Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-572

672. országos ülés 1900. május 5>én, szombaton. 4& valuta politikai, mint fináneziális és hitelügyi szempontból előnyösebbnek tartottam ezt az arany érték kibocsátásánál. Egy másik indok, a melyet t. képviselőtársam felhozott, az, hogy már csak azért sem kellett volna koronaértéktí kötvényt kibocsátani, mert ez elkerülhetetlenül szükségessé teszi, hogy alkudozásokba bocsátkozzunk Ausztriával az úgynevezett járadékadó eltörlése tárgyában. T. képviselőház! Abszolúte nem csinálok titkot belőle, hogy az ausztriai járadékadó ránk nézve igen kellemetlen dolog. Nem állíthatom azt, a mit t. képviselő úr állít, sőt el kell ismernem, hogy az osztrák kormány a maga törvényes hatáskörében járt el, a midőn egyenes adótörvényeit úgy alkotta meg, a hogy azok megalkottattak; de hogy ez reánk és a mi értékeinkre nézve kedvezőtlen hatással volt, és kívánatos volna annak megszüntetése, ezt egyáltalában nem tagadom. Ámde a kormánynak az a kötelessége, hogy Ausztriával szemben a renteadó eltörlésére törekedjék, nem ezen kölcsön kibocsátásának szándékából keletkezett, azzal nem áll összefüggésben, sőt konstatálhatom, hogy sokkal régebbi időben, még mielőtt a kölcsön kibocsátására gondoltunk volna, megindultak ez irányban a tárgyalások, és azok még ez idő szerint is folyamatban vannak. Végül kifogásolta t. képviselőtársam azt, hogy kölcsönöket vegyünk fel, és kölcsönökből fedezzük a beruházásokat akkor, a mikor pénztári feleslegeink vannak, és szerinte sokkal helyesebb lenne, ha ezeket a beruházásokat beillesztenök a költségvetésbe és kölcsön igénybevétele nélkül a folyó bevételekből fedeznők. Kétséget nem szenved, hogy az volna az ideális állapot minden állam háztartásában, ha a bevételek annyira bővek és oly biztosak volnának, hogy azokra támaszkodva minden beruházást egyszerűen a költségvetésbe lehetne beilleszteni. Ez azonban sehol a világon nem fordul elő, és az észszerű pénzügyi gazdálkodás követelményeivel nem áll ellentétben az, hogy oly építkezési beruházások, melyek hosszú időre szolgálnak javára a közérdeknek, nem a folyó bevételekből, hanem kölcsönökből fedeztetnek. így történik ez minden államban, így történik ez nálunk is, sőt a jelen esetben az 1897 : XXX. törvényczikk utal bennünket arra, hogy a vasúti beruházások, melyek ezen törvényben elő vannak irva, kölcsönből fedeztessenek. A különbség tehát semmi egyéb, mint az, hogy most nem három és fél százalékos, hanem tekintettel a pénzügyi viszonyokra, 4°/o-os kölcsönökből fedeztetnek ezen beruházások. Buzáth Ferencz képviselő úr egyáltalában nincs megelégedve ezzel a törvényjavaslattal, mert azt mondja, hogy nem lehet tudni, hogy a milliók hová fordíttatnak, milliók adatnak ki a pénztári készletből, és nem lehet tudni, hová fordíttatnak. Hát, t. ház, mindenki egyszerűen meggyőződhetik arról, hogy a milliók hová fordíttatnak, ha megtekinti az állami zárszámadásokat, a melyekben a legnagyobb részletességgel van kimutatva az, hogy mi hová fordíttatik. A jelen törvényjavaslatban, specziáliter annak indokolásában, sőt magában a törvényjavaslat szövegében is ki van mondva, hogy a pénztári készletekből átszállított 79 millió korona vasúti beruházásokra fordíttatott akkor, a mikor nem voltunk abban a helyzetben, hogy ezt kölcsönből teljesíthessük. Azonkívül tévedésben volt a t. képviselő úr, midőn azt állítja, hogy miután a törvény azokat az összegeket vasúti beruházásokra szánta, helytelen dolog, ha a kormány azokat másnemű építkezésekre fordítja. Hát a mire a törvény szánta ezen összegeket, tényleg arra is fognak fordíttani, arra fordíttatnak és arra fognak fordíttatni ezután is. És csak a pénztári készleteknek rendelkezésre álló összegeiből jut a kormány abba a helyzetbe, hogyha netalán egyikmásik közigazgatási ágban ezeken kivűl másnemű beruházások szükségesek, azokra fordíthassa. Ez a két dolog tehát egymással ellentétben nincsen. Ezek után megemlítem még, hogy miután mind a két ellenzéki t. felszólaló képviselő úr a főgravament abban látta, hogy nekünk igen nagy pénztári feleslegeink vannak, és miután én mint pénzügyminiszter mégis abban a véleményben kell, hogy legyek, hogy az kívánatos állapot, hogy pénztári felesleggel rendelkezzünk, annálfogva ezt az argumentumot nem tekinthetem olyannak, mely a törvényjavaslat alaposságát megdöntedi képes volna. Kérem tehát a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatot elfogadni. (Élénk helyeslés. Elfogadjuk! jobbfelöl.) Elnöki T. ház! következik a határozathozatal. A kérdés az, elfogadja-e a ház a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául: igen, vagy nem? (Felkiáltások: Igen! Nem/) Kérem azokat, a kik a törvényjavaslatot elfogadni kívánják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A ház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Következik a részletes tárgyalás és pedig először is a czím. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa a tőrvényjavaslat czímét és 1—4. §~ait, a melyek észrevétel nélkül elfogadtattak). Elnök: Ezzel a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatván, indítványozom, hogy a törvényjavastaí harmadszori olvasását a ház a legköze-