Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-572

4-8 572. országos ütés 19ÖÓ. májas 6-én, szombaton. dést, hogy a törvényjavaslat nem aranyértékíí, hanem koronaértékíí kölcsönre irányul, Ausztriához való viszonyunknak, illetőleg a valutarendezés be nem fejezett voltának tulajdonítja. Azt hiszem, t. ház, egypár "Szóval felvilágosíthatom, hogy a dolog nem így áll. A t. képviselő úr abban a véleményben van, hogy a kormánynak az az elhatározása, hogy nem arany-, hanem koronaértékű kölcsönt veszünk fel, vagy szándékozunk felkenni, nem a kormánynak szabad választásából származik, hanem egy kényszerhelyzet következménye, mert, — a mint a t. képviselő úr argumentál — ha a valuta rendezve volna és ha Ausztria nem akadályozná a valuta rendezését, akkor képesek volnánk aranykölcsönt felvenni, a mi kétségkivül kedvezőbb feltételek mellett volna lehetséges. Hát az kétséget nem szenved, t. ház, hogy ha a valutarendezés művelete be volna fejezve, ha a készfizetések fel volnának véve, akkor szintén csak koronaértékű kölcsönt vennénk fel, a mi azonban egyértelmű lett volna az effektív aranykölcsönnel. Azonban a tekintetben, hogy a mai stádiumban, a midőn a valutarendezés még nincs befejezve, — nem azért, mintha Ausztriának aranykészletei nem volnának meg, mert a valutarendezéshez szükséges aranya Ausztriának is rendelkezésére áll, hanem azért, mert a valutarendezési törvények későn léptek életbe és még az idő nem volt elegendő arra, hogy a technikai munkálatok befejeztessenek, — mondom, hogy ebben a stádiumában a dolgoknak nem lett volna előny ösebb ránk nézve az aranykölcsön felvétele, mint a korónakölcsön, biztosíthatom a t. képviselőházat, hogy daczára a valutarendezés befejezetlen voltának, módomban lett volna aranykölcsönt kötni, sőt ez iránt nem egy oldalról pressziónak is voltam alávetve, és hogy én azt még sem tettem, annak több oka van. Az egyik oka az, a mi az indokolásban ki van fejtve, hogy a valutarendezésünk komolyságába vetett hitet ingatta volna meg a külföldön az, ha mi akkor, a midőn rövid idővel ezelőtt a koronaértéket deklaráljuk a magunk törvényes értékének, egypár hónappal rá idegen állam valutájában kötöttük volna meg a kölcsönt. Ez a mi részünkről a saját valutarendezésünk iránti bizalom hiányának lett volna a Iegeklatánsabb kifejezése. És ha mi magunk nem hiszünk a valutarendezés komolyságában és mi magunk nem bízunk annak sikerében, kitől várhatjuk, várhatjuk-e a külföldtől, hogy az iránt bizalommal viseltessék? Ez volt az egyik ok. , A másik ok volt az, hogyha, a mi kétségtelen, az aranyra szóló czímleteket, tekintettel az aranyczímletek magasabb árfolyamára, valamivel kedvezőbben tudtuk volna is elhelyezni, ez távolról sem ellensúlyozta volna azt a hátrányt, a mely abból származik, hogy az aranykölcsön kibocsátása esetén nemcsak a mi koronaértékű kötvényeink árfolyamára gyakoroltunk volna nyomást, hanem egyszersmind aranyértékfí kölcsöneink árfolyamát is megrontottuk volna és pedig igen tetemesen; míg így, ha koronaértékben kötjük meg a kölcsönt, ha talán ez bizonyos befolyást gyakorol is a már forgalomban levő koronajáradékú kötvényeinkre, de aranykölcsönünknek semmiképen hátrányára nem szolgál. Azonkívül minden tartózkodás nélkül kijelenthetem azt is, hogy még egy harmadik indokom is volt, és ez az, hogy habár törvényes felhatalmazása van is a kormánynak arra, hogy 48 millió 4°/o-os aranyjáradékot, ha a szükség megkívánja, értékesíthessen, és így meg lett volna adva a lehetősége annak, hogy a törvényhozástól azt kérjem, hogy mentse fel ezt a 48 milliót a valutarendezési klauzulától, — minthogy ez valutarendezési czélra van még lekötve — és ezt értékesítsük: nem akartam ezt tenni azért, mert abszolúte nem látjuk a hitel- és a pénzpiacz viszonyainak alakulását előre, s azért indokoltnak tartottam minden eshetőséggel szemben megtartani ezt a 48 milliót, melyet bármi körülmény között mindig igénybe lehet venui. (Helyeslés a jobboldalon.) De még fináncziális szempontból is kétségbe vonom, hogy aranykölcsön kibocsátása valami jelentékenyen kedvezőbb eredménynyel járt volna. Az a különbség mindenesetre meglett volna, hogy mivel aranyczímleteink magasabb árfolyammal bírnak, valamivel kisebb nominálét kellett volna kibocsátani, hogy ugyanazon effektív eredményt érjük el, de ez a különbség nem lett volna jelentékeny, és másodszor az alkudozások folyamán meggyőződtem arról, hogy akár koronaértékű, akár aranyértékű kölcsönt bocsátunk ki, az átvételi árfolyam úgy az arany-, mint a koronaértékű kötvényeknél egyforma százalékkal állott volna alantabb a mindenkori napi árfolyamnál. Tehát tegyük föl például, ha 4—5 °/o-kal alább vennénk át a koronaértékű kötvényeket a napi árfolyamnál, ugyanilyen összegű százalékkal alantabb vették volna át az aranyértékfí kötvényeket is, és pedig azon egyszerű oknál fogva, mert ma nemcsak Ausztriában, hanem Németországban is a pénzpiaczi viszonyok olyanok, hogy a piacznak felvételi képessége a minimumra szállott alá, és tévedés azt hinni, hogy ma aranyértékíí kötvényeket korlátlan mennyiségben lehetne akár Németországban, annál kevésbbé pedig Francziaországban elhelyezni. így tehát konstatálnom kell, hogy semmiféle kényszer hatása alatt nem állottam akkor, a mikor koronaértékű kötvényre határoztam el magamat, hanem elfogadtam ezt azért, mert úgy