Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-598

144 5fl8. országos ülés 1900. október 25-én, csiitörtftkön. kodója aggodalmait és megüzente a háborút. Hanem Bismarck államférfi volt ós a mellett férfi is volt. Irtózatos felelősségének tudatában, mikor meg volt a döntő csata, egyik kezében pisztolyt tartott, a másikban pedig tartotta a telegrammot, mely a döntő ütközetről az első hírt hozta; ós ha ez a telegramm azt adta volna neki hírül, hogy terve nem sikerűit, főbe lövi magát. Az elhibázott lépést nyomban követte volna a büntetés. De nálunk nem így van. t. képviselőház. Nálunk a nemzet sorsára ily messze kiható elhatározásokra a felelősség ilyen érzetével ugyan melyik államférfi határozná cl magát? Nálunk minden gyengeelmójű ember vállalkozik a miniszterségre, (Zajos derültség a szélső baloldal/n.) de csak próbára, próbál, hátha sikerűi. Ha nem sikerűi, az sem baj; »Kegyelmes úr* tutitulust kap ós nyudíjat húz! Nálunk az államférfiaknak kezében nem pisztoly, hanem Pensionsbogen van. Iby körülmények közt. t. képviselőház, ő Felsége nem várhatja, hogy nagy elhatározásaiban, a melyekre most szükség van, tanácsot kapjon államfórfiaitól. A történelem tanulságaiban keressen tanácsot, ós a; szenvedésekben és megpróbáltatásokban megedzett lelkének mélyéből vegyen magának erőt azon elhatározásokra, a melyekre most — nemzet és korona érdekében — mulhatlanúl szükség van. Mert a 67-iki kiegyezést meg kell változtatni; azt a nemzet és az uralkodó érdeke egyaránt követeli. Egyik sincs biztonságban. Az események beláthatatlanok. Az európai államok hatalmi viszonyai folytonosan változnak. A történelemből megtanultuk, hogy a politikában nincsen lehetetlenség; oly fordulat állhat elő, a mely óletgyökerében támadja meg a. dinasztiát. Ki biztosítja ezt a mostani nagyhatalmat, a melyet 33 óv óta semmi rendkívüli esemény ki nem próbált, hogy minden veszólylyel, minden körülmény között bizton szembeszáll? Mi nem! Majd ha a magyar önállóság és függetlenség visszaállítása kifejti a nemzeti erőt, megadja a hősies lelkesedést, akkor majd biztosíthatjuk fejedelmünket Isten és világ előtt, hogy veszélytől nincs mit tartania, hogy veszély nem érheti, mert nem lehet oly veszély, jöjjön bár a félvilág ellene, a melyet a magyar nemzet ezer óv óta kipróbált hősies lelkesedése közel eresztene a független Magyarország királyának trónjához!- (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De addig nem! A nagyhatalmi állás fentartása,: az a mi törekvésünk is. Az uralkodóház érdeke a mi érdekünk is. Voltunk mi már nagyhatalom ós láttuk mi már a magyar fegyverek dicsőségteljes megvillanását a világ minden táján. Azt akarjuk, hogy most is úgy legyen. Állítsa helyre a felséges úr Magyarország teljes állami önállóságát ós függetlenségét, elégítse ki a cseh nemzet ós az osztrák népek törvényes követeléseit és meg fogja látni, hogy a Habsburgok családi fáján nem volt oly hatalmas áldott és dicső név, mint a milyen az övé. A miniszterelnök átiratát nem fogadom el. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Molnár Antal jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. képviselőház! E kérdésben már ismételten kifejtvén álláspontomat, csak röviden konstatálom, hogy a mit évek óta megjósoltam, bekövetkezett: a felségdöntés alkotmányjogi szurrogátuma ma már nem kivételes eset, hanem rendszerré vált. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Mentől inkább bizonyosodik be e tételem, hogy a Felség döntési joga provokáltatik alkotmányjogi előfeltételek nélkül, annyival inkább válik bizonyossá, hogy nemcsak az 1867 : XII. törvényezikk tagadta meg azt a szolgálatot, a melyet az alkotmányos életben király ós nemzet egyaránt vártak tőle, hanem egyúttal az is, hogy sűrűen szaporodnak azok a jelenségek, a melyek a fejedelem fényeinek bírálatában provokálják a nemzet közérzületét. Már pedig az a tény, hogy a fejedelem meggyőződésünk szerint törvénytelenül cselekedett, a dinasztikus érzés lelohasztásárakönynyen alkalmas lehet. (Úgy van! a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Hosszas érvelések helyett — mert ezekre csak utalok — a magam részéről csak ezt az egy érvet emelem ki: a quótakórdés a paritásos alkotmány alapján Magyarország és Ausztria között szerződésszerűkig elintézendő kérdés. Az 1867 : XII. törvónyezükknek fundamentális tétele az, hogy e tárgyban kizárólag a két állam alkotmányos képviseletét illeti a döntés, és csak akkor, ha a két állam törvényhozása megegyezni nem tud, és akkor is nem egyoldalúlag és nem így van hivatva a fejedelem dönteni, (Úgy van! a szélső baloldalon) hanem hivatva van dönteni mint biró, (Úgy van! a szélső baloldalon.) a két alkotmányos testület által eléje terjesztett adatok alapján. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Szóval annak, hogy ő Felsége dönthessen a quóta kérdésében, előzetes feltótele az, hogy konstatáltassék a két alkotmányos képviselet között a megegyezés lehetetlensége, másodszor, hogy a Felségnek, mint arbitrárius bírónak a két törvényhozás által szolgáltatott kontroverz adatok alapján tétessék lehetővé a. döntés. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Az előttünk fekvő bejelentés — mert hiszen még csak nem is javaslat — ezeket az előfeltételeket, a melyek az 1867 : XII. törvényezikk rendelkezéseiben meg vannak szabva,