Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-575

675. országos ülés 1900. május"*ll-éu, pénteken. 31 Én nem hiszem, hogy t. képviselőtársam ezt czélozta volna . . . Komjáthy Béla: Nem! Polónyi Géza: . . . Tudom is, hogy nem ezt czélozta, de azon beszéd után, a melyet mondott, számon kell kérnem azt, hogy miért ellenezzük, vagy elleneznők azt, hogy a föld tulajdonosa egy legyen a szeszfőző tulajdonosával? Komjáthy Béla: Nem értett meg! Polónyi Géza: Lehet, hogy nem értem, de legalább alkalma, lesz t. képviselőtársamnak a részletesebb megmagyarázásra. Tovább megyek, mert én a törvénynek ebben a pontjában hézagot látok. A t. pénzügyminiszter úr ugyanis szives volt tegnap kifejteni, nézetem szerint teljesen korrekté, hogy szemben azokkal az aggályokkal, a melyek, ha nem is olyan nagy mértékben, mint a hogy azt Komjáthy Béla képviselőtársam tegnap igazolni akarta, ele kisebb mértékben kétségtelenül léteznek, abban a tekintetben, hogy a kisbirtokos számára szeszfőzde felállítása, miután nagyobb költséggel jár, majdnem lehetetlen, a t. képviselőház a mezőgazdáknak az egyesületi, jobban mondva szövetkezeti szeszfőzdék létesítését törvényhozásilag biztosítja. A t. miniszter úr ki is jelentette, hogy neki is ez az álláspontja, sőt utalt a törvényre, a mely egyenesen utal arra, hogy az ilyen szeszfőzde czéljából létesült szövetkezetek számára ez a dolog lehetséges. Itt aztán tényleg igaza lesz Komjáthy Béla t. képviselőtársamnak, hogy a törvényjavaslat, a mint az jelenleg szövegezve van, kétségtelenül okot szolgáltat arra a feltevésre, (Ügy van! a szélső hátoldalon. Az elnöki széket Vérezel Dezs'ó foglalja el.) a melyet különben tegnapi beszédében a miniszter úr megezáfolt, hogy a mezőgazdák számára a szövetkezeti úton való egyesülés kizárása czéloztatott. Ennélfogva gondoskodnunk kell olyan szövegről, a milyent én majd elő is fogok terjeszteni, a mely kétségen kivül helyezi azt, hogy ezen törvény által a mezőgazdák számára való szövetkezés és ezen az úton szeszfőzdék felállítása nemcsak kizárva nincsen, hanem ellenkezőleg, propagáltatik. De akkor is nem bérlők, hanem tulajdonostársak egyesülnek. Most rátérek arra a pontra, a mely beszédemnek tulajdonképen lényege. Teljesen egyetértek Komjáthy Béla t. barátommal, hogy a nagybirtokkal szemben a kisbirtokosnak, a menynyire csak lehet, törvényhozásilag védelem biztosítandó, hogy a kis ember, ha másként nem, szövetkezeti úton egyenlő viszonyok közt létesíthessen szeszfőzdét, mint a nagybirtokos. Vártam, hogy gyakorlati megoldási módok fognak proponáltaim; ilyeneket azonban nem hallván, magam hozok fel két-három ilyen módozatot. Az első, — a mit, fájdalom, nem lehet keresztülvinni az 1899 : XX. törvényezikk módosítása nélkül, — az volna, hogy 50 hektárig — csak példát mondok, — legyen három liter a maximális arányszám, 50 hektáron túl 250 hektárig legyen két liter; azon túl pedig egy liter. Ezzel a nagybirtokos semmiféle hátránynyal sem sújtatnék, mert a kinek ezer holdakra menő birtoka van, az egyliteres arányszám mellett is megtalálja a maga kontingensét, míg a kisbirtokosnak szüksége van a három liter maximális arányszámra. Hogy ez mennyire nem sérelmes a nagybirtokosokra nézve : erre nézve utalok az országos magyar gazdasági egyesület által benyújtott kérvényre, a melyben ők maguk mondják: »Kívánatosnak tartanok tehát, ha az új törvényjavaslat vagy novella kimondaná, hogy egy mezőgazdasági szeszgyár minden hektár után naponként csakis egy liter törzskontingenssel lirhat, és hogy ezen mennyiség feletti törzskontingens kisajátítás xítján levonatik.« Állapodjunk meg e dolognál. A t. gazdasági egyesület ezzel természetesen el akarta érni, a mit mi könnyen felfedezünk benne, hogy ennek a három liternek egy literre való leszállítása által ők még előnyösebb helyzetbe jussanak, vagyis, hogy a nagybirtoknak még nagyobb előnye legyen a kisbirtok felett. De maradjunk meg az ő kívánságuknál, a 480 literen felül való kontingensnél és fogadjuk el, a mit ők maguk akarnak, hogy a nagybirtoknál legyen egy liter az arányszám, a kisebb birtokosoknál pedig úgy, a mint mondám, például 50 hektárig három liter; 250 hektárig két liter és azontúl egy liter. Ekkor megadtuk a nagybirtokosoknak, a mit kértek, de egyúttal a kisbirtokosoknak is nyújtottuk azt a védelmet, a mit ezekkel szemben feltétlenül megkövetelhetnek. Konkrét propozicziót is tennék erre vonatkozólag Írásban, de ez csak az 1899 : XX törvényezikk módosításával lévén elérhető, kérem a t. pénzügyminiszter urat, hogy azon esetre, ha ezen álláspontom helyességét osztja, méltóztassék gondoskodni arról, hogy ez a novelláris módosítás minél előbb a képviselőház asztalára kerüljön. Azonban én egy második konkrét és igen fontos propoziczióval akarok a tisztelt ház elé járulni. Nagyon kérem különösen függetlenségi párti t. képviselőtársaimat, hogy ezen törekvésemben engem támogatni kegyeskedjenek. (Ralijuk! Halljuk!) Miről van szó? Arról, hogy mindnyájan egyetértünk abban, hogy a kisbirtokosok és a kis mezőgazdák megvédendők és a mennyire csak lehet, a mezőgazdasági szeszfőzdék számára biztosított kontingensből minél többet juttassunk a kisbirtok számára. Lehet-e ezen ma még ezen törvényjavaslat keretében is 12*