Képviselőházi napló, 1896. XXX. kötet • 1900. október 8–november 17.

Ülésnapok - 1896-595

595. országos ülés 1900. oklóber 15-én, hétfőn. iQf vetkeztében az üzlet már olyan, a mely visszaélésekkel kell, hogy összeköttetésben legyen. De erre azt az ellenészrevételt hallottam, hogy ha így áll, hogy tudniillik az utazó ügynökök által visszaélések követtetnek el, egyáltalában el kellene őket tiltani ettől az üzlettől, ós hogy miért ragadtunk mi ki egy ilyen intézkedést és miért nem csináltunk egy egységes, az egész ügyet felkaroló törvényjavaslatot. Ennek is megmondom az okát. Két rendszer van a törvényhozásban: az egyik a szubjektív, a mely elindul és kategóriák szerint hozza meg az intézkedéseket a különböző nemzetgazdasági rankcziókra nézve; a másik az objektív rendszer, a mely a tárgygyal kapcsolatosan intézkedik magukról az egyénekről is, a kik ezzel a tárgygyal foglalkoznak. Én azt hiszem, hogy ez a hebyesebb rendszer. Részemről ezt követem ós t. kollégáim közül azok, akik legújabban ily természetű dolgokat készítenek elő, szintén e rendszer követői. Hogy egy eklatáns példát hozzak fel, itt van, t. ház, a biztosítási törvény. Ebben a vitában a legsúlyosabb vádakat a biztosítási ügynökök ellen hozták fel. Kérdem, lehet-e kollektive más ügynökökkel együtt a biztosítási ügynökök kérdését külön megoldani, elszakítva azt a biztosítási ügytől, a biztosítási törvénytől? Azt hiszem, hogy nem. (Helyeslés jobbfelöl.) Ha tehát ily nagy kategóriája az ügynököknek a dolog természeténél fogva kiesük, azt hiszem, a többivel szemben is csak így lehet eljárni. De hogy még egy példát idézzek, a legtöbb panasz a rószletüzlet útján való visszaélések ellen van. Kérdem: lehetne-e már most felállítani és egy ily különálló törvényjavaslatba hozni az ügynököknek azt a kategóriáját, a mely a részletüzlettel foglalkozik? Nem. Annak ott van a helye, hogy a ki ebben a tárgyban visszaélést követ el. az akárki legyen, ilyen és ilyen büntetésnek vettetik alá. Az ellenőrzési ügykör a tárgy szerint megy, a büntetés is a tárgy szerint megy, nem pedig az egyén szerint. Ez az oka annak, t, ház, hogy e tekintetben ezt az eljárást követjük. De azt mondják, igen ám, csakhogy ennek CÍZ db hátránya van, hogy kijátszható lesz a törvény. És e tekintetben a kijátszás módjával a legbehatóbban Polónyi Géza t. képviselő úr foglalkozott, bár Barabás Béla t. képviselő úr is utalt már arra, hogy a házalás útján miként játszható ki ez a törvényjavaslat. A házalás kérdésével foglalkozott Polónjd Géza t. képviselő úr is, ós csakugyan ez az az út, a melyen a legtöbb visszaélésnek lesz kitéve ezen törvény. Ezt egész őszintén magam is megmondom. De azért még sem oly gyenge ez az intézkedés és még sem oly erős a visszaélés lehetősége, mint a hogy a t. képviselő urak feltüntették. Mielőtt azonban ezt röviden érinteném és kifejteném, méltóztatnak emlékezni, hogy felmerült ez a kérdés már az 1893-iki házalási törvényjavaslat sorsára vonatkozólag. A mi a képviselőházban való elbánást és ellenőrzést illeti, e tekintetben az igen tisztelt elnök úr, azt hiszem, olyan korrekt választ adott, hogy ahhoz nekem egyáltalában nincs hozzászólásom. Én csak a minisztérium részéről való eljárást kell, hogy előadjam a t. háznak. (Halljuk ! Halljuk!) A minisztérium részéről az eljárás csakugyan az volt, hogy miután a képviselőház elfogadta azon 1893-iki törvónyjavaslatot, mely szól a vándorriparról és a házalásról egyaránt, felküldötték azt a főrendiházhoz, azután a szünetek állottak be és a miniszter azt meg nem sürgette. Én azt hiszem, ha ez akkor valakinek feltűnt volna ós interpellcázió tárgyává teszik: hivatalbeli elődöm mindjárt akkor nem vonakodott volna, megmondta volna a tárgyalás elmaradásának okát. De megmondom most én. (Halljuk!) Az ok abban van, hogy ezen törvónyj avaslat egyik része, a házalásra vonatkozó intézkedések nagy része szigorításokat tartalmazott az addigi állapottal szemben, tehát kívánatos, hogy hasonló szigorítások Ausztriában is keresztűlvitessenek. (Mozgás a szélső baloldalon.) Hisz én csak azt kívánom, a mi Magyarországnak előnyére válik. Mert hogyha hasonló szigorítások nem történnek ottan, természetes, hogy akkor a házalök ellepik Magyarországot és így Magyaroszág szenvedett volna ennek a következményei alatt. Én tehát tökéletesen helyeslem hivatalbeli elődömnek azon eljárását, hogy a míg Ausztriában a megfelelő intézkedések meg nem történnek, a tényleges állapoton változtatni nem kívánatos, mert különben ez csak az ország kárára lett volna. (Egy hang a szélső baloldalon : Akkor miért hozták ide a törvényjavaslatot?) Azt is megmondom Mert megvolt a megállapodás és Ausztriában kész volt a. megfelelő törvényjavaslat, a minisztérium elő is terjesztette a parlamentben, de ott nem tárgyalták. És fel kell idlágosítanom Polónyi Géza képviselő urat: nem a viszonosság kérdésén múlt, hanem tisztán és kizárólag az osztrák parlamenti viszonyok tették lehetetlenné, hogy a javaslat törvényerőre emelkedjék. Erre való tekintettel történt az. Most sok esetben azt az eljárást követjük, — s azt hiszem, ez helyes eljárás, — hogy részint a főrendiháznál, részint a szentesítésnél vissza tartóztatják azokat a törvényjavaslatokat, melyek korrelativ intézkedéseket kívánnak Ausztriában is, visszatartóztatják mindaddig, míg azok ott is létre-