Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-572

40 572. országos ülés 1900. május 5-án, szombaton. sem jött létre Magyarországon, nem jött pedig létre azon viszonynak következtében, mely Ausztriával fennáll. Általánosan ismert tény, hogy Magyarországnak a valuta rendezésére szükséges aranykészlet már hosszabb idő éta nagy részben megvan, holott Ausztria aranykészlete nincsen meg és lehetetlen azt elhitetni, hogy az aranykészletet a szegényebb Magyarország megbírta volna szerezni, a gazdagabb Ausztria pedig nem tudta volna megszerezni, ha a megszerzésnek akarata egyenlő fokú iett volna a két államban. (Ügy van! a szélső baloldalon.) De nagyon kézzelfogható az oka annak, hogy miért nem szerezte meg a szükséges aranykészletet Ausztria? Azért nem, mert tudja, hogy abban a perezben, a melyben a készpénzfizetést Magyarország felveszi, hazánk kereskedelme ki fog siklani az osztrák közvetítők kezéből, és ennek folytán a kereskedelmi téren függetlenítheti magát az ország. (Úgy van/ a szélső baloldalon.) íme tehát, t. ház, világosan látszik az összefüggés a jelen kérdés és a mi elvi álláspontunk következményei közt. De, t. ház, még onnan is kilátszik az összefüggés, hogy a függetlenségi párt folytonosan ellenezte és ellenezni fogja azt, hogy Ausztria mindig fokozódó mérvben váljék Magyarországnak hitelezőjévé. Már pedig a koronajáradék kibocsátásával Ausztria fog ismét nagyobb mérvben Magyarország hitelezőjévé lenni, mert csak ott lesz elhelyezhető a kibocsátandó koronajáradék. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) De, t. ház, abból a szerencsétlen viszonyból kifolyólag, a melyben Magyarország Ausztriával van, még az is be fog a jelen esetben következni, hogy a kibocsátandó kölcsön, a melynek elhelyezési piacza csaknem kizárólag Ausztria lesz, még azért is fog alacsonyabb áron elkelni, mert az osztrákok olyan erőszakoskodással, a melyet nem lehet másképen jellemezni, mint impertinencziának, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) a magyar járadékra adót vetettek, és lehetetlen, hogy az a konzorczium, a mely a kontemplált kölcsön kibocsátásával foglalkozik, tekintetbe ne vegye azt a tényt, hogy Ausztriában járadékadó van a magyar czímletre kivetve, és hogy ennek folytán a magyar járadék árát erőszakosan verik le Ausztriában. (Ügy van! tlgy van! a szélső baloldalon.) Egyébiránt előrelátható az, és azt hiszem, maga az igen tisztelt miniszter úr sem fogja tagadni, hogy épen az említett konzorczium kívánsága következtében, de azon természetes vágy miatt is, a melyet a miniszter úrnak éreznie kell, hogy kibocsátandó kölcsön könnyebben legyen elhelyezhető, és hogy a magyar czímletek ára ne legyen mesterségesen lenyomható Bécsben, a kormány alkudozásba fog bocsátkozni arra nézve, hogy Ausztria törölje el a járadékadót és ezen eltörlésért előreláthatólag valami engedmény nyel fog fizetni más téren, az ország anyagi karával. Ez pedig ismét azon szerencsétlen viszony következménye, a melyben Ausztriával vagyunk és a mely ellen mi, a ház ezen oldalán kitartóan küzdünk. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) De, t. ház, a függetlenségi párt elveivel ellenkezik még az is, hogy oly nagy költségek, mint a milyenekre a pénztári készlet 79 millió koronát előlegezett, utólagos kölcsön útján fedeztessenek, holott a zárszámadások évről-évre tuczatszánrra mutatják ki a milliók szuperpluszát. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezt a függetlenségi párt mindig helyteleníteni fogja, mert míg egyrészt zárszámadásainknak ezen eredmény kimutatásával az osztrák kapzsiságot a legnagyobb mérvben növeltük, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) és valószínűleg ennek köszönhetjük Ausztriában annak az általános áramlatnak felköltését, hogy a quótánkat fölemeljék, addig oly költségeket, a melyeket bátran elviselhettünk volna a rendes budgetbe beleiktatva, később rósz körülmények közt kötendő kölcsönnel vagyunk kénytelenek fedezni. Ez, t. ház, a mi meggyőződésünk szerint nagyon helytelen gazdálkodás, pedig nem példanélkűli az, hogy olyan államok, a melyek rendesen szoktak gazdálkodni és a melyek arra törekesznek, hogy budgetviszonyaikat javítsák, a befektetéseket, s nevezetesen a vasúti befektetéseket beveszik az évi budgetjükbe. íme, így tesz Olaszország már több év óta, vagyis azóta, a mióta pénzügyileg rossz helyzetbe jutottak, a mely rossz helyzetnek egyik fő oka volt épen az, hogy a vasúti beruházások túlságosan nagyokká növekedtek. T. ház! Bármiként vélekedjünk is e felett, tény az,^ a mit előadtam és a mit röviden ismétíek, hogy nagyon helytelen az, hogy a zárszámadások eredményeivel mi az osztrák kapzsiságot növeljük, s azután drága adósságcsinálással fizetjük ki azokat az összegeket, a melyeket bevehettünk volna a budgetbe, kevesebb meglepetésszerű szuperpluszokat mutatva ki. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Még igen röviden akarom jelezni, t. ház, hogy a jelen kérdés bizalmi kérdés. Bizalmi kérdés azért, mert az igen tisztelt miniszter úr maga is kénytelen bevallani azt, hogy iránta a legnagyobb mérvű bizalommal kell, hogy legyenek azok, a kik arra hatalmazzák fel, hogy oly áron vásárolja meg a kölcsönt, a melyet ő jónak lát és előre nem jelenthet be. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezzel ő a legnagyobb bizalmat igényli maga iránt, a mely bizalmat jogosan igényelheti az igen tisztelt túloldaltól, de az ellenzéktől és