Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-595

|Qg 595, országos ülés 1900. október 15-én, hétföa. jönnek. Ha ez nem így történnék, az az országnak lenne kárára. De tovább megyek, t. ház. Abban a törvényjavaslatban — és itt Polónyi Géza képviselő urat akarom felvilágosítani — vannak kivételes intézkedések némely vidék számára biztosítva, és csakis erre vonatkozik az a kivételes eljárás. így Magyarországon a drótostótok, a gyolcsostótok, az üstfoltozó-tótokra nézve, Ausztriában az órczhegyi csipkeverők és a kucséberebre nézve. Az egyik kérdés az, hogy ezek a két állam területén járhatnak-e ós mi módon és milyen ellenőrzés mellett. Ez egyik kiegészítő része a törvényjavaslatnak s a megfelelő utasításoknak természetesen az ország érdekében erre való tekintettel is oly megállapodásokat kellett tenni, melyek lehetőleg konformisak és biztosítják az országot visszaélések és az egyoldalii eljárás ellen. Ne méltóztassanak tehát azt hinni, hogy ez valami közösügyes és nem tudom miféle cselfogásos dolog; (Mozgás a szélsőbalon.) nem. hanem tisztán és objektíve az ország érdekéről volt szó, esak ezért történt, hogy a törvényjavaslat törvényerőre nem emelkedett. Hanem igazat adok a t. képviselő uraknak abban, hogy kellett volna arról szólni, hogy mi törtónt vele, ós ha ezt megteszik, megkapták volna, a, választ, ós azt hiszem, megelégedéssel tudomásul vették volna. (Úgy van! Újy van! a jobboldalon.) Pichler Győző: Be kellett volna jelentenie a miniszternek és nem az ellenzéktől várni, hogy kórdóst tegyen! (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter: Visszatérve már most a tárgyalás alatt álló törvényjavaslatra, ha azt mondják, hogy azt a házalási rendeletek folytán, — mert a mint méltóztatnak tudni, törvén}^ nem lévén, ezek vannak érvényben — veszély fenyegeti, nem tagadom, hogy ennek az argumentácziónak bizonyos mórtékben van jogosultsága. Azonban méltóztassanak tekintetbe venni, — legjobb, ha az ember egész őszintén preczizirozza a körvonalat, — hogy meddig terjedhet ez? Nagyon messze nem terjedhet. Megmondom miért. Mert először házalási engedélyt oly bőven sem Ausztriában, sem nálunk nem osztogatnak, annak megvannak a maga feltételei, a melyek meglehetős szigorúak; másodszor hatósági ellenőrzés alatt állanak, vidimálásnak vannak alávetve ; harmadszor nagyon sok helyen, például Magyarországon csaknem száz városban és talán nyolcz-tíz törvényhatóság területén egyáltalán tilos a házalás. Ebből a három adatból méltóztatnak látni, hogy meglehetősen körvonalazva és ellenőrizve van az, hogy itt, ezen az úton, kijátszás ós visszaélés nagy mórtékben elő ne fordulhasson. De az utazókra visszatérve, nem lehet tagadni, hogy ezekkel szemben sok panasz merül fel és épen az a czélja a törvényjavaslatnak, hogy ezeknek lehetőleg elejét vegye. Azt mondja Mezei Mór t. képviselő úr, (Halljuk! Halljuk!) hogyha mindjárt hazudik is az az ügynök, ha nem korrektül jár is el, ha nem gentleman is, hiszen hirdetésekben is hazudnak, azért csak hagyjuk ezt szabadjára. Engedelmet kérek, t. ház, ha vannak visszaélések, és ezeket a t. képviselő úr sem tagadta, s azon visszaéléseknek egy részét sikerűi megakadályozni, de talán nem sikerül más téren hasonló visszaéléseket meggátolni: ebből nem az következik, hogy ínég ott se tegyünk semmit, a hol lehet, hanem az, hogy még inkább megtegyük ós minél éberebben és erélyesebben járjunk el, annál is inkább, mert a hirdetések; ós az ügynök hazudozásai között roppant nagy különbség van. A hirdetést legnagyobb részben épen az a publikum nem olvassa, a hova az ügynök megy. (úgy van! balról.) Azután, ha olvassa is,, az nem tukmálja rá az árút s azonfölül a hirdető bizonyos ellenőrzés alatt áll, mert az kereskedő vagy gyáros, tehát ha a hirdetés alapján való megrendelésnél éri kár a vevőt, végre is van, kit keressen, s ha megkárosodik és jóhiszeműleg felül valamiféle hazudozásnak, a mint Mezei Mór képviselő úr mondta, a hirdető czégben mégis bizonyos regressziója van. De az utazóügynök, ha visszaélést akar elkövetni és hazudni, a mint Mezei Mór képviselő úr mondta, . . . Mezei Mór: Én csak konczedáltam, hogy hazudhatik! (Felkiáltások a szélső baloldalon: Szép morál!) Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter: . . . abban az esetben egyszerűen a visszaélésnek rögtön foganatja van ós nag}~on sok esetben a férj háta mögött az asszony, az anya háta mögött a leány bemegy olyan üzletekbe, a melyek aztán igen káros következményekkel járnak, (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) —ezt tények bizonyítják—s az ellenőrzés az eltávozó utazóval szemben egyáltalán csaknem lehetetlen. Ez tehát egészen más. Szemrehányást tesznek nekünk a miatt, hogy a vidéki városoknak a felvirágzását akarjuk előmozdítani, hogy még a szegény falusi mesteremberek is — ugyan nincs módunkban — aranykorát szeretnők megteremteni, vagy hogy vidéki partikularizmusból indulunk ki, vagy hogy az iparszabadságot akarjuk viszszafejleszteni. Engedelmet kérek, e tekintetben egy kissé tisztázni kell az eszméket. Igenis törekvésünk, megadva mindent, a