Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-570

30 - 570, országos ülés 1900. május 3>án, csütörtökön. ház, ezt én is hangsúlyoztam előbb, ezt senki kétségbe nem vonta. Világos és természetes, hogy az a kérdés, hogy mi a szerzői jogra nézve szerződést kössünk és hogy minő tartalommal kössünk, tisztán és egyedül a magyar állam, a magyar törvényhozás elhatározásától függ. Thaly Kálmán: Annak a nevében kellett volna megkötni! Plósz Sándor igazságügyminiszter: És a jelen szerződésnél ez az elv, ez az álláspont teljesen meg van óva. A mit én kifejtein igyekeztem, az tisztán csak az volt, hogy az ilyen nem közös ügyekre vonatkozó szerződések kötésénél is a külügyminiszternek intervencziója van a képviseltetés körül. (Ellenmondás és zaj a szélső baloldalon.) Ez nem is lehet máskép. Nem akarok tovább menni, csak annyit említek meg, hogy ennek azért kell így lenni, mert minden szerződésnek védelmére végeredményében úgy az osztrák, mint a magyar haderő készen áll, a mint hogy az 1867 : XII. törvényczikk 8. §-a is egyenesen azzal indokolja a külügyek közösségét, hogy az a közös védelemből folyik. A mi azt a szemrehányást illeti, hogy abban a szerződésben a magyar államiság nincs megóva, erre nézve szabadjon egyebek helyett csak a következőket megjegyezni. A jelenlegi szerződéshez egészen hasonló az a szerződés, a melyet Olaszországgal kötöttünk, és ezen szerződésről az igazságügyi bizottság, akkori jelentésében, melylyel az erre vonatkozó törvényjavaslatot a ház elé terjesztette, ezeket mondta: »az igazságügyi bizottság azt találta, hogy az Olaszországgal kötött nemzetközi szerződés oly határozott és éles körvonalakkal lépteti fel Olaszország irányában a magyar államiságot, hogy eddig szerződéseinkben kevés hasonló példa található.« Ez tökéletesen áll a jelen szerződésre is. A t. képviselő úr azt állítja, hogy ezt a szerződést mi Ausztria kedvéért kötöttük, hogy Ausztria volt az, a mely ezt a szerződést óhajtotta, és minket belevont. T. ház! Ausztriának ezen szerződésre sokkal kisebb mértékben volt szüksége, vagy pedig Németországnak Ausztriával szemben sokkal kisebb mértékben volt szüksége ezen védelemre, mint velünk szemben, és mint nekünk szükségünk van arra Németországgal szemben, mert hiszen Németországgal Ausz• triának azon tartományai, melyek a német szövetségben voltak, már úgyis a művészi szerzői jogra nézve a közös védelem viszonyában állottak, és meg voltak védve, ágy, hogy épen különösen Magyarország volt az, a melylyel szemben ezen szerződés megajánltatott és megköttetett. (Felkiáltások a szélső baloldalon:* Kár volt elfogadni!) A képviselő úr egyrészről azt hozza fel, hogy igen kevés az, a mit mi a külföldre Szállíthatunk, igen kevés eset van, midőn a hazai szerzői jog a külfölddel szemben védelemre szorul, és mégis mint felette fontos érdeket állítja fel azt, hogy a magyar szellemi termények a külföldön megismerhetők legyenek. Én részemről ebben bizonyos ellenmondást látok, mert ba csakugyan kevés szellemi produktum van, mely védelemre szorul, akkor fontos érdeket egyáltalában nem képezhet az sem, hogy azok a külföldön könnyű elterjedésre találjanak. Azt mondja továbbá a t. képviselő úr, hogy ezen szerződés az ipar egyes ágainak teljes megbénítására fog vezetni. Én egészen másképen vagyok informálva. Én úgy tudom, hogy a német művek köztíl igen keveset fordítunk le, mert nem fizeti ki magát német művek lefordítása. A mi itt meggátoltatik, az tulajdonképen nem a nyilt fordítás, hanem az úgynevezett plágium, tudniillik a titkos fordítás, idegen műveknek más firma alatt való árulása, a melyet senki, a ki irodalommal foglalkozik, és a ki mint ilyen. magasabb erkölcsi nivón áll, és magát a nemzet szellemi vezetőjének és nevelőjének tekinti, nem helyeselhet. A mint már említeni szerencsém volt, itt tulajdon kép a jogvédelemről van szó, arról, hogy a jogtalan kizsákmányolás meggátoltassák. Ebben az irányban, azt hiszem, a javaslat a helyes álláspontot foglalja el. Csak egyet legyen szabad még megemlítenem. A t. képviselő úr a jogsegélyt és a jogvédelmet egymás mellé állítja és azt mondja, hogy miért nem nyújtunk Németországnak jogsegélyt és miért nyújtunk annak jogvédelmet? A nemzetközi jog alapelveihez tartozik az, hogy a jogvédelem és a jogsegély két különféle dolog. Jogvédelmet minden czivilizált nemzet nyújt magánjogoknak, minden külön szerződés nélkül, ellenben arra, hogy egy másik állam érdekében és annak megkeresésére aktivitásba lépjen, a czivilizált államok is nem mindig hajlandók, erre külön szerződés vagy legalább a viszonosság gyakorlása kell. Ezek alapján bátor vagyok a törvényjavaslatot ismételten elfogadásra ajánlani. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) ! Neumann Ármin előadó: Azon kimerítő feleiét—után, a melyben az igazságügyminiszter úr úgy kultúrpolitikai, mint közjogi szempontból a javaslat ellen felhozott kifogásokat részesítette, a magam részéről csakis azért, mert Polónyi Géza képviselő úr különösen aposztrofált, csupán néhány szót kívánok az ő közjogi fejtegetéseire vonatkozólag megjegyezni. 0 diffikultálta a javaslatot mindenekelőtt az első czikk szempontjából, ahol élesen egymás ellenébe van állítva az, hogy a német császár az egész német birodalom nevében köti a szer* ződést, másrészt pedig ő - Felsége csak mint osztrák császár és Magyarország királya van