Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-575

575. országos ülés 1900. május 11-én, pénteken. gö, embernek, a kinek egy katasztrális hold földje van, mert az ő okoskodása szerint úgy áll a dolog, hogy miután a törvény három literben állapítja meg a termelési költségnek a maximumát, a kinek egy hektár földje van, azaz, a ki bir másfél katasztrális hold földdel, ennélfogva eléri már ezt a három literes arányt. Hát, t. képviselőház, ahhoz az igazán érdekes és meglehetős tudományos apparátussal feldolgozott beszédhez ez a tétel egyáltalában nem illett, mert ez azt bizonyította, hogy a t. képviselő úr a törvénynek idevonatkozó részét egyáltalán figyelmen kivül hagyta. Á dolog tudniillik így áll: Az 1899 : XX. törvényczikk idevonatkozó 5, §-a második részének b) alpontjában a következőket mondja (olvassa): »A szeszfőzdének üzletteijedelme az egyes havi bejelentési időszakokban naponként átlag hét hektoliter alkohol termelését meg nem haladhatja.« Tehát jól méltóztassék megérteni, nem három liter, hanem hét hektoliter a naponkénti átlag maximális termelés. Most mi következik? Csak az arány megállapításánál vétetik figyelembe naponként és hektáronként a három liter; majd később mondom meg. hogy miért van így. Azt mondja továbbá ezen b) alpont (olvassa): »és annak a mezőgazdasághoz tartozó szántóföldek, rétek és legelők területéhez olyan arányban kell állnia, hogy a havi bejelentési időszak egy-egy üzleti napjára eső átlagos alkoholtermelés hektáronként három liter alkoholt meg ne haladjon.« Hát, t. képviselő úr, ezt alaposan félre méltóztatott érteni. Itt tudniillik az arány kiszámításáról van szó, a mely arányba nemcsak az a szántóföld veendő be, a hol az a krumpli terem, hanem az a mezőgazdasági egész komplexum, rétekkel, legelőkkel együttvéve, úgyannyira, hogy a törvény gondoskodik arról is, hogy az illető szeszfőzdének tulajdonosa nem is a saját termését kell, hogy felhasználja, mert még ezen három literre tett átlagos arányszámításnál is megtörténik, hogy nem termeli ezt a mennyiséget, a három litert, úgy, hogy kénytelen a szomszédjától vásárolni idegen termeivényt. Ha a t. képviselő úr ezt figyelembe vette volna, akkor nem juthatott volna el oly konkhizumra, a mely azt mondatja vele, hogy egy katasztrális hold is elégséges arra, hogy valaki ezt a termelési maximumot ki tudja állítani. De érdekesebb ennél Hieronymi Károly t. képviselő urnak az a nyilatkozata, a midőn azt mondja, hogy legyen jogbiztonság, egyenlőség és igazság. Ez azonban nála csak az aradi szeszgyárakig tart. Az ő egyenlősége és igazsága úgy áll, hogy mindjárt ugyanabban a beszédben elmondja, hogy prémiumokat nem szabad adni . csak a felföldön krumplit termelő gazdának, a KÉPVH. NAPLÓ. 1S9S-Í901, XXIX. KÖTET. magtermelő magyar gazdának azonban prémiumot adni nem szabad. Ez a szerinte való egyenlőség, a szerinte való igazság. Az én felfogásom az, t. képviselőház, hogyha már az állam egyáltalában ad prémiumokat, azt nem adhatja egyeseknek, sőt még egyes területeknek sem; hanem hogyha egyáltalában ad prémiumot, a mit részemről helytelennek tartok, azt csak úgy adhatja, hogy az mindenkinek egyaránt osztassék be. Hogy miként kell az aránytalanságokat kiegyenlíteni? Nem prémiumok kiosztogatásával, hanem a helyes adótörvények megalkotásával. Arr.i a felföldi emberre nézve, a kinek rosszabb a földje, mint az alföldié, és a ki a Felföldön nem termelhet mást, mint krumplit vagy kükoriczát a legjobb esetben, míg az alföldi embei^ a kinek fekete földje van, búzát termelhet, arra az em* bérre nézve az adótörvényekben keli a helyes arányt megállapítani, hogy hogyan védelmezzük meg versenyképességét az alföldi gazdával, a. jobb föld birtokosaival szemben. Mert ha nem így volna a dolog, t. képviselőház és mélyen tisztelt képviselő úr, hogy tudniillik a magtermeiők a számukra adott prémiumoktól elesnének, méltóztatik tudni, hogy mi következnék be gyakorlatilag? Ne értsen engem félre a t. képviselő úr, én nem őt akarom ezzel érinteni, csak az ő informátorait. Méltóztatik tudni, hogy mi következnék be? Az következnék be, hogy például egész Arad vidékén, a hol rendkívül gazdag és dúsan termő talaj va adi szeszgyár minden konkurreneziától menekülne; tudniillik a magtermelő vidék nem kapván prémiumot, az ipari szeszfőzde brillírozna és virágoznék minden konkurrenczia kizárásával. Ugy-e bár, t. képviselőház és mélyen tisztelt képviselő úr, hogy az egyenlőséget és igazságot a t. képviselő ár sem így értelmezi? De gyakorlatilag a dolog egyenesen ide vezetne. Már most, t. képviselőház, hogy ha már ennél a thémánál tartok, a gyakorlatiasság szempontjából engedtessék meg nekem, a ki ismerem az odavaló viszonyokat, hogy legalább kis részben okát adjam annak, miért foglalok állást a mellett, hogy, ha már vannak prémiumok, azok a mezőgazdaság számára adassanak nagyobb mértékben, és hogy miért merült fel az az érdekharcz a gazdaközönség és az ipari szeszgyárak között. Méltóztassék Aradon megkérdezni, t. képviselőtársam, hogy nem igaz-e, a mit mondok? Vannak ott öreg emberek, a kik emlékeznek reá, hogy az aradi szeszgyárnak jelenlegi tulajdonosa, még nem is olyan régen, a gyalupad mellett állt éS méltóztassék megnézni, hogy az az aradi ipari szeszgyár mondjuk 40—50 esztendő alatt hányszorosan sokszorosította meg tőkéjét. Nem irigylem tőle ezt a haladást, de azt a tényt mégis -.szabad konstatálni, hogy ugyanakkor, a midőn a felvidéken a mezőgazdasági szeszgyárakat egy12