Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-574

674. országos ülés 1900. előnyök csak addig mehetnek, csak addig jogosultak és legitimek, a meddig ezen ipari szeszgyárak fennállását nem veszélyeztetik, mert, a mint a törvényjavaslat nagyon hel> esen indokolta, minden körülmények közt biztosítani kell a belföldi termelésnek a kontingens szerint való kifőzését. Azonban, t. képviselőház, igaz, hogy felismerte ezt a t. kormány, de ez csak frázisnak bizonyult, mert ha végignézünk azóta a törvényalkotásokon, a mezőgazdasági ipar állítólagos érdekében az ipari szeszgyárakat mindinkább gyengítették és ha ezen az úton haladunk tovább, — a mint már több ízben felhoztam, — az ipari szeszgyárak fennállását lehetetlenné teszszük. Kijelenthetem, t. képviselőház, hogy én is arra a rendszerre óhajtok átmenni, mikor annak az ideje megérkezik, és ha már nincsen veszély benne, hogy a szeszgyártást a mezőgazdasági szeszgyárak csinálják meg. A különbség azonban köztem és azon agrárius urak közt, a kik ezen törvényelőterjesztést előidézték, az, hogy az én nézetem szerint csak azon mezőgazdasági gyárak felelnek meg hivatásuknak, a melyek olyan vidéken, olyan birtokviszonyok közt állíttatnak fel, a hol ennek haszna, segélye az illető vidéknek jut, s azoknak igénybevételére rá vannak utalva. Azok a mezőgazdasági szeszgyárak, a melyek a szegényebb és kisebb exisztencziákat nem segélyezik, és csak a nagy vagyon jövedelmét emelik, nekem egyáltalában nem tetszenek és azok ellen én mindenkor állást fogok foglalni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Törvényeink a mezőgazdasági szeszgyárakkal, mint tudjuk, nagyon előnyösen bántak el. 1884-ben, mikor az általányozási rendszer megszűnvén, a terményadót hoztuk be, a mezőgazdasági szeszgyáraknál egyszerűen megmaradt az átalányozási rendszer, a mi azt hiszem, hogy mindenki előtt, a ki ezt tudja, nagy horderejű dolog, mert ez az illető gazdasági szeszgyáraknak elengedte az adó felét. Sőt annyira pusszirozták — és nekem nincs ellene kifogásom, — a mezőgazdasági szeszgyárakat, hogy az első kontingens-törvénynél a kontingenst nem az általuk adó alá termelt mennyiség szerint, hanem a tényleg termelt mennyiség szerint osztottuk ki, tehát sokszor kétszeresen többet kaptak kontingensben, mint a mennyit adó alá bejelentettek ; az ipari szeszgyárosoknak ellenben a kontingens kiosztásánál valódi termelésüknek csak 30°/o-át tudta a kormány kiosztani. Mire vezetett azután ez a sok kedvezmény, a melyet nem akarok felsorolni ?! Hiszen ösmeri azokat a t. képviselőház minden egyes tagja. Árra, hogy azok a kisebb ipari szeszgyárak, a melyek egy-egy vidéknek áldásai voltak, egylájus 10-én, csiit5rt8kBn. gg szerűen keresték az alkalmat és meg is találták a módot rá. hogy mint ipari szeszgyárak megszűnjenek és mezőgazdasági szeszgyárakká változzanak át. És ez nagyon természetes, mert ők sokkal kevesebb teherrel állították elő a szeszt, mint az ipari szeszgyárosok. Itt van tehát az, a mi ellen én mindenkor tiltakozom, mert Magyarországon ilyen okok alapján nagyon rossz irányban fejlődött a mezőgazdasági szeszgyárak üzeme. Tudok egy esetet, nem akarok nevet említem', hogy az egyik uradalomban, a hol egy nagy szeszgyár volt, mikor a kontingentálás bejött és a törvénybe felvétettek azok a kedvezmények, a melyeket a mezőgazdasági szeszgyáraknak adott az ország, az a nagy gyár megszűnt és évről-évre mindig más-más majorban ujabb gazdasági szeszgyárakat állítottak fel, hogy a kedvezményeket igénybe vehessék. Engedelmet kérek, bármennyire szeretem is a gazdasági szeszgyárak prosperálását előmozdítani, de ezt én az ország érdekében állónak nem tartom, mert az a kontingens, a melyet igénybe vesz egy birtokosnak h'irom, esetleg négy szeszgyára, a birtokosnak egyéni érdekét előmozdítja, ellenben — minthogy meg van határozva, hogy mennyi az a kontingens, a mely kiosztás alá kerül, — azok elől, a kik joggal igénybe vehetnék a kontingenst és szeretnének mezőgazdasági szeszgyárat felállítani, a kontingenst felemészti és elveszi. Én tisztázni akarom agokat az elveket, a melyeket magamnak felállítottam. Az első az, hogy a mezőgazdasági szeszgyártást elő kell mozdítani, de csak azon feltétel alatt, hogy ez csak az olyan talajú birtokon és olyan embereknek téressék lehetővé, a kik szeszgyártás nélkül intenzív gazdaságot egyáltalában nem is folytathatnak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A második az, hogy a kedvezményekben ne menjünk annyira, hogy ezzel az ipari szeszgyárak fenállását lehetetlenné tegyük, (Helyeslés a szélső baloldalon.) mert a-s ipari szeszgyárak a kis exisztencziáknak, a föld népének érdekeit szolgálják, a mennyiben annak terményét szívják fel és annak adják azt vissza, a mi a föld termőképességének fentartására és előmozdítására szükséges. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt hiszem, t. ház, hogy nem tévedek, ha azt állítom, hogy ez a törvényjavaslat, a melyet most tárgyalunk, tisztán és kizárólag a nagybirtokosoknak a dédelgetése. Beszédemnek ez a gerineze és sarkpontja, mert ezt óhajtottam bebizonyítani. (Halljuk.

1 Halljuk/) Először is ez a törvény azon mezőgazdasági szeszgyárakat, a melyek helytelen irányban állíttattak fel és működnek, meghagyja ezentúl is mezőgazdasági szeszgyáraknak, holott, mint már bebizonyítottam, azok csak igénybe vették 8*