Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-575

gg 675. országos fllés 1900. május 11-én, pénteken. első dolog az, hogy azok az urak, kik, mint előttem szóló t. képviselőtársam Hieronymi Károly is, feltárják a prémium-rendszernek mindenféle árnyoldalait és észreveszik azt is, hogy a termelési, vagy kiviteli prémium czíméu adott állami bonifikáczió természetszerűleg az érdekkörök közötti összeütközésre kell, hogy rezesen, a helyett, hogy ebből a helyes konkluzumot levonnák, hogy tudniillik a prémium-rendszer maga az, a mely alapjában nemzetgazdaságilag káros és hibás, akkor, mikor belátni kénytelenek, hogy a különben közgazdasági szempontból semmiféleképen nem helyeselhető prémiumok, azokon az eredményeken kivűl, a melyeket egy más alkalommal elmondott beszédemben kifejtettem, közgazdaságilag is károsak, s hogy ezen konkrét esetnél nyilvánvalóan az iparnak a mezőgazdasággal való homlokütését, is előidézték : akkor, mondom, midőn ezt észre veszik, nem jutnak arra az egyedül helyes konkluzumra, hogy ezen prémium-rendszer helyett át kell térni a gazdasági önállóságnak, külön vámterületnek azon helyes alapjára, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon) a hol a prémium-rendszer kiküszöbölhető, a hol mindezek a visszásságok, az érdekköröknek ezen tülekedése a gazdaságnak és így az országnak javára is mellőzhető. Már most, t. képviselőház, mielőtt rátérnék az egyes részletek taglalására, általában ki kell jelentenem, hogy én nem szándékozom itt a prémium-rendszer kérdésével most újabban foglalkozni, mert egy alkalommal e házban már kifejtettem, hogy miért vagyok annak általában ellensége. De mint konkluzumot levonom a magam számára azt, hogy én semmiféle olyan törvényjavaslathoz, a mely a prémium-rendszeren épült fel, elvi szempontból a magam részéről hozzá nem járulok. Miután pedig eddig tudtommal a függetlenségi és 48-as pártnak is a közgazdaság terén ez volt álláspontja: megvallom, kissé meglepett, hogy e párt részéről a tegnapi napoa az általában való hozzájárulás jelentetett ki ezen javaslathoz, avval a feltétellel, hogyha a korrektimmok a részletes vita során meg fognak tétetni, akkor azt részleteiben is elfogadja a párt, illetőleg azon esetben, ha nem fogadtatnak el a korektivumok, akkor végső szavazásban elveti a javaslatot. Nem járulhatok másodszor elvi szempontból semmiféle olyan törvényjavaslathoz, a mely a közös vámterület fentartásának kedvez. De mindezeken kivül— hogy elvi enuncziáezióimmal végezhessek — ennél a dolognál, mint általában véve sok más törvénynél, szintén sajnosán tapasztalom, hogy miként rohan hányat homlok az állam az ő törvényhozási intézkedéseivel az egyszer szent Simonról elkeresztelt, tényleg azonban Saint-Simóntól eredő kollektiv szocziálizmus karjaiba. Semmiféle monopóliumnak, semmiféle termelési kontigentálásnak éu közgazdasági szempontból híve egyáltalában nem vagyok és nem leszek. A szabadtermeíés és az, hogy ki-ki saját tulajdonát az adótörvények által nyújtott korlátok között tetszése szerint és úgy értékesíthesse, a mint az a maga javára legjobb, ez az egyedül helyesés az ős jogokon nyugvó gazdasági princzipium, a melyet minden szocziálpolitikai kollektiv tendencziákkal szemben a magam részéről egyedül megfelelőnek tartok. T. képviselőház ! A gyakorlati részt véve, Hieronymi Károly t. képviselő úr azt mondja, hogy ez a harcz kifejlődött, azért mert a kontingens és a prémium szította azt fel. Ez alapjában téves és teljesen elhibázott állítás. Először konstatálnom kell azt, t. képviselőház, hogy a szesz-áraknak abban a bizonyos fatális és kritikus időszakban való leesése nem avval a törvénynyel és nem a kontingens-kérdéssel függött össze, hanem két más dologgal : elsősorban avval, hogy rendkívül nagy készletek voltak felhalmozva, a melyek értékesítést kerestek, másodszor pedig összefüggött avval, hogy a galiczíai rendkívül olcsó produkezió mellett s a csempészet útján is betóduló szeszszel szemben a versenyt a mezőgazdasági szeszgyárak nem voltak képesek az ország határán fenntartani. Már most, t. képviselőház, a harcz, a mely jelenleg itt foly, nem csupán a prémium miatt, hanem azért ütött ki, mert az áremelkedés következett be. Hiszen a prémium azelőtt is meg volt, mielőtt a két faktor között e harcz kifejlődött volna, de harcz azért mégsem volt. De ma, midőn a 19 forintos és a 19 forint 50 krajezáros árak mellett, kombinálva a prémiummal, a haszon biztosított és nyilvánvaló, természetes dolog, hogy a harcz kifejlődött. Ha ez az árdepresszió folytán lemegy például 16 vagy 17 forintra, legyen meggyőződve a t. képviselő úr, rögtön megszűnt akár a kontingens, akár a prémium is ingerlő tényező gyanánt közreműködni arra, hogy az ipari és mezőgazdasági szeszgyárak között ez a versengés tovább folyjon. Én rendkívül nagy figyelemmel hallgattam azokat, a miket Hieronymi Károly t. képviselőtársam elmondott, és mielőtt tulajdonképeni tárgyamra rátérnék, engedtessék meg annak kimutatása, hogy ama fülbemászó és érdekes érvelésben, a melyet a t. képviselő úr itt előadott, milyen furcsa és sajátságos ellentéteket fedeztem fel az ő beszédében, és az az alaposság, a melyre a t, képviselő úr különben igényt tarthat iménti beszédje után, mivé lesz, ha kezembe veszem a törvényt. A t. képviselő úr, tudniillik azt mondta, hogy Magyarországon egy millió mezőgazda van; ebből csak ötszáz az, a ki a kontingens alapján szeszgyártásban részt vehet mint önálló mezőgazda; pedig szerinte joga volna ehhez minden egyes