Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.
Ülésnapok - 1896-595
114 595. országos ülés 1900. o'.tóber 15-én, hétfőn. Még csak egyet jegyzek meg. Az igen tisztelt miniszter úr volt szives reflektálni arra, hogy a vádoriparról és házalásról alkotott törvényjavaslat elveszése, vagy eltűnése után a magyar királyi kormány milyen álláspontot foglalt el. Hogy ezzel a törvényjavaslattal mi történt, az most már lényegtelen, de én arra fektettem a fősúlyt, hogy a képviselőház szeme elől hogy tévedhet el a törvényjavaslat, melyet sem a kormány vissza nem vont, sem a főrendiház vissza nem küldött és így úgyszólván a levegőben van? Ezt azért hoztam fel, mert ennek rendszerré nem szabad válni, mert akkor elveszhet minden törvényj avaslat és sem mi ellenzéki képviselők, sem a többség képviselői nem ellenőrizhetik ezt. Valami hivatalos apparátusnak kell tehát lenni, mely erről gondoskodik. Nem áll az az indok, a melyet a t. miniszter úr mondott, hogy azért nem tárgyalták a főrendek, mert Ausztriában sem sikerűit e tekintetben törvényhozási eredményt létrehozni. Akkora quótajavaslatot, a kiegyezési javaslatokat hasonlókója el kellett volna hazafias buzgóságból tüntetni, (Igaz! Úgy von! a szélső baloldalon.) mert Ausztriában nem történt meg az alkotmányos hozzájárulás és ezen kérdéseket törvényhozási úton megoldani nem lehetett. Tartozom még egy kijelentéssel és hozzájárulással egy eszméhez, melyet a t. miniszter úr pendített meg és a mely szeretném, ha széles Magyarországon hazafias közönségünk lelkében visszhangot találna s ez az, hogy nemcsak az állam és a törvényhozás kötelessége tekintetében intézkedni, de kötelessége magának a nagy, hazafias közönségnek, a melynek szintén életkötelessége, hogy a hazai ipart támogassa, a hazai kereskedelem érdekében elkövessen mindent. Igenis, támogassuk a, magyar ipart, támogassa azt a magyar társadalom is, érezze minden ember e tekintetben kötelességét, és hogyha a társadalom, az állam és a törvényhozás összefog, akkor majd megtehetjük azokat a határozott lépéseket, a melyek iparunk ós kereskedelmünk javulására, fognak vezetni. Ezek előterjesztése után ajánlom módosításaimat az igen tisztelt miniszter úrnak és a háznak figyelmébe és kérem azok elfogadását. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter : T. ház ! Én Barabás Béla t. képviselő úrral nem akarok polemizálni ós azt hiszem, hogy gyanúját leginkább az által hárítom el r ha első módosítását elfogadom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Második módosítását tisztán azért nem fogadom el, mert az árulás a házalással függ össze. De, ha első módosítását elfogadom, egyúttal kijelentem, hogy tulajdonképen fölösleges és irányilag véve nagyon gyenge módosítást csinált. Fölösleges azért, mert itt általánosságban van mondva az »az« és így épen az, a miben ő megütközött fejezi ki, hogy nincs különbség bárhová való az illető s ez minden iparos és kereskedőre egyaránt áll. De ha megiryugtatásúl szolgál, miután ón eg3 T aránt akarok elbánni a belföldivel ós a külföldivel, és ebben a, tekintetben semmi különbséget nem ismerek, hozzájárulok a módosításhoz. (Helyeslés.) Molnár Antal jegyző: Mezei Mór! Mezei Mór: T. ház! Azt hiszem, hogy azok után, a mik a tegnapelőtti ülés folyamán személyemmel kapcsolatban mondattak, talán jogom lett volna, személyes kérdésben is szót kérni. Azonban én részemről eléggé edzve vagyok arra nézve, hogy nyilvános működésemre vonatkozólag a kritikát, legyen az nyomtatott vagy élőszóval elmondott, szó nélkül eltűrjem még akkor is, hogyha meggyőződésem szerint igazságtalan. Ezért az volt a szándékom, hogy azokra a, dolgokra, a melyek a tegnapelőtti ülésben rám vonatkozólag mondattak, egyáltalában válaszolással a t. háznak drága idejét igénybe ne vegyem. Mégis kérem, méltóztassék megengedni, ámbár a részletes vitához jelentkeztem, hogy egyetlenegy dologra, nézve kivételt tegyek és ma, a mint ezt a ház praxisa szerint meg is szokta engedni, személyes kérdésben is nyilatkozzam, (Halljuk! Halljuk!) ós kizárólag csak a Visontai Soma képviselő úr által elmondott egy passzusra nyilatkozzam. Azért teszem pedig ezt a kivételt, mert a sértett fél nem kizárólag én magam vagyok. Azt mondja ugyanis Visontai Soma képviselő úr beszédjében, hogy arra a kellemetlen eredményre jutottunk, hogy a fővárosi magyarság, nemzeti szellem és nemzeti erény szempontjából ma sem felel meg a követelményeknek és különösen a kereskedő osztály, a melynek tegnap Mezei Mór t. képviselőtársam oly erős szószólója volt, az az osztály a fővárosban, a mety a nemzeti követelményeknek semmiféleképen sem felel meg, mert sem szellemében, sem felfogásában, sem nyelvében, sem jellegében és különösen a főváros Cityje, a mely a kereskedelem főhelyét képezi, semmi tekintetben sem magyar. Hentaller Lajos: Igaz-e ez, vagy nem? Mezei Mór: Vistontai Soma t. képviselő úr, a főváros, a főváros kereskedői kara, és különösen a City ellen, a mely alatt a Lipótvárost értette, emelte ezt a vádat . . . (Derültség a szélső baloldalon.) Pichler Győző: Csak azt lehet az alatt érteni. A City a Lipótváros.
