Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.
Ülésnapok - 1896-574
874. országos ülés 1900. május 10-én, csütörtökön. 71 felhatalmazás útján, rendeletileg megszüntette ezt az eljárást, az nem az agráriusok kívánságára történt, miután a kormány abban az esetben, ha nem látta volna elkerülhetetlenül szükségesnek ezt az intézkedést, semmiesetre sem engedett volna, mert a kormány semmiféle befolyásnak, ha meg van győződve, hogy az az ortzág hátrányára szolgál, nincs jogosítva engedni. De ez a kérdés a törvényesség kérdésévé vált a kiegyezési tárgyalásoknál. Méltóztatnak igen jól tudni, hogy az 1882. évi törvény e tekintetben az identitásnak konstatálását feltétlenül és világosan megkívánja. (Igaz! ügy van!) Az identitásnak konstatálása pedig itt gyakorlatilag keresztíílvihetetleuné vált, és mivel a kormány számtalan kísérlet, az illető érdekeltek meghallgatása és számtalan tanácskozás után, arról győződött meg, hogy az identitást itt megtartani nem lehet, az az illetők érdekével ellenkezik, az identitás ellenőrzése pedig hatósági felügyelet gyakorlása által a malmok helyzetét lehetetlenné, tarthatatlanná teszi, és miután másrészről Ausztria, mint velünk szerződéses viszonyban álló fél, hivatkozva a törvényre, azt követelte, hogy tessék megszüntetni ezt az eljárást, mely a törvénybe világosan beleütközik, természetesen nem maradt más hátra, mint az, hogy a magyar kormánynak bele kellett nyugodnia abba, hogy ha a törvénynek megfelelő módon ez az eljárás nem gyakorolható, akkor szüntettessék meg. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) Ez volt az oka az őrlési eljárás megszüntetésének s nem az agrárius törekvések diadalmaskodása. Ezek után Komjáthy Béla képviselő ár beszédével kell foglalkoznom, ki egy igen hosszú bűn lajstrommal támadta meg ezt a törvényjavaslatot, és támadott meg engem. A t. képviselő úr kritikáját nem is ezen javaslaton, hanem az ezt megelőző 1899 : XXII. törvényczikken kezdte meg, és kifogásolta azt, hogy az Öt nap alatt lett keresztülhajtva, és ime alig egy év múlt el, már kénytelenek vagyunk azt módosítani, a miből a képviselő úr azt a következtetést vonja, hogy nem lehetett komoly megfontolás eredménye az a törvény, mert már is módosítani kell, pedig az agrárius igények már akkor is ismeretesek voltak a kormány előtt, miért nem vette azokat már akkor tekintetbe, miért nem honorálta azokat már akkor, most nem kellene a törvény módosítását proponálni. Én konezedálom, hogy az 1899 : XXn. törvényczikk talán öt nap alatt, de mindenesetre rövid idő alatt vált törvénynyé; és a kik vissza tudnak emlékezni az akkori viszonyokra, jól tudják azt is, hogy miért. Méltóztatnak tudni, hogy az akkor feuforgott politikai viszonyok következtében meglehetősen elkéstünk minden törvényalkotási munkálattal. Összegyűlt sok mindenféle teendő, ezeket gyorsan le kellett tárgyalni, és sietni kellett ezen törvénynek megalkotásával, ha a gazdák érdekeit a legnagyobb károsodásnak nem akartuk kitenni. A gyorsaság igenis meg volt, de nem volt meg a meggondolatlanság, mert hisz az a törvény sem jött létre a kormány egyoldalú elhatározásából, akkor is meghallgattattak az érdekeltek mindkét részről anket-tanácskozmányban, figyelembe vétettek, a mennyire csak a közérdek megengedte, mindkét félnek kívánságai, és én nem emlékezem, hogy valami fontosabb kívánság nem teljesíttetett volna, és hogy ne reflektáltunk volna már akkor is mindenre, a mi úgy az egyik, mint a másik részről, mint kívánság felhozatott. Azonban arra, hogy az emelkedett szeszárak és bizonyos mesterséges agitáczió következtében oly rohamosan fognak szaporodni a mezőgazdasági szeszfőzdék, ezen törvény megalkotása után, sem az anket-tanácskozmány nem volt elkészülve, sem én, mert egyáltalában senkisem tudta megmond mi, hogy a viszonyok úgy fognak alakulni, hogy az akkor megalkotott és az akkori viszonyoknak megfelelő törvény már rövid idő múlva olyannak fog bizonyulni, a mely kiegészítést kivan. Mindenki tudja, hogy mire volt visszavezethető a mezőgazdasági szeszfőzdék rohamos felszaporodása, és én azt hiszem, hogy ha a kormány a beállott és az ő hibája nélkül beállott viszonyokkal — mert hiszen szintén engedélyhez volt kötve a szeszgyár felállítása, — nem számolt volna, mindenesetre igen súlyos megtámadtatásoknak lett volna kitéve. De hogy akkor már nem lettünk volna mi figyelemmel a mezőgazdasági szeszfőzdék érdekeire és fejlődéseire, ez ismét nem felel meg a tényeknek, hiszen abban a törvényben ki van mondva, hogy az első évben mindjárt 13.000 hektoliter az új mezőgazdasági szeszfőzdéknek adatik, azonkívül 40.000 hektoliter volt fentirtva a további fejlődés lehetővé tételére. Azt, hogy ez a 40.000 hektoliter már az első évben szükségessé fog válni, sem én, sem a szaktanácskozmány előre nem láthatta. így állván a dolog, gondoskodni kellett a felmerült igények kielégítéséről; nem lehetett megengedni azt sem, hogy a mezőgazdasági szeszfőzdékbe befektetett nagy tőkék kamatozatlanúl heverjenek, és így jött létre ez a törvényjavaslat, a mely kétségen kivííl éles ellentéteknek képezi folyományát. De én, részemről, abbau a körülményben, hogy úgy az egyik, mint a másik oldalról alig merült fel egy pár dolog, a mi a törvényjavaslatban kifogásoltatik,elég jelét látom annak, hogy sikerült a kormánynak megtalálni azt a helyes középutat, a mely az adott viszonyok közt egyáltalában lehetséges volt. (Úgy vem! a jobboldalon.)
