Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-598

598. országos ülés 1900. október 25-én, csütörtökön. 137 arról, hogy itt azt akarják elfogadtatni, hogy a királyi döntés akkor is jogos és törvényes, ha annak előfeltételei be nem következnek, akkor is jogos és törvényes, ha az egész 1867 : XII. törvenyczikk alapjában megrendül, ós akkor is törvényes, ha az a fundamentum, a melyre az 1867 : XII. törvényczikket fölépítették, szótmálik. Azt akarnák elfogadtatni, hogy akármi történjék velünk, az ezen okoskodás szerint mind mellékes, mert az 1867 : XII. törvény czikk intecziója, rácziója, czélja csak az, hogy a közös ügyek költségeihez való hozzájárulás, az úgynevezett tributum fedezése fenn ne akadjon. Ebből az akkor ide dobott theóriából, a melyet akkor a képviselőház szavazatával szentesített, meggyőződhettünk arról, a mit mi ezen az oldalon mindig hangoztattunk: hogy az 1867 : XII. törvényczikk, a melyre a túloldalon olyan nagy súlyt helyeznek, nem azért alkottatott meg, hogy a nemzet jogait oltalmazza ós védje. Nem azért, hogy biztosítsa, a nemzetet arról, hogy, ha az az alap, a melyre felépíttetett, megdől, visszatérhet a törvények által biztosított eredeti, ősjogára. Mert hát a theória szerint az intenczió, a ráczió, a czél, csak az, hogy a tributum fizetése fenn ne akadjon, arra a fedezet minden körülmények között és mindenesetre meg legyen. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiába érveltem én akkor, hiába érveltek azok, a kik felszólaltak, szemben ezen theóriával. Hiába mutattunk rá a törvénynek világos szavakba foglalt rendeletére ós hiába támogatta azon nézetünket — igaz, csak titokban, — a túloldalnál is a soha egészen el nem altatható hazafiság által sugallt meggyőződós, hogy nem az én és társaim igazságát, de a nemzet igazságát ós jogait ezen királyi döntés megsértette ; jött a szavazás és e szavazás által igaz lett az, a mit az igen tisztelt miniszterelnök úr akart. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Sajnos !) Már 1900. január 28-án, e határozat után ón tisztában voltam az iránt, hogy a jövőben az ilyen elhatározásnak mi lesz a sorsa. Tudom ma is, hogy semmi g}~akorlati értelme nincs annak, hogy én a tárgyalás alatt levő elhatározással szemben érveimet elmondjam. Megvan a Befehl, az ellen tenni nem lehet, az ellen tenni nem szabad. Magyarországon meggyőződtünk már arról, hogy a törvények csak arra valók, hogy itt-ott a nemzet hiúságát kielégítő kifejezések legyenek benne (Úgy van! a szélső baloldalon), de különben a jog, a törvény és az igazság az, a mit felülről akarnak, a mit felülről parancsolnak, a mi az ottani politikának megfelelő szolgálat. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Bár tudom, hogy meddő dolog az, a mire vállalkozom, mégis kötelességet vélek teljesíEÉPVH. NAPLÓ. 1896 1901. XXX. KÖTET. teni magam ós pártom nevében akkor, a mikor felszólalok, mert legalább hangossá és köztudomásúvá akarom tenni a jövő kor számára is, hogy mindig volt ennek az országnak egy pártja, a mely a nemzet jogait, törvényeit és igazságait védte. (Úgy van! a szélső baloldalon) Mindig volt egy pártja, a mely megalkuvást nem ismert, a mely nem ismert tekintélyeket a törvényeken kivűl, mert magával a királylyal szemben is, a törvónynyel a kezében, a nemzet jogos követeléseit hangoztatni elég bátor volt. (Úgy van! a szélső haloldalon.) Minden felszólalásnak itt a házban a czélja az volna, hogy a szóló igyekezzék mások meggyőződését odaterelni, hol az övé mozog. Az volna a feladata minden szólónak itt ebben a képviselőházban, hogy igyekezzék kapaczitálni ezen képviselőház többségét azon elvek ós felállított tételek igazsága és jogossága mellett, a melyeket a szóló képvisel. Én, t. ház, ma ilyen czélzattal nem szólok. Miért? Mert tudom, hogy úgy ebben a kérdésben, mint nagyon sok kórdósben, vagy jobban mondva minden kérdésben, rendesen nem a meggyőződés az, mely itt valamely dolognak, valamely intózkedésnek a sorsát eldönti, hanem a szavazat ; pedig ezt a szavazatot nem mindig a meggyőződés szüli, hanem szüli az, hogy szolgálati készségüket egyes emberek bizonyos eszmékkel szemben bebizonyíthassák. (Úgy van! Ugy van! a szélső baloldalon) Hát, t. ház. nem kapaczitáczió okából — hiszen arra, talán szükség nincsen, mert a ki a magyar törvényeket ismeri, nem is lehet más véleményen — némely oly igazságot akarok itt felhozni, a melyek az én hitem ós meggyőződésem szerint megczáfolhatatlanok. (Ralijuk! Halljuk!) Törvényeink szerint a magyar kiráfy a quóta arájának meghatározásánál nem korlátlan joggal, nem tetszése szerint intézkedik. A törvény szabja meg azt. mikor, meddig ős mily irányban hozhatja meg elhatározását. (Úgy van! Úgy van! a szélső balolda^n.) És a törvényt nemcsak a, nép, nemcsak az adófizetők, hanem a hatalomban levők, sőt maga a király is respektálni köteles. (Úgy van! Úgy van! Helyeslés a szélső baloldalon.) Hiszen ott, hol a törvény a társadalmi osztályoknak csak egyes részére vagy a néprótegekre vonatkozik és a felsőbbek magukat azon túlteszik, abban az országban jogállapot nincs. (Úgy van! Úgy van! Helyeslés a szélső baloldalon ) Egy másik igazság az is, hogy ez a korlátok közé szorított joga, a királynak nem minden körülmények között áll be. A törvény világosan mondja meg, micsoda, előfeltételeknek kell bekövetkezniük, hogy a király ezt a jogát gya18