Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-598

398. országos ülés 1900. ( velők és mert az 1867-iki törvények tisztán azon alapúinak, hogy . Ausztriában alkotmányosság legyen. (Helyeslések a szélső haloldalon.) A közös viszonyokra vonatkozó ügyek, a melyeket ezelőtt mi magunk egyedül a királyival intéztünk el, 1867-ben csak azért fektettettek le a XII. törvényczikk alapjára, inert az osztrák népek alkotmányt kaptak, (Igaz! Úgy van! a szélső hal.oldalon.) s mikor a közösügyi törvényeket megcsináltuk, kimondatott, de benn is van a törvényben, hogy ha Ausztriában is tettleg életbe lép a valósá,gos alkottmányosság, akkor, de csakis akkor lesznek a közös ügyek a XII. törvényczikk alapján előirt módon kezelendők. (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) Minket tehát saját törvényeink kényszerítenek arra, hogy őrködjünk az osztrák népek alkotmányossága felett. (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon) De ha nem is volnánk ily szoros viszonyban Ausztriával, hogyha Magyarországteljes állami önállósággal birna- is, akkor is az osztrák népnek ke]], hogy legtermészetesebb szövetséges társunk legyen. Nem is lehet más, mert már földrajzi fekvésénél is nem képzelhető természetesebb szövetséges társ, mint Ausztria, még akkor is, hogyha külön dinasztiával bírnánk. Annál inkább ma, a midőn egy dinasztiánk van, nem is képzelhető más szövetséges, mint Ausztria. Azoknak a sorsa pedig kell, hogy minket érdekeljen, a kikkel szövetségben vagyunk? Ez a második indok. De van még egy harmadik indok. Ez a szolidaritás érzete. Emberek, népek, nemzetek között szolidaritás áll fenn. Vannak közös törekvéseink,

1 közös óhajtásaink, közös czéljaink és érdekeink. A szabadság uralma, az egyenlőség életbeléptetése, az iga.zság győzelme, mind, mind közös érdek. (Igaz! Ugy van! a szélső haloldalon.) Az egyik nemzet szabadsága, nem zárja ki a másik nemzet szabadságát, ós egy nemzetnek szabadsága nem oly kincs, mely fogy, hogyha egy másik nemzet is szabad lesz, (Igaz! Ugy van! a szélső haloldalon), sőt a kölcsönös szabadság csak a testvéri érzést ébreszti fel a többi nemzetekben, ([gaz! Ugy van! a szélső haloldalon.) A mi a cseheket illeti, hogy ha ezek önálló állam akarnak lenni, ehhez nekik joguk van, Csehországnak múltja dicsőséggel van tele és közjogai kétségbevonhatatlanok. Magyarország érdekei teljességgel nem ellenkeznek Csehország követeléseivel, és hogyha a csehek komolyan, férfiasan akarják régi tartományaikat egyesíteni és azok szabadságát visszaállítani, ehhez Magyarországnak csak segédkezet kell nyújtani, a mint segédkezet kellene nyújtani az osztrák-németeknek' is, hogyha ők ugyanezen jogokat kívánnák a saját herczegségeiktófoer 25-én, csütörtökön. ^45 ben. De az uralkodóház is elismerte Csehország önállóságát, hiszen I. Ferdinánd megkoronáztatta magát s mint Magyarországon, V. Ferdinánd cseh királynak czímeztette magát. De nemcsak Ferdinánd, hanem jelenlegi uralkodónk is elismerte ezt, és 1871 szeptember 12-én ünnepélyesen kijelentette, hogy (olvassa :) ^Emlékezetünkben tartván a cseh korona államjogi állapotát, szívesen elismerjük ezen királyság jogait, és készek vagyunk ezen elismerést koronázási eskünk által megújítani.« Hogyha a felséges úr ezt mondja a cseheknek, akkor mi azt a tanácsot csak nem adhatjuk ő Felségének, hogy ne teljesítse ígéreteit? Ezt mi nem tehetjük. De ha valakinek érdekében van a cseh államjog fentartása, azok mi vagyunk, a kiket mindig a pánszlávizmus fenyeget, mert ha a pánszlávizmus ellen van valami orvosság a világon, az csak egy lehet, a történelmi múlttal bíró szláv nemzeteknek teljes önnállósága és szabadsága. (Úgy van! Úgy van! a szélső haloldalon.) De Ausztriában ópúgy vannak, mint Magyarországon. Ausztriában is olyan államférfiak vannak, a kik nagy elhatározásokra, nagy átalakulásokra a koronának tanácsot adni nem tudnak. A korona tekintélyének tapintatlan felhasználásában rejlik az osztrák államfórnak minden tudománya,. Az államférfiúi képességeknek micsoda mérhetetlen szegénysége kell ahhoz, hogy odaküldik a cseh nép vezórférfiait a királyhoz, és a koronával akarják őket rábírni és elijesztetni attól, hogy nemzeti jogos követeléseiket hangoztassák. (Úgy van! Ugy van! a szélső haloldalon.) Ez oly megengedhetetlen, oly méltatlan játék a korona tekintélyével, a melyet eléggé elitélni nem lehet. Nagy elhatározásokra, nagy eszmékre, nagy tervekre van itt szükség, a melynek keresztülvihetőségéről meg vannak győződve, és meg vannak győződve arról is, hogyha keresztűlvitetnek, sikeresen is működhetnek. Én úgy képzelem az államférfiút, hogy az feladatának teljes tudatában odaáll az uralkodó elé ós azt mondja : »ón ezen feladatokat megfogom oldani ezen ós ezen az úton, ezen ős ezen eszközökkel* ; ha az uralkodó megadja beleegyezését, megcsinálja, él vagy hal; ha azonban nem adja meg beleegyezését, félreáll, de nem kontárkodik bele oly dologba, a melyhez nem ért, a melyhez képessége nincsen. (Úgy van! Úgy van! a szélső haloldalon) Bismarck megmutatta önöknek, hogy kell az államférfiúnak cselekednie. Bismarck nemzete érdekében 1866-ban szükségesnek tartotta, hogy hadat üzenjen Ausztriának. Uralkodója tele volt agodalommal. Bismarck nem tágított, eloszlatta ural-