azon aggodalmakat akarom jelezni, a melyeket épen a miniszterelnök urnak imént elhangzott felszólalása keltett bennem, és miután rövid akarok lenni, ennélfogva a személyes részt elhagyom, — nem úgy, mint a miniszterelnök úr, a kinek beszéde nagy részét a személyes kérdések foglalták le, — ós egyszerűen a tárgyra magára térve át, reflektálok egy pár kijelentésére a miniszterelnök límak és azonkívül egyetlenegy kérdést leszek bátor intézni a miniszterelnök úrhoz, a ki ha szükségesnek látja, erre válaszolhat. Mi, t. képviselőház, bizonyos köszönettel tartozunk a, miniszterelnök úrnak azon határozott kijelentése folytán, a melyben akként jellemezte az osztrák Reichsrathot. hogy semmiféle munkára nem volt képes, . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Akkor! Pichler Győző: . . . képtelen volt dolgozni, . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Akkor! Pichler Győző: . . . egyáltalában semmiféle tárgyalásnak a posszibilitása nincs meg benne. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem volt meg akkor, a mikor feloszlatták! (Derültség a jobboldalon. Félkiáltások a szélső baloldalon: Hát most megvan benne? Most sincs!) Pichler Győző: T. képviselőház! A miniszterelnök úr csak valami létezőre nézve tehet kijelentést, csak valami létezőt jellemezhet így. (Ellenmondások a jobboldalon. Egy hang a baloldalon; Hiszen most nincsen Reichsrath!) Épen erre akarok rátérni, hogy miután most egyáltalában Reichsrath nincsen ós ilyen nem létezik odaát, tehát annak miinkaképtelenségóről, vagy munkaképességéről szólani most nem lehet. Széll Kálmán miniszterelnök: Már hogy lehet így csavarni? (Derültség a jobboldalon.) Pichler Győző; T. ház! Hogyha ez sikerűit csavarás volt, — hogy a miniszterelnök úr szavaival éljek, — akkor kijelentem a t. miniszterelnök úrnak, hogy ebben őt meste-