Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-575

575. országos ülés 1000. májns 11-éii, pénteken. 87 Rakovszky István: Miért? . Hieronymi Károly: Itt két érdek áll egymással szemben. Ne helyezkedjünk arra az álláspontra, hogy attól vegyünk el, a kinek van, és adjunk annak, a kinek szüksége van, mert akkor kommunizmusra jutunk, azt pedig bizonyára a t. képviselőtársam sem óhajtja. Ismétlem, én nem csodálom, hogyha bennük a legélénkebb aggodalmak keltek fel; és én, t. pénzügyminiszter úr, nem annyira ezen törvényjavaslatot, mely ma a ház asztalán fekszik, mint inkább az egész irányzatot, a mely a kontingens felosztásánál 1888-tól folytonosan kö vettetik, nehezen tudom összeegyeztetni a kormány általános gazdasági politikájával. Mert mi mindnyájan úgy vagyunk meggyőződve, hogy az országnak nagy kárára van ez a roppant egyoldalú termelés, ez az egyoldalú mezőgazdasági jelleg. Arról meg vagyunk győződve mindanüyian, hogy az államnak nagyon érdekében á'l ipart teremteni. A társadalmi tényezők igyekeznek ezen, a kormány törvényhozási és más intézkedéseket tesz, hogy minden áron ipart teremtsen ebben az országban. Ámde, hogy az ipar valahol meghonosúljon, ahhoz a kedvezményeken kivííl arra még nagyobb szükség van, hogy teljes jogbiztonság legyen, és a nyugodt fejlődést semmise zavarja, szükséges az a hit, hogy a törvényhozási intézkedések hozzáférhetlek erősséget képeznek, hogy a kormány mindenkinek, tekintet nélkfíl osztályra és vagyoni helyzetére, egyforma mértékkel mér. Ott, a hol ez a hit meging, hiába az állam minden erőfeszítése, (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) nem fog ipart teremteni. T. képviselőház! Ámbár, a mint méltóztatik látni, több irányban voltak észrevételeim, nem annyira a jelen törvényjavaslatra, — mert őszintén mondom, azok az észrevételek, a melyek magára a törvényjavaslatra vonatkoznak, nem bírtak volna felszólalásra, — hanem arra az egész politikára, a mely a szesz megadóztatása tárgyában követtetik, és ezek sem annyira a jelenlegi t. pénzügyminiszter úr czímére szólanak, mert a mint kifejtettem, az előzményeket nem ő rakta le, azokat 8 ma nem ignorálhatja, — mondom, — ez észrevételeim daczára abban a helyzetben vagyok, mint tegnap felszólalt t. képviselőtársaim, hogy a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom, és bátor leszek ezt különösen indokolni. (Halljuk! Halljuk!) A mint beszédem elején mondtam, ez a törvényjavaslat kompromisszum két ellenkező áramlat között. Kompromisszum, a mely nemcsak tisztán a mezőgazdasági és szeszipar között van, hanem van az újabban keletkezett mezőgazdasági szeszgyárak és a régiebbek között. Ne méltóztassék elfelejteni, hogy az 1899: XXII. tcz., a mely az én nézetem szerint mostohán bánt el az ipari szeszgyárakkal, még nagyobb igazságtalansággal járt el a régi mezőgazdasági szeszgyárakkal szemben, mert az 1899: XXII. tcz. folytán a régi szeszgyárak kontingense nagyon alacsonyra szállott le és ezeknek törzskontingensét most ki kell egészíteni, ennélfogva, ha most ezt a törvényjavaslatot nem fogadjuk el, az egész szeszipart megint ( bizonytalanságba, hátrányos helyzetbe hozzuk. B-s minthogy nekem az a meggyőződésem, hogy egy béke, vagy legalább fegyverszünet, — mert nem tudjuk, hogy ez a törvényjavaslat békét vagy fegyverszünetet jelent-e, — mindkét félre nézve jobb egy kétséges háborúnál, annálfogva azt gondolom, hogy a mai helyzetben a t. ház helyesen fogja tenni, ha a törvényjavaslatot általánosságban elfogadja. Késztet erre még egy más indok is. Ez a törvényjavaslat a t. pénzügyminiszter úrnak meghatalmazást ad a kezébe. Azok az esetleges bajok, melyeket ezen törvényjavaslat intenczióíra és intézkedéseire nézve bátor voltam felhozni, nagy részben orvosolhatók, vagy legalább javíthatók a végrehajtás körében. Mert ez a törvényjavaslat nem köti meg a pénzügyminiszter úr kezét sem abban az irányban, mennyi új szeszgyár létesíttessék, sem abban az irányban, hogy hol létesíttessenek azok; és ha a t. pénzügyminiszter űr ezen újonnan létesítendő szeszgyárakat mind a felvidékre utalja, a hol azokra csakugyan mélyreható szükség van, azt hiszem, hogy az ország közgazdasága érdekében nagy szolgálatot tehet. (Helyeslés. Úgy van! jobbfelöl.) Ez a bizalom is, hogy a t. pénzügyminiszter úr ebben az irányban fogja a törvényjavaslatot végrehajtani, hozzájárul ahhoz, hogy a törvényjavaslatot általánosságban elfogadjam. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Lukáts Gyula jegyző: Polónyi Géza! (Felkiáltások: Öt percznyi szünetet kérünk!) Elnök: Öt perezre az ülést felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki székei Tallián Béla alelnök foglalja el.) Elnök: T. ház! A folytatólagos ülést megnyitom. /Buzáth Ferencz jegyző: Polónyi Géza! /Polónyi Géza: T. képviselőház! Rendki vífPtanúlságos és sok tekintetben példadó e vita, mely jelenleg a képviselőházat foglalkoztatja. Elsősorban örvendetes jelenség gyanánt kell levonom belőle azt a tételt, hogy végre elérkezett az ideje annak, hogy Magyarország törvényhozása a kenyérkérdéssel alaposan és a törvényhozáshoz méltóan foglalkozzék. Ha azonban e vita mélyére akarunk látni, két irányban kell abból egy helyes konkluzumot levonnunk. Az