Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-574

5?4. országos ülés 1900. május 10-én, csütörtökön. 55 hat hónapra, tehát 180 napra terjed, és a mező­gazdasági szeszgyárak legfölebb hét hektolitert égethetnek naponként, de vannak olyanok is, a meljek sokkal kevesebbet, kettőt, négyet, ötöt égetnek naponként; és így, ha átlagosan négy hektoliterrel számítjuk a termelést, átlagos kontin­gens gyanánt 180-szor négy, azaz: 720 hekto­litert kapunk, és ez képezi alapját a felosztásnak, még pedig ezen 6000 hektoliter felosztásának az újonnan, később keletkező mezőgazdasági szesz­gyáraknál. Ilyenformán tehát évenként 8—10—11 szeszgyárat lehetne ellátni a kontingenssel. A felosztásra nézve a pénzügyi bizottság a jelentésbe felvétetni rendelte azt a kívánságát, — a mint az meg is található a jelentésben, — hogy ezen 6000 hektoliter felosztásánál első­sorban oly mezőgazdasági szeszgyárak veendők tekintetbe, a melyek mostoha vidéken vannak, a hol tehát csakugyan rászorul a mezőgazdaság a szeszgyárnak a segítségére, olyan vidéken tehát, a hol főleg kapásnövényeket termelnek, neveze­tesen, a hol a burgonyatermelés képezi a mező­gazdaság legfontosabb ágát, és csak, a mennyi­ben ezen igények már kielégíttettek, kerülne a sor azon szeszgyárakra, a melyek szintén mint mezőgazdaságiak, talán valamivel jobb viszony­ban vannak. Egyúttal az is ki van mondva a törvényjavaslatban, hogy a kisebb szeszgyárak, a melyek évenként nem 720, hanem 480 hektoliter körül termelnek, ezek lesznek elsősorban ebben a kedvezményben részesítendők. A mi már most a kártérítés kérdését illeti, erre nézve a törvényjavaslat azt proponálja : hogy azon 40.000 hektoliternek, a melyiől leg­először megemlékeztünk, a mely tehát ideiglene­sen ipari szeszgyáraknak van haszonélvezetbe adva, és most azoktól idő előtt elvonatnék, minden hektolitere után 3 x /2 korona fizettetik. Ezen szá­mításnak alapját pedig az képezi, hogy, a mint mindjárt említeni fogom, a kényszer vagy kisajá­títás útján megszerzett szesz minden hektoliterje 70 koronával váltatik meg. Ennek 5°/o-a 3 x /2 koronát tesz ki; tehát ez az 5°/o-a megváltási árnak képezi azt a kártalanítását, a melyet az ipari szeszgyárak ezen 40.000 hektoliter után élveznének. Ez pedig méltányosnak mondható, mert hiszen az a 40.000 hektoliter nem lett nekik minden időre átengedve, hanem csak ideiglenesen, pár esztendőre, mindaddig, míg lassanként és meg­határozott fokozatban teljesen elvonatnék tőlük. Ellenben a 9000 hektoliternél, a mely tényleg elvonatik az ipari szeszgyárak kontingenséből, és a mint említettem, a nagyobb dotáczióval ellátott mezőgazdasági szeszgyáraktól évenként, a meg­váltási ár nagyobb, és valóságos megváltást képez. Az árban különbség van téve a szerint, a mint az ipari szeszgyár önként ajánlja-e fel az ő kontin­gensét, illetőleg kontingensének egy részét, — mely esetben a megváltás 60 koronát tenne ki hektoliterenként; ha az így Önkénytesen felaján­lott szeszből nem telnék ki a 9000 hektoliter, akkor kényszer vagy kisajátítás útján vonatik el az ipari szeszgyáraktól annyi, hogy kiteljék ez a kontingens; és az így kisajátított, mint­egy tőlük elvont szesznek minden hektoliter­jéért 70 korona ajánltatik megváltásképen. Hogy mi módon, milyen modalitások mellett történik az elvonandó mennyiségnek a szétosztása, azt a törvényjavaslat egész tüzetesen említi fel és sorolja elő, úgy, hogy ottan e tekintetben semmiféle két­ség fel nem merülhet és fel nem merül. A törvényjavaslat hirére erős mozgalom kelet­kezett az országban. Mozgalmat keltett egyrész­ről az ipari szeszgyárosok körében, a mennyiben ezek exisztencziájukat féltették azáltal, ha a szeszkontingensnek egy része tőlük el fog vonatni; de másrészről mozgalmat keltett a mezőgazdák körében is, a kik kévéseitek azt a kedvezményt, a melyet ez a törvényjavaslat a mezőgazdaság­nak, illetőleg a mezőgazdasági szeszgyáraknak nyújt. (Zaj. Halljuk/ Halljuk!) A kormánynak ily módon meglehetősen nehéz helyzete volt, mert úgy az egyik, mint a másik kívánalmainak ki­elégítését volt hivatva teljesíteni. A kormány e törvényjavaslat által feladatának megfelelt. Az ipari szeszgyárak részéről folyamodványok is érkeztek ide, (Halljuk! Halljuk!) és pedig be­adványt terjesztett be Arad város közönsége, abban az értelemben, hogy a szeszipar ne csonkíttassék meg, a mi veszélyeztetné a város érdekét; más­részről beadvány érkezett a magyarországi szesz­iparosok érdekeltségétői, s harmadszor a győri szeszfinomító társulattól, abban az értelemben, hogy érdekeik csorbát ne szenvedjenek, tudniillik, hogy mellőztessenek ezen törvényjavaslatnak rájuk vonatkozó terhes következményei. A pénzügyi bizottság ezeket szintén tárgya­lás alá vette, és amennyiben a törvényjavaslat törvényerőre emelkednék, akkor természetesen azzal ezen kérvények is elintézést nyernek, és további intézkedésre nem lenne szükség. Miután pedig a kormány, a mint említettem, biztosította ebben e törvényjavaslatban egyrészt a mező­gazdasági szeszgyárak fejlődésének lehetőségét, másrészről pedig biztosította különösen az utolsó­előtti szakasz által az ipari szeszgyárak további exisztencziáját; ezért a pénzügyi bizottság és egyúttal én, mint előadó is, bátor vagyok ezt a törvényjavaslatot úgy általánosságban, mint rész­leteiben, elfogadásra ajánlani. (Élénk helyeslés és éljenzés jolbfelől.) Lukáts Gyula jegyző: Komjáthy Béla! (Halljuk! Halljuk ! Mozgás és saj.) .Elnök (csenget) : Csendet kérek! [Kjmjáthy Béla:T. képviselőház! A kon­tingenst szétosztó törvényt, az 1899: XXII. tör-

Next

/
Thumbnails
Contents