Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-574

5?4, országos Illés Í90Ö. május 10-én, csütörtökön. ö'

! például, hogy ne vehesse senkise rossz néven. Eu például csekély földbirtokomnak intenzív kihasználása okából egy mezőgazdasági szeszgyárat akarok felállítani. Hiszen én, t. ház, talán valamennyire bele tekintettem e kérdésbe, de nem merem állítani, hogy azzal a szakértelemmel, azon technikai ismeretekkel birok, s hogy a törvénynek minden szövevényét annyira ismerem, hogy ne lehessen minden perczben összeütközésem a pénzügyi kötelességszerű ellenőrzéssel. (Mozgás a szélső baloldalon.) Már most, uraim, ha nem akarunk elfogultak lenni, annak a gyárnak prosperálását csak akkor biztosíthatjuk, ha oda szakértő embert állítunk, a kinek érdekében van azt akként kihasználni, hogy a befektetett tőkének legitim haszna meg is legyen. S azért a vállalkozót eltiltani attól, hogy az én földemmel összeköttetésben saját rizikójára megcsinálja az iparvállalatot, a mely neki is megadja a hasznot, s az én földemnek is legnagyobb hasznára válik, ez, méltóztassék elhinni, a kisbirtok igényeinek elfojtása. (Ügy van! Ügy van í a szélső baloldalon.) Polónyi öéza: A bérlőknek kiszolgáltatni a kisbirtokosokat! Barta Ödön: így meg az uzsorásoknak szolgáltatják ki! Komjáthy Béla: Polónyi Géza t. képviselő úr más nézetben van. Meg fogjuk tőle hallani, talán majd előadja bizonyítékait. Nem tudom, van-e neki annyi tapasztalata e téren, mint nekem, de mondhatom neki, hogy én Szabolcs vármegyében és általában azon vidéken, nagyon sok birtokost ismerek, a ki szeszgyárat állított fel s a kinek a szeszgyárfelállítás bukását, vagyoni romlását okozta. Miért? Mert szakértelemmel nem birt, mert azon törvényeknek szövevényeit nem ismerte úgy, a mint kellett volna ismernie, holott a vállalkozás útján, — mert meg lehet kötni szerződésileg a birtok javára, és én e mellett vagyok, — ha vállalkozás útján lehetővé tesszük a szeszgyár üzemét, akkor azon ember anyagi romlása nem következik be föltétlenül, csakis a birtok intenzív kihasználásának alapján teremtetik meg. De hát, t. ház, ha igazsága volna Polónyi Géza t. képviselő úrnak, akkor hogy tudja összeegyeztetni azt a tényt, hogy a most meglevő gazdasági szeszgyárak legnagyobb része, 102 kivételével, épen azon módon van felállítva, és épon úgy működik, a hogy én mondom, (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) sőt ez a törvényjavaslat is ezt a létező állapotot szankcziónálja, és azt fenn is tartja ? Polónyi Géza: Részben félre méltóztatik érteni! Komjáthy Béla: T. ház i Én azt hiszem, hogy azok az elleumondások, a melyeket az én felszólalásom eleje maga után vont, talán most már utólagosan olyan jogosultaknak nem tűnnek fel. Mert távol legyen tőlem, hogy én mint magyar ember, és mint magam is birtokos — szegény ember ugyan, — ne arra törekedném, hogy a mezőgazdasági szeszgyártást előmozdítsuk; esak abban különbözünk, hogy én a rosszabb talajú birtoknak, a kisebb exiszteucziának akarom azt biztosítani, mert nekünk elsősorban az a kötelességünk. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! Ezt vártam, hogy azt fogják erre mondani, hogy helyes; tehát a^kor már most menjünk annak bizonyításába, a mit előbb megtagadtak. Tegyük fel, hogy valamely felföldi birtokosnak van annyi pénze, hogy a kontingens hektoliterének megfelelő 10 korona óvadékot leteszi. Már most ő, ha jelentkezik, a mint tudja a miniszter úr, megkapja vagy a rendes 480 hektolitert, ha a minimumot veszem, vagy 720-at, ha a maximumot veszem a kontingensben. Mikor ezt megkapja, akkor egy komoly, számító gazda gondolkozásával számot vet magával: Most már megvan a kontingens, de hát a kontingens papiroson nem ér semmit; most fel kell építenem és be kell rendeznem azt a szeszgyárat. Már most akad-e olyan gondos gazda, a ki ily körülmények között ridegen kiméri a dolgot és azt mondja: építek egy szeszgyárat, a mely 480 hektoliternek, de többnek főzésére nem alkalmas. ilyen gondos gazdát nem ismerek. Annak számítani kell arra, hogy elérheti a 720 kontingenst, hogy esetleg még pótkontingenst is kap; számítani kell a konjunkturális helyzetre, hogy még az exkontingeutált szeszt is igénybe vehesse és kifőzze. Természetes, hogy minden gondolkozó ember, a ki a jövőjéről nem feledkezik el, egy ilyen szeszgyár berendezésénél az átlagos termelésre fog berendezkedni. Mert neki gazdasági érdeke, hogy szeszgyára, egész éven át ne legyen működésben, mert a regie-ben nagy megtakarítás, ha azt a kontingenst vagy pótkontin^enst bizonyos rövidebb idő alatt termelheti. De vannak esztendők, a mikor a kifőzésre való anyag rothadt, nem lehet eltartani, tehát a gazda érdeke megköveteli, hogy nagyobb főzőképesség mellett hamarább kifőzhesse a szeszt. Sokan azt mondják, hogy rendezzen be kisebb gyárat, ne nagyot. Helyes, csakhogy ez csekély különbség, mert a kis gyár technikai berendezésének ép olyannak kell lenni, mint a nagy gyárakénak; itt csak a részek méretei nagyobbak. Ha az árkülönbözeteket megnézzük, az leginkább az anyagra vezethető vissza; tehát a józan ész és gondolkozás azt parancsolja, hogy a gazda akkép építse fel a szeszgyárat, hogy a konjunktúrákat kihasználhassa. Ezer okot tudnék felhozni ennek bizonyítására. Hogy egyebet ne mondjak, hogy így a gazda télen is főzhet, mikor