Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.
Ülésnapok - 1896-595
595. országos illés 1900. október 15-én, hétfőn. 113 lességtudással, hogy sem külföldi kereskedelmi utazónak, sem külföldi ügynöknek nem szabad nálunk felkeresnie a fogyasztót. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Azt hiszem, ez volna az a hasonló mérték, a melylyel velünk szemben mérnek, különösen Ausztriában. Ez az első álláspont, a melyet nekem el kell foglalnom, ós ha a t. képviselőház itt, az általam beadandó módosítást el nem fogadná, akkor igazán nem csinált semmit. Megkezdett egy lépést, de a lépés megtevósére a lábát sem mozdította meg. Azért nekem itt az első szakaszhoz elsősorban határozott módosításom van, a melyet az első szakasz utolsó pontjához új bekezdésként kérek tétetni. Azt akarom, a mi Ausztriában is megvan. A. t. kereskedelemügyi miniszter úrnak jelentéséből irtam ezt ki. Új bekezdésül javaslom ugyanis, hogy: »Külföldi vándorügynökök, vagy kereskedelmi utazók a fogyasztót sem megrendelések gyűjtésére, sem eladásra fel néni kereshetik.« (Helyeslés a szélső baloldalon.) Külföld alatt értvén Ausztriát is. Ez volna első radikális módosításom, a mely csakugyan meghozhatná iparosainknak ós kereskedőinknek azt a jövőt, a mely után esengek. Nem megyek annyira igényeimmel, mint a t. előadó úr volt szives menni, a ki azt hangsúlyozta, hogy nem tudunk oly törvényjavaslatot hirtelenében csinálni, a mely az iparosok és kereskedők boldogulását biztosítaná. Nagyon szerény ember vagyok. Nem akarom én mindjárt azt, hogy boldoguljanak, csak azt akarom, hogy megéljenek. (Tetszés a szélső baloldalon.) Annyit akarok, hogy önmaguk és családjuk tisztességesen exisztálhassanak és elviselhessék a közterheket, melyeket az állam reájok ró. En egyelőre a boldogulásról nem beszélhetek, mert attól mi még nagyon, de nagyon messze vagyunk. Miután úgy látszik, hogy nálunk semmiféle közgazdasági kérdés addig nem tárgyalható, míg e tekintetben Ausztriával bizonyos megállapodás létre nem jött, (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) számítok rá, hogy az igen tisztelt miniszter úr az én radikális módsításomhoz nem fog hozzájárulni. Ez esetben mindjárt utána feltételesen a következő módosítást ajánlom. A törvényjavaslat első szakasza negyedik sorában van egy »az« szócska, a mely helyett azt óhajtanám betenni »úgy a belföldi, mint a külföldi« vagyis módosításom szerint így szólna törvényjavaslat: »oda módosíttatik, hogy úgy a belföldi, mint a külföldi iparosok, kereskedők, vagy ezek megbízottjai* stb. megrendeléseket nem gyűjthetnek. Feltétlenül szükséges ezt a szót »külföldi« ezen törvényjavaslatba beiktatni és pártom nevében kijelentem, hogy KÉPVH. NAPLÓ. 1896-1901. XXX. KÖTET. ha az igen tisztelt miniszter úr ehhez hozzá nem járul, akkor mi a törvényjavaslatot harmadszori felolvasásában sem fogjuk megszavazni. Rá kell itt térnem az igen tisztelt előadó úrnak azon fejtegetéseire, a melyben megezáfolni, és mintegy^ kiverni akart engem azon álláspontomnak erősségéből, a midőn azt mondtam, hogy ezen kérdést a külföldre való tekintetből az ipartörvóny keretében, az 50. §. módosításával megoldani nem lehet, mert kétségtelen dolog az, hogy ennek a törvénynek minden szakasza és módosítása csak a hazai iparosokra és kereskedőkre kötelező. Az ipartörvény első szakasza ugyanis kétségtelenül megmondja, hogy a magyar korona országainak területén kik űzhetnek ipart, vagyis hogy úgy az engedélyhez kötött, mint az engedélyhez nem kötött ipar g3 r akorlására a magyar korona országainak területén belül csakis iparengedélyre van szükség. Kérdem, vájjon a külföldi gyárosok, kereskedők és iparosok megbízottjai közül kiknek van Magyarországon iparjoga, a melylyel szemben azután az ipartörvényt alkalmazni lehet? Csakis a magyar iparosokról és kereskedőkről szólhat ez és ha az igen tisztelt kereskedelemügyi miniszter úrnak jóindulata kétségtelen és komoly, akkor neki el kell fogadnia azon módosítást, hogy ezen szakaszba a »külföldi <• szó betétessék, mert ha ez be nem tétetnék, akkor meg kellene maradnom azon kijelentésemnél, hogy csakugyan »nesze semmi, fogd meg jól«-t alkottunk. Ez volna az én második és feltételes módosításom. Már most van még egy módosításom, ugyancsak az 1. §-hoz. A legkiválóbb ellenvetésem volt ezen törvényjavaslatnak azon sarkalatos hiánya, hogy nincs benne az, miszerint nemcsak a megrendelések gyűjtése tiltassék el, hanem tilos egyúttal az árúknak a fogyasztóknál való közvetlen házalás melletti eladása is. A vándoripar kérdése törvényhozásilag rendezve nincs, tehát így csakis azt a három szócskát tűzném be az ötödik sornak »gyűjtése« szava után: »vagy árúk eladása« és így akkor a szakasz így hangzanék »megrendelések gyűjtése, vagy árúk eladása végett csak olyan iparosokat^' stb. kereshet fel. Ezen módosítások okvetlenül szükségesek az első szakaszhoz, hogy azt a mi részünkről elfogadjuk és szükséges még inkább azért, hogy az a hazai kereskedőknek ós iparosoknak némi hasznot és előnyt nyújtson. Abban igaza van a t. miniszter úrnak, ha valami sokat nem vár, de mikor nekünk alkalmunk, módunk és jogunk van e tekintetben valamit tenni, akkor tegyünk is. hogy minél nagyobb eredményt várhassunk. 15
