Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-598

136 59S. országos ülés 1900. október 25-én, csütörtökön. ülése január 22-én azt mutatja, hogy a dolog teljesen úgy történt, a mint én mondottam. Az első szónok akkor Polónyi Géza képviselő úr volt, s ő határozati javaslatot is adott be. (Helyeslés. Úgy van!) Van-e valaki szólásra feljegj^ezve ? Lukáts Gyula jegyző: Komjáthy Béla! Komjáthy Béla: T. képviselőház! Első­sorban is kötelességet teljesítek, midőn kijelen­tem és elismerem, hogy ón tévedtem. A téve­désnek oka az, hogy a pénzügyi bizottságnak a quóta arányának meghatározására vonat­kozó egyik jelentése volt itt előttem és elnéz­tem annak a dátumát. Vészi József: A tavalyi kalendáriumot nézte! Komjáthy Béla: Ez magyarázza meg azt, hogy tévedtem és ezt egész ünnepélyesen be is ismerem és ha a tavalyi kalendárium szerint néztem is, ez csak azt mutatja, hogy érdeklődöm a kérdés iránt. Áttérek tehát, t. képviselőház, ezen jelen­téssel szemben azon megjegyzésekre, a melyek­nek megtételét a magam részéről, de pártom megbízásából is, kötelességemnek tartom. (Halljuk! Halljuk!) Már ez évi január 18. és 22-én, én és még többen kifejtettük és bebizonyítottuk azt, hogy a velünk akkor közölt királyi döntést, a mely a közös ügyekhez való hozzájárulás arányát az 1900. év második felére megálla­pította, mi törvénybe ütközőnek ós törvény­telennek tartjuk. (Igaz! Úgy van! a szélső bal­oldalon.) Akkor, a mikor ezeket itt fejtegettük, s véleményem és hitem szerint be is bizonyítot­tuk, az igen tisztelt miniszterelnök úr szintén elmondta a maga nézeteit és pedig a csalhatat­lanságot mutató azon a hangon, a melyhez rendesen joga van azoknak, a kik azt tudják, mert nagy szerepet is játszik az ily kérdés­ben az, hogy a ki így gondolkozhatik: mond­hatok én akármit, ellentótben lehet az a nem­zet jogaival, törvényeivel, igazságával: az a hatalom, mely felettünk áll, az a hatalom, mely engem szintén részesített a hatalomban, az én ily irányú felszólalásomat és nézetemet csak elismeréssel, csak kegygyei fogja viszo­nozni. De használhatta ezt a hangot a mi­niszterelnök úr, mert olyan biztos abban, hogy azok, a kik a kormány ellenőrzésére volnának hivatva, a kiket azért küldött ide a nemzet, hogy a kormánynak eljárását és működésót ellenőrizzók, minden körülmények között azt fogják elismerni jognak, a mit a miniszter­elnök hirdet, azt tekintik igazságnak, a mit a miniszterelnök úr annak tart és azon tör­vények előtt hajolnak meg, a melyeknek ma­gyarázatát az igen tisztelt miniszterelnök úr magára vállalja. Mert annyi bizonyos, hogy ha nem is ebben az esetben, a midőn az a szokásos túlhajtott lojalitás, a mely Magyar­országot annjdra jellemzi, talán még a minisz­terelnök úrral szemben is arra az elhatározásra hangolná a többséget, hogy úgy gondolkozzék és úgy szavazzon, a mint azt ott fönn óhajtják, de minden más esetben meg vagyok győződve arról, hogy a t, túloldal, ha ma eszébe jut a t. miniszterelnök úrnak jognak mondani azt, a mit tegnap jogtalannak, törvényesnek azt, a mit tegnap törvénytelennek, vagy igazságos­nak azt, a mit tegnap igazságtalannak tartott: Önök, t. uraim, ott a túloldalon, — ne vegyék rossz néven — ahhoz szavazatukkal egyszerűen hozzájárulnának. (Mozgás a baloldalon.) Komjáthy Béla (Ivánka Oszkárhoz): Kérem, tessék hangosan beszélni, nem félek tőle, várom is! (Zaj.) Ivánka Oszkár: Vakmerő állítás! Komjáthy Béla: Ivánka Oszkár igen tisztelt képviselő úr azt mondja, hogy ezen állításom vakmerő. Én hiszem, hogy ő azt nem ismeri el, de, engedje meg nekem, hogy meg­győződésem szerint beszéljek. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. képviselőház! A miniszterelnök úr, a midőn az akkor általam és társaim által fel­hozott érvekkel szemben az ő nézeteit ez év január 22-én elmondotta, bár tudta, hogy mi lesz a többség nézete, mégis szükségesnek látta, nem érdemi szempontból, mert azzal tisztában volt, de szépsógi szempontból, az ő akkor megerősített táborkarának egyik jeles jogászkapaczitását is mozgósítani, hogy itt az ő nézeteinek védelmére siessen, hogy jogászi szempontból is bebizonyítsa azt, hogy az általam és mások által akkor elfoglalt álláspont tart­hatatlan. Jól választotta meg, az bizonyos, az igen tisztelt miniszterelnök úr akkori védőjét, mert az illető az óta is tanúbizonyságát adta annak a legutolsó igazságügyi bizottsági tárgya­lások alkalmával, hogy a közjogi téren van­nak sokan, a kik nagj^on kömryen tudják a törvényeket akképen értelmezni, a mint az a felsőbb intenczióknak megfelel. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Ez év január20 mikor ezt a kérdést tárgyaltuk, igazán megdöbbentő theória dobatott ide. Az volt az értelme, hogy az 1867 : XII. törvónyczikknek a királyi dön­tésre vonatkozó részének intencziója, rácziója ós czélja az, hogy a quótakórdósnek megálla­pítása minden körülmények között, és minden­esetre biztosítva legyen, úgy, hogy ezen költ­ségek fedezése tekintetében soha fennakadás ne történhessék. Mikor ezt a theóriát a királyi döntés ügyében hallottuk, meggyőződtünk

Next

/
Thumbnails
Contents