Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.
Ülésnapok - 1896-595
595. országos ülés 1900. október 15-én, hélfőn, jQQ mi Budapest felvirágzására és előhaladására szükséges, egyúttal lehetőleg mindent elkövetni a vidéki városok színvonalának, anyagi ós szellemi fejlődésének az emelésére. (Helyi sí és.) Mert nem egészséges fejlődés az az úgynevezett franczia fejlődós. Mindent mesterségesen a fővárosba konczentrálni és felszívni a nemzet erejét a vidékről, ez bénulásokat, elszegényedést okoz ós a haladást határozottan megakasztaná. (IIeVytslés.) Nem akkor virágzik és világosodik fel és halad egy nemzet, ha csak a fővárosa nagy, szép, virágzó és haladó, hanem a nemzet haladását elérni ós biztosítani csak akkor lehet, ha annak szélső perifériáiban is minden tényezője halad és fejlődik; és különösen úgy nemzeti, mint kulturális szempontokból fontos ez a vidéki városoknál. (Élénk helyelés.) Én tehát nem csinálok titkot abból, hogy úgy az iparfejlesztésben, mint a tarifapolitikában, mint más közérdekű intézkedésekben én határozottan törekszem arra, hogy a vidéki városok legalább azon tényezők tekintetében, a melyek felett rendelkeznek, a szükséges támogatásban részesüljenek. (Helyeslés.) Azt hiszem, hogy ez jól felfogott érdeke a fővárosnak is, a nemzetnek is; mert csak ha a vidék gazdagszik és fejlődik, csak akkor fejlődik egészséges alapon a főváros is ós a- nemzet is. És ne méltóztassanak belekeverni ebbe azt a szempontot, hogy szabadelvű, vagy nem szabadelvű. (Élén', helyeslés balfelöl.) Vannak dolgok — ebbe tüzetesebben is bele fogok menni (Halljuk! Halljuk!) — a melyeknek azáltal lehet ártani, ha mindenbe belekeverik; és ilyen a szabadefvűség. (Helyeslés.) A heterogén dolgokat sem felelősségi viszonyba, sem bárminő összefüggésbe hozni egymással egyáltalában nem szabad, nem lehet. Ha tehát itt tisztán közgazdasági bajok orvoslására, a kis emberek védelmére kísérlet tétetik bizonyos visszaélések ellen, ne méltóztassanak azt mondani, hogy ez nem szabadelvű politika, mert akkor árnyat fognak vetni magára a szabadelvűségre. (Igaz! Úgy van!) Mert tűrni visszaéléseket, veszni hagyni a közgazdasági tényezőket, pusztulni hagyni a kis embereket, pangani hagyni a vidéki városokat ós azt mondani: ez a szabadefvűség követelménye, ez egyáltalában nem helyes. Evvel nagyon hamis világításba helyeznők ós hamis térre tereinők a szabadelvűséget, annyival is inkább, mert ezek oly eminens ós mindennapi szükségek, a melyek, ha egyik részről nem nyernek kielégítést, fordulnak a másikhoz ós nem fognak különbséget tenni — és nem is kell különbséget tenniök — a politikai irányokban, hanem azon tényezőket használják fel védelmi eszközül, a melyekrendelkezésükre bocsáttatnak. Vészi József: Ez a szoczial liberalizmus! Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter : De Mezei Mór t. kép vitelőtársam azt mondta, hogy a régi liberális felfogás szerint tulaj donképen nem helyes, hogy foglalkozások szerint, osztályok szerint külön törvényeket alkothatunk ós külön bíróságokat állítunk fel; szerinte van egy cziviljog és van egy kriminális jog, ós e tekintetben azután minden polgár részesüljön egyenlő elbánásban. Engedelmet kérek, a régi világban, igaz, így volt; de a társadalmi ós nemzetgazdasági élet fejlődése egészen más követelményekkel áll most elő ; és ha ezeket a követelményeket meg nem értjük, akkor hiába hivatkozunk a felfogásra, akkor mindenesetre ártunk még annak a politikai iránynak is. a melynek hivei vagyunk, bármely párthoz tartozunk. De különben, hogy nem így volt a régi időben, t. képviselőtársam gyermekkorában és később a 70-es években, a mely időszakra hivatkozik, azt egy pár adattal illusztrálhatom. Hiszen az a korszak teremtette meg a külön kereskedelmi törvényt, a külön kereskedelmi törvényszéket, az teremtette meg a külön tőzsdebiróságot, a külön csődtörvényt és más efféle külön intézkedéseket. (Igaz! Ugy van!) Azt hiszem, t. képviselőtársam nem rosszalja ezeket. A nemzetgazdasági élet akkor már elérte azt a fejlődést, hogy ezekre a külön törvényekre, ezekre a külön bíróságokra szükség volt. Most a nemzetgazdasági és a társadalmi élet még tovább fejlődött. Előállott az összes munkástörvényhozás, előállott a jóléti törvényhozás, a társadalmi bajok kérdése, előállott a nemzetgazdasági élet ezer és ezer fejleménye. Ezekkel szemben azt mondani, hogy van egy cziviljog és van egy kriminális jog, abszolúte nem lehet, mert annyi új kérdés, annyi komplikált feladat fejlődik ki, hogy e tekintetben azoknak a kérdéseknek saját természetére kell visszatérni, a feladatokat nem külső politikai szempontból, hanem a maguk belső lényegében kell vizsgálni és természetüknek megfelelő megoldásra kell vezetni, egészen objektíve, tárgy szerint, úgy, a mint azok azt maguk kívánják. (Helyeslés.) S ha végig tekintünk akár Európa, akár Amerika törvényhozásán, ezt a fejlődést okvetlenül észre fogjuk venni. Mindenütt a megfelelő kérdéseknek megfelelő formát adnak a megoldásban, s e tekintetben a régi sablonok egyáltalában nem kielégítők. Ez nem azt teszi, hogy azok a magas jogi ós politikai eszmék, melyek a, liberalizmusnak eredményei, melyek a liberalizmushoz vannak fűzve, egyáltalában ignoráltassanak, lábbal tapostassanak; a keretet ós alapot államunknak mindig a liberalizmus kell, hogy megadja, de ezen alapon és keretben az egyes
