Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-575

Sí) 575. országos fllés 1900. májns 11-én, pénteken. másután csukták be és egymásután buktak meg a szegény magyar földbirtokosok, ez és más ipari szeszgyárak a mértéktelen haladásnak olyan jelenségeit mutatták, a melyekkel szemben a mezőgazdaság javára az önvédekezés területére lépni egyenesen hazafias kötelesség. Nem irigylem senkitől, hogy prosperál; nekem sem egyikben, sem másikban nincs részem. De akkor, mikor az egyik rendkívül vagyonosodik s ugyanazon munka mellett a másik tönkre megy, nekem, mint képviselőnek, gondoskodói kell egy helyes középútról és olyan intézkedésekről, a melyek azt a kisebb embert megvédelmezik a végleges bukástól, annyival inkább, mert minden czélzat és tendenczia nélkül még sem egészen közönbös pusztulni látni a magyar földnek azt az elemét, mely évezreden át fentartotta és vérével áztatta ezt a földet s esetleg kiszolgáltatni az »ubi bene ibi patria« elvnek és azoknak a kozmopolita elméleteknek, melyek a nagy tőke révén követelnek maguknak egyenlőséget, igazságot, úgy, a mint hallani előbb szerencsém volt. Igenis, én a gazdasági politikában ágy, a hogy azt felismerte a nagy Németország, felismerte Ausztria, az igazi magot abban találom hogy a törvényhozás minden alkalmat megragad arra, hogy elsősorban a parasztot biztosítsa és azt mentse meg az állam részére; (Úgy van ! Zajon helyeslés bál- és szélső baloldalon.) mert csak az az ország lehet boldog, a hol a munkának és szorgalomnak gyümölcsöztetése biztos és a nemzet meg van óva attól, hogy máról-holnapra vándorló elemek tartsák fenn, hanem igazán tőzsgyökeres nemzedék tartsa fenn az államot alkotmányával, történelmi hivatásával és jövendőjével együtt. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Azért, t. képviselőház, a mennyiben ezen kardinális elvre már most is rámutattam, már most is jtdzern, hogy abban a pontban aztán, a melyet Komjáthy Béla t. képviselőtársam teguap említett, föltétlenül egyetértek vele : hogy tudniillik nemcsak a nagy tőkével, de a nagybirtokossággal szemben is meg akarom védeni a kisbirtokost és középbirtokost minden túlkapással szemben. És e tekintetben konkrét propozicjzióval is szándékozom előállani. T. képviselőház! Ezek általánosságban megjegyzéseim arra vonatkozólag, hogy a törvényjavaslatot én nem helyeslém. De kénytelen vagyok számolni azzal a helyzettel, a mely mindnyájunk előtt ismeretes és mindenki által hangoztatott: hogy tudniillik kompromisszum, a mi előttünk fekszik, s hogy ez annyit jelent, hogy a ki ennek a kompromisszumnak az alapelveivel homlokot akar iitni, legyen készen arra, hogy álláspontja nem fogadtatik el. Én nem vagyok részese ennek a kompromisszumnak s ennélfogva nem is volnék köteles azt respektálni. De azzal az opportunitás szempontjából még is számolnom kell, hogy nincs kilátás arra, hogy kardinális elvekkel a törvényjavaslatnak megszorítását érhessem el; tehát arra a nem várt eshetőségre, hogy és a mennyiben a képviselőház a javaslatot elfogadja, foglalkoznom kell annak részletes intézkedéseivel is; és itt egy pár gyakorlati kérdésre akarok rátérni. T. képviselőház! Én egy nagy félreértést szeretnék eloszlatni. (Halljuk! Halljuk!) Meglehet, hogy tegnap Komjáthy Béla t. képviselőtársam beszédét rosszul értettem. Azt láttam, hogy idáig a mezőgazdák és az ipari szeszfőzdék állottak egymással szemben és ezeknek az érdekmérkőzéseknek a szüleménye ez a törvényjavaslat. Ha jól értettem a t. képviselőtársam tegnapi beszédjét, ő egy harmadik faktort akar ebbe az érdekharczba beilleszteni. Tudniillik a törvényjavaslat felveszi — nézetem szerint helyesen, — azt azt elvet, hogyha már prémiumot adunk, az csak azoknak adható, a kiknek szeszfőzdéjük a mezőgazdasággal kapcsolatban kétségtelen tulajdonuk. Azokat az indokokat, a melyeket a pénzügyminiszter ár erre vonatkozólag tegnap felhozott, teljes mértékükben osztom és elfogadom. Komjáthy Béla J. képviselőtársam ebből a szempontból nehezményezi ezt a javaslatot. Ha jól értettem, akkor ennek gyakorlati konzequencziája mi lehet? Ipari szeszfőzde nem jön itt számításba, csak mezőgazdasági szeszfőzde. Ha a mezőgazdasági szeszfőzőnél nem kötjük ki azt a feltételt, hogy csak a tulajdonos kérheti a kontingenst, akkor ki lesz az a harmadik, a ki azt kérhesse? A szeszfőzde felállítója, a bérlő. Komjáthy Béla: Nem, a tulajdonos. Azt akarom, hogy ne legyen imperative a föld tulajdonosára korlátozva! Polónyi Géza: Ha valaki tulajdonosa a földnek, de nem tulajdonosa a szeszfőzdének, akkor az annak csak bérlője lehet. Mert ha valaki saját tulajdonán építi a szeszfőzdét, az a szeszfőzdének is, a birtokának is a tulajdonosa, tehát csak egy harmadik személyről lehet szó, az úgynevezett bérlőről, a kinek a nevében én nem akarok semmiféle jogokat akczeptálni, mert nem akarom fentartani azt az állapotot, hogy a bérlő a tulajdonossal kötött nem ritkán uzsorás szerződés alapján kihasználja a kontingens jogát és teremtsen egy telekkönyvileg sem létező olyan állapotot, hogy van egy szeszfőzde, a mely igaz ugyan, hogy X tulajdonosé, de annak kontingense nem azé, hanem egy harmadiké, a bérlőé, a ki felállította a szeszfőzdét. Ezt semmi körülmények között akczeptálandó dolognak nem tartom, már csak azért sem, mert kiszolgáltatása volna épen a legszegényebb és legsujtottabb vidéknek a bérlő nzsoráskodása számára a tulajdonosok ellen.